A stanfordi neurológus azt feltételezi, hogy eddig még kipróbálatlan implantátuma segít lelassítani az Alzheimeres betegekre jellemző dementia kifejlődését.

"Lényegében véve késleltetni tudnánk a betegség progresszióját," jelentette ki dr. Silverberg, majd hozzátette, hogy a betegek ennek köszönhetően akár tünetmentes életet élhetnének, amennyiben az agyi károsodások terjedését a kellő időben sikerül megállítani.

De nem ez az egyetlen kísérleti terápiás módszer.

Más kutatók már előrehaladott kísérleteket folytatnak gyógyszerekkel, amelyek némelyike már eddig is használatban volt.

Például az ösztrogénpótlás - a megfelelő adagolásban - hatékony lehet az Alzheimer-kór terápiájában. Új gyulladáscsökkentőkkel is kísérleteznek, amelyek az arthritises és Alzheimeres betegeken egyaránt segíthetnek, ráadásul gyomor- és bélrendszeri mellékhatások nélkül.

A neurológiai növekedési faktorokat éppen azért fejlesztették ki, hogy az egészséges agysejtek számát növelni tudják. A Massachusetts Institute of Technology kutatói molekuláris csapdákkal kísérleteznek, amelyek az agyat károsító toxinokat semlegesítenék.

Mindeközben az agy vizsgálatára és képi megjelenítésére alkalmas berendezések rohamos fejlődésen mentek keresztül, ami által könnyebben és korábban el lehet végezni a diagnózist.

Az Alzheimer-kór nemsokára "gyógyítható betegséggé válhat," jelentette ki dr. John C. Morris, a St. Louis-i Washington Egyetem Azheimer Kutatóközpontjának igazgatóhelyettese.

Addig viszont a piacon a betegség kezelésére csupán a Cognex (tacrine) és az Aricept (donepezil) gyógyszerek kaphatók. Az amerikai kormány élelmiszer- és gyógyszeripari hivatala, az FDA asztalán pedig ugyanezeknek a hatóanyagoknak három további verziója fekszik, elfogadtatásra várva. Dr. Morris szavaival mindegyik gyógyszer "enyhe tüneti javulással járhat."

A kutatók most azon dolgoznak, hogy a baby boom generációjának éppen mostanában egyre idősödő tagjainak szellemi képességeit megpróbálják megőrizni, amennyire lehet.

Az új, dr. Silverberg-féle módszer lényege egyszerű: ha az agyat körülölelő folyadék bizonyos részét drénezzük, akkor az Alzheimer-kórt okozó toxinok egy része is elvezetődik.

Az agyvíz elsődleges feladata, hogy az agyat és a gerincvelőt párnázza körül, kitöltve a koponya és az agy közötti űrt. Magát a folyadékot az agy bizonyos területei, az érhártya érgomolyagjai folyamatosan termelik.

A betegeknek egy-két napig kellene kórházban lenniük, amíg a csövet beültetik. A hajlékony cső egyik vége a koponya agyvízzel teli részében lenne, a másikat pedig a bőr alatt egy hasfali részre vezetnék.

Az elvezetett folyadék a testben káros hatások nélkül felszívódhat, mondta dr. Silverberg, majd hozzátette, hogy az agyvíz egy része a vérárammal így is visszajutna. Az implantátummal kezelt betegek agya több friss folyadékot termelne a drénezett mennyiség pótlására.

Valójában arról van szó tehát, hogy az agynak segítséget nyújtunk abban, hogy a szervet körülvevő folyadékot gyorsabban és hatékonyabban cserélje le.

A betegeknek a beültetés után már nem lenne szükségük további operációkra, mindazonáltal rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a drenálás megfelelően működik-e.

Az eljárás fő célja a beta-amyloid szintjének csökkentése. Ez a fehérje veszélyes lerakódásokat képez az Alzheimer-kóros betegek agyában.

A betegek agyában emellett valószínűleg más toxinoknak is magasabb a koncentrációja. Dr. Silverberg azt reméli, hogy ezenek a mérgező anyagoknak is csökkenthető a szintje, bár a kutatók arra még nem találták meg a választ, hogy mely toxinok és milyen mértékben vesznek részt a betegség kifejlődésében.

A szakember szerint akár viszonylag csekély mennyiségű - napi 50 cm3 - folyadék drenálásével is már jelentős javulás érhető el.

A klinikai vizsgálatok mostanában indulnak, elsőként a 20 betegből hatnál vizsgálják azt, hogy egyátalán biztonságosan alkalmazható-e a módszer.

Sokan vannak olyanok is, akik nem hisznek ebben a módszerben.

"Nem ismerek olyan okot, amelynek alapján sikert várhatunk ettől a módszertől," jelentette ki Zaven Khachaturian, a Ronald és Nancy Reagan Kutatóközpont igazgatója.

Azzal indokolta szkeptikus hozzáállását, hogy az agyvízben kimutathtaó toxinok esetleg a már bekövetkezett agyi károsodások következményei, nem pedig okozzák azokat. A folyadék elvezetése így pedig semmiféle jótékony hatást nem eredményezhet, a dementia nem előzhető meg ezáltal.

Dr. Silverbergnek nagy tekintélye van a saját szakterületén, ezért a legtöbb kutató úgy véli, hogy az elgondolás megér egy kísérletet, természetesen a kellő biztonsági intézkedések után.

A drenálás "talán megoldást jelent," mondta dr. William Jagust, a davisi Kalifornia Egyetem Alzheimer Központjának igazgatója.

Még korai lenne megjósolni, hogy vajon sikerrel jár-e a módszer. Dr. Jagust a drenálást "merész ötletnek" tartja, de hozátette, hogy "a kutatás korai fázisaiban rengeteg új ötlet tűnik merésznek."

Megjelent: The San Francisco Chronicle