Hirdetés

Hipnózis

Sokan úgy vélik, hogy a hipnózis álomhoz hasonlatos. Ezzel szemben a valóság az, hogy amikor a tudatalattinkba kirándulunk, erősen koncentrált szellemi állapotba kerülünk, és ez teszi lehetővé, hogy terapeuták megváltoztathassák tartalmát.

hipnózis, agyműködés |

InforMed Hírek16   InforMed | Dénes, V.


Nincs még egy olyan pszichoterápiás kezelés, amit annyi mítosz és legenda lengene körül, mint a hipnózis. Hihetetlen történetek keringenek, amelyek létezésében sokan kételkednek. Ilyen történet például az, amit az íróként ismertté vált német hipnotizőr, Kurt Teppenwein írt le. Eszerint egy 22 éves tanulólánynál elérte, hogy alulfejlett mellei alig pár hét alatt kigömbölyödjenek.

Vitathatatlan, hogy hipnózis közben gyakran kívánják megszabadítani lelki fájdalmaiktól a pácienseket. Ám az, hogy fogorvosok alkalmaznák a hipnózist foghúzás közben, hogy a kedves beteg gyógyszer nélkül se érezzen fájdalmat, már kissé furcsa. Persze tény, hogy a fájdalomközpontunk ilyenkor kikapcsol. Tudatállapotunk megváltozott figyelemmel rendelkezik, vagyis a kapott kérdésekre nem a szokásos válaszokat adja a hipnotizált, hanem spontán, más irányú reakciókkal reagál.

Ezért is mondják, hogy tudatunk másik része bukkan felszínre. A szellem éber, a páciens ugyanúgy gondolkodik... pontosabban szólva gondolkodik, de teljesen másképp. Hipnotizálás alatt fogékony és bizalmas olyan dolgokkal kapcsolatban is, amit normális állapotában elutasítana. A fenoménok szokásokat, izommozgásokat, fizikai és szellemi reakciókat egyaránt előhívhatnak, vagy elnyomhatnak.

Coué és Freud

A sumérok már a Krisztus előtti negyedik évezredben ismerték a hipnózist. A régi Indiában is találtak feljegyzéseket arról, hogyan kell levezetni egy hipnózist. Bár a késő középkorban keresztény szerzetesek is foglalkoztak ezzel a technikával, a szent inkvizíció a feledés homályába taszította ezt a gyógymódot.

A modern hipnózistechnikák megalapítójaként ma a francia patikust, Emile Couét ismerjük el. Sigmund Freud is tőle tanulta a hipnózist. Freud először elragadtatásában felvételeket készített, majd továbbfejlesztette a technikát, végül pedig kidolgozta elméletét a pszichoanalízisről.

Hogy Freud később nem tulajdonított nagy jelentőséget a hipnózisnak, annak köszönhető, hogy pszichoterápiájának tapasztalatait hosszú idő elteltével sem vették komolyan. Ezenkívül az sem hatott előnyösen, hogy alanyai nem tudtak mindent megmagyarázni állapotukkal kapcsolatban, valamint, hogy kezeléseit - amelyek kétségkívül szükségesek voltak - varietékben és piacokon folytatta le.

Mesterséges transzállapot

Azóta persze sok minden megváltozott. Bár amellett, hogy a legtöbb országban ma már elismerik és szabályozzák a pszichoterápiás módszert, az elmére gyakorolt valódi hatását a mai napig nem ismerjük pontosan, és a hipnózis természetére vonatkozó érvényes teóriákat sem tudunk felállítani.

Ennek ellenére azt kimondták a tudósok, hogy az ébrenlét és az alvás között létezik egy megváltozott tudatállapot: az, amelyet népnyelven csak transznak neveznek. A testi funkciók ilyenkor kikapcsolnak, a szellem viszont magas aktivitást mutat.

Transzhoz hasonlatos állapotok néha maguktól, vagy saját magunk által előidézve is létrejöhetnek. Tipikus példa erre, amikor egy cselekvéssorba teljesen elmerülünk. A pszichoterápia különböző technikákkal, mesterségesen idézi elő a transzállapotot. Mély megnyugvás közben megpróbálják kikapcsolni az egész embert.

Dr. Bölcs Erik, bécsi hipnoterápia-specialista ezt a stádiumot úgy magyarázza, mint egy kaput, ahol könnyebb bejutni a tudatalattiba, mint napközben. A kapun áthaladva a tudat nélküli állapotban lévő páciens tudatalattiját tárhatjuk fel, és dolgozhatunk vele kedvünkre. Megnyithatjuk azokat a potenciális forrásokat, amire szüksége lehet, de amiknek létéről nem tudott. Például fejleszthetjük kreativitását. A kora gyermekkori sérüléseket, érzelmi űröket kitölthetjük, korrigálhatjuk a rossz tapasztalatokat.

A terápia során új lehetőségeket, érzéseket tár fel a páciens saját magában, amiknek tudatában később könnyebben old meg problémákat, és megtanulja jobban kezelni környezetét.

