ÚJ

Elfeledett múlt?

Az Alzheimer-kór első tüneteinek jelentkezésekor általában sem a beteg, sem hozzátartozója nem gyanakszik komolyabb megbetegedésre. A kórra kezdetben ugyanis a közelmúlt jelentéktelen eseményeinek elfelejtése hívja fel a figyelmet. Sok beteg éveken keresztül titkolja a betegség első, önmagának is feltűnő jeleit. Pedig a betegség korai diagnosztizálása az eredményes gyógyítás kulcsa lehet.


Ki, mit, hol, miért? Alzheimer kór

A betegség utolsó fázisában magatehetetlenné váló idős ember otthoni ápolása 24 órás felügyeletet igényel, s mint ilyen rendkívüli pszichés és fizikai megterhelést jelent a hozzátartozók számára. Az időben megkezdett megfelelő gyógyszeres kezelés azonban több évvel meghosszabbíthatja a beteg és családja megszokott, nyugodt életét.


Fordulat az Alzheimer-kór megértésében?

Amerikai és francia kutatók eredményei szerint az Alzheimer-kór egyik fő diagnosztikai jellemzőjének, az agyi idegsejtekben kicsapódó úgynevezett béta-amiloid fehérjéknek az elővegyülete memóriafokozó hatású. Ez a felfedezés új megvilágításba helyezheti a betegséget, és hozzájárulhat a tanulási és emlékezési folyamatok mélyebb megértéséhez. Eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences című amerikai tudományos folyóirat egyik tavaly év végi számában tették közzé. Az Alzheimer-kór fokozatos szellemi leépüléssel járó, leginkább idős korban jelentkező agyi megbetegedés, amelyre a fejlett országokban a lakosság elöregedése kapcsán mostanában egyre nagyobb figyelem irányul. Becsült adatok alapján a klinikailag jelentős szellemi károsodás a 65. év feletti lakosság öt százalékát, a 80 év felettiek 20 százalékát érinti. Az időskori szellemi leépülés eseteinek 60-70 százaléka Alzheimer típusú megbetegedés. E ma még megállíthatatlan betegség során a pusztuló idegsejtekben és nyúlványaikban kusza rosthálózatok alakulnak ki, másrészt plakkoknak nevezett, úgynevezett béta-amiloid fehérjekicsapódások jönnek bennük létre. Csökken egyes ingerületátvivő vegyületek, mindenekelőtt az acetil-kolin koncentrációja is. Ami a plakkokat illeti, ezek egy amiloid prekurzor proteinnek (APP-nek) nevezett fehérjéből keletkeznek enzimes lebomlás után. Az APP-t kódoló örökítőanyag-szakasz egyébként egyike annak a négy génnek, amelyeknek szerepet tulajdonítanak az Alzheimer-kór örökletes hátterében. Az APP-ról már nagyon sokat tudunk. Ismeretes egyebek között az is, hogy a sejtet burkoló hártyán, a sejtmembránon áthaladó, majd tekintélyes részegységgel a sejten kívül található, cukortartalmú fehérjével állunk szemben. A lényeget viszont nem tudjuk, nevezetesen azt, hogy milyen élettani feladatot lát el, miért van rá a sejteknek szüksége. Egyelőre az világos, hogy lebomlása révén keletkeznek az Alzheimer-kórra jellemző, idegsejtek belsejében kicsapódó béta-amiloid bomlástermékek. Ez utóbbiak a tyúk-tojás probléma elé állítják a kutatókat, mert a mai napig sem lehet tudni, hogy oki szerepük van-e a betegségben, vagy csak annak folyamán keletkeznek, és esetleg súlyosbítják a helyzetet. Annyi bizonyos, hogy az Alzheimer-kór egyes ritka változataiban az APP-gén mutációja miatt a plakkok fokozottan keletkeznek, és ezt a jelenséget a kórkép állatkísérletesmodelljeinél is kihasználják. Vannak olyan fejlesztés alatt álló gyógyszermolekulák, amelyek képesek a plakk-képződés csökkentésére, és egyes képviselőik állatkísérletek során már mutattak memóriafokozó hatást. Mindez azonban véletlen egybeesés is lehet. Steven Paul amerikai, valamint Paul és Arielle Ungerer francia kutatók szintén memóriafokozó gyógyszerek után kutattak, amikor merész ötletként kipróbálták az APP hatását is. Csodák csodájára kiderült, hogy az agyba adagolt csekély mennyiségű APP-nek memóriafokozó hatása van, képes a szkopolamin nevű, memóriakieséstokozó anyag hatásának ellensúlyozására is. Ez az első bizonyíték arra, hogy az APP-nek szerepe lehet a memória és a tanulás élettani folyamataiban. A hatás mechanizmusa teljesen ismeretlen, egyelőre rendkívül korai volna bármilyen terápiás alkalmazási lehetőségre gondolni. Ami ez utóbbit illeti, fontos lenne a valódi oki kezelést nyújtó Alzheimer-kór-ellenes gyógyszerek megjelenése, mert a jelenleg forgalomban lévők csak az acetil-kolin agyi koncentrációját emelve fejtenek ki valamelyes - nem túl jelentős és átmeneti - hatást.


Az évszázad betegsége

A Családorvos című egészségügyi televízióműsor legutóbbi adása az Alzheimer-kórral foglalkozott. (A Családorvos január 28-án és február 11-én, csütörtökön 17 órakor jelentkezik az MTV 1-en.) Az adás szakértőjével, prof. dr. Janka Zoltánnal, a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinika tanszékvezető egyetemi tanára. - Az Alzheimer-kór az évszázad betegsége: az 1900-as évek elején írta le a tünetcsoportot és a betegséget Alois Alzheimer orvos. Ma már kimondhatjuk, hogy a szellemi, értelmi leépülésben szenvedő, középkorú vagy idős betegeknek körülbelül a felét sújtja ez a betegség, amely egyébként kimutatható elváltozásokkal jár; elhunyt betegek boncolása során kiderült, hogy Alzheimer-kór esetén összecsapódott, elpusztult idegsejtek találhatók az agyban, s kóros fehérje-elváltozással is jár a folyamat. A betegség a 65 év feletti populáció kb. 5-10 százalékát érinti. A klinikai tünetek legelső formája az emlékezészavar. Általában a betegek érzik, hogy gond van a memóriájukkal, ezért sokszor úgynevezett "kóros meseszövéssel" próbálják kitölteni az emlékezeti űröket. Később az általános ismeretanyag, a gondolkodás is egyre szegényesebbé válhat, még a napi döntéshozatal is zavart szenvedhet. A betegség előrehaladtával a mindennapi rutincselekedeteket sem tudja végrehajtani a beteg (például elfelejti, hogyan kell főzni, vagy nem tudja, hogyan kell kinyitni az ajtót stb.). Előfordul, hogy elmegy otthonról, s nem talál vissