Hirdetés
A mágia és a babona szerepe ma
Egy kutatás szerint az úgynevezett mágikus gondolkodás, a varázslat – például az abban való hit, hogy ha rosszat kívánunk valakinek, az illető megbetegszik – sokkal elterjedtebb, mint gondolnánk.
Ezeknek a babonáknak, varázslatoknak nem sok közük van a vallásos hithez, amely sokkal összetettebb valami, hiszen az erkölcs, a közösség és a történelem is szerepet kap benne.
A varázslatban való hit azonban számos kis rítus hátterében ott rejlik, és az embereket elkíséri a mindennapjaikban is.
Az efféle hiedelmek alapja az agyi áramkörökben keresendő. Ha elhisszük, hogy valami varázserőnek vagyunk a birtokában, az segíthet túlélni fenyegető helyzeteket, vagy elűzni félelmeinket, rosszkedvünket. Túlzott mértékben természetesen, akár kényszeres viselkedésformák is kialakulhatnak.
– Az agyban olyan hálózatok, kapcsolódások léteznek, amelyek bizonyos helyzetekben mágikus magyarázattal szolgálnak, mondja Pascal Boyer, a Washington-egyetem pszichológia-professzora. – Az efféle gondolkodás az egyetlen terület, ahol ez a séma előnyt élvez a racionális gondolkodással szemben.
Ha a mágikus gondolkodásra való hajlam nem volna több, mint önbecsapós babona, a könyörtelen emberi evolúció során biztos eltűnt volna az intellektuálisan érett felnőttekből. Mégis, a Princeton és Harvard-egyetemen végzett kutatásokból kiderül, hogy a legtöbb tanult felnőtt agya is gyakran kapcsol át a mágikus gondolkodásra. Elég, ha olyan babonákra gondolunk, mint amikor például egy edző nem vált ruhát, amíg a csapata nyerő szériában van, vagy a sokak által ismert bal vagy jobb lábbal való belépés mondjuk egy vizsgaterembe.
– A kérdés az, miért teremtik meg az emberek azt az illúziót, hogy varázserejük van? – mondja Emily Pronin, a Princeton professzora. – Részben azért, mert állandóan a saját gondolataink foglalkoztatnak bennünket, és így hajlamosak vagyunk túlbecsülni a gondolataink hatását a külvilág eseményeire.
– Azok számára, akik bizonytalanok a képességeiket illetően, vagy félelmeik, gátlásaik miatt lassan reagálnak, ez a fajta gondolkodás igen hasznos lehet, bizonyos értelemben szükséges aktivizáló erő – állítja Daniel M. Wenger, a Harvard Egyetem pszichológia professzora. – Az az érzés, hogy gondolatainkkal valahogy irányítani tudjuk az eseményeket, nagyon fontos lehet, nemegyszer a depressziót is kivédheti.
Érdekes, hogy azok, akik hisznek a varázslatban vagy babonások, a legtöbbször tisztában vannak azzal, hogy mindez csak afféle biztonságot adó szokás, tudják, hogy gondolkodásuk ilyenkor irracionális. Ha ugyanis szembesítik őket a kérdéssel, tagadják. A valóság ugyanis nagy úr, és ha valami fontos dolog forog kockán, nem a babona kerül előtérbe, hanem a tudatos cselekvés.
The New York Times
2019-06-20 13:23:36