Átalakított belső impulzusok

A terápia kezdetén a beteg és a hipnotizőr közösen meghatározzák a problémát, amit szeretnének feldolgozni. Módját, erősségét, a gondok jelentkezésének körülményeit, a zavar lehetséges okait, időbeli tartamát és következményeit. Ebben az első szakaszban abszolút bizalomnak és egyetértésnek kell kialakulnia kettejük között, és ekkor készíti elő a hipnotizőr páciensét, hogy az egyáltalán hipnotizálható legyen.

Az ülések maguk kényelmes, megnyugtató atmoszférában, fekve vagy ülve folynak. A terapeuta megkéri betegét, hogy figyelmét irányítsa testi folyamataira, vagy egy bizonyos fizikai állapotra. A következő lépések során egyre mélyebb és mélyebb tudatállapotot idéz elő, és mindegyikben stabilizálja a pácienst.

A hipnózis során a terapeuta aztán átveszi az irányítást és különféle belső folyamatokat indít el. Ehhez rendszerint szuggesztiót alkalmaz. Ha valaki sokat eszik és fogyni szeretne, annál a szuggesztió abban segít, hogy időben észrevegye, amikor jóllakott. Nem az akaraterőt változtatjuk meg, hanem olyan belső impulzusokat segítünk kifejleszteni, melyek hatására megszűnik az evési kényszer.

Sajnos nem mindenki egyformán érzékeny a hipnotikus eljárásra. A népesség 5-10%-át még jól képzett és gyakorlott hipnoterapeuták sem tudják hipnotizálni, a maradék pedig eltérő mértékben fogékony. Ha azonban egy személyt egy alkalommal már hipnotizáltak, valószínűleg ugyanolyan fogékony lesz máskor is. Vagyis megkeresi a probléma gyökerét, és megpróbálja elérni páciensénél, hogy másképp reagáljon rájuk.

Táplálkozási zavarok és függőség

A fenti módszernél már említettük a fogyást. Az impulzusok megváltoztatásával elérhető, hogy a farkaséhség impulzusai többé ne legyenek érzékelhetők. Persze mindez így elsőre nagyon egyszerűnek tűnhet, de egyetlen üléssel nem oldható meg egyetlen probléma sem. Minden gondnak megvannak a sajátosságai.

A farkaséhség sem önálló probléma, hanem egy komplex magatartászavar egyik tünete. És ez az egyik ok, amiért rendszeres, egymásra épülő üléseket kell tartani, amelyek extrém esetben akár több évig is eltarthatnak. A függőségek (alkohol, nikotin, drogok, gyógyszerek stb.) és a különböző táplálkozási zavarok jól kezelhetők hipnózissal. De ez nem azt jelenti, hogy másra nem használható.

A hipnózis a pszichikai zavarok egész skáláján alkalmazható, kezdve a magatartászavartól az ágybavizelésen keresztül a körömrágáson át, egészen a félelmekig a neurotikus magatartásmintákig. A hathatós terápiák között szerepel a viselkedés változtatás, és más egyéb.

Alapvetően mindenki hipnotizálható, de minél motiváltabb a beteg, minél jobban szeretne meggyógyulni, annál könnyebb eredményt elérni. Ha azonban nem érzi a gyógyulás szükségességét, vagy nincs meggyőződve a kezelés hatásosságáról, csak azért jár el az ülésekre, mert valaki vagy valami külső körülmény kényszeríti, akkor lehetetlenné teszi a sikert. Fontos tehát, hogy a terápiát sajátjának érezze.

Mikor és kinél alkalmazható?

A legfontosabbról még nem beszéltünk: vagyis mikor érdemes elkezdeni egy hipnoterápiát? Alapvető szabály - ami egyébként a legtöbb terápiás kezelésre elmondható -, hogy ha fennáll az önveszélyesség esélye, vagy a beteg úgy kártékony, hogy nem tud magától megjavulni, ha az orvosok nem tudnak elég eredményt elérni, vagy a probléma nyitjára bukkanni.

Akinek lelki problémái akadnak, vagy vissza-visszatérő gondok, amiket saját maga nem tud megoldani, képtelen kezelni, esetleg ugyanazokat a kellemetlen tapasztalatokat éli át mindenhol, ha boldogtalan és elégedetlen magával. Az ilyen embereknek jó esélyük van, hogy hipnoterápia segítségével tudatosabb, boldog életre lelnek.

A hipnotikus állapotra a következő változások jellemzők:

A viselkedéstervezés megszűnése: a még hipnózisban levő személy nem szívesen kezdeményez, inkább megvárja a hipnotizőr utasításait. A figyelem szelektívvé válik: csak a hipnotizőr hangjára figyel, minden más hangot kirekeszt a figyelem köréből.
Gazdag fantázia váltható ki: a hipnotizált teljesen ellazul, és könnyen szárnyal a fantáziája. A valóság bizonyos fokú torzulása: kritika nélkül elfogadja hallucinatórikus élményeit, beszélget jelen nem levő személyekkel.
Fokozott szuggesztibilitás: ez alapfeltétele, különben, ha nem tudja elfogadni a külső utasításokat, nem hipnotizálható a beteg.
Gyakori a pszichohipnotikus emlékezetvesztés: ez főleg akkor fordul elő, ha azt az útmutatást kapja a beteg, hogy a hipnózis után felejtse el az előhozott emlékeket.

Dénes Vanda
Ideál
hipnózis, agyműködés

2019-09-17 13:10:35

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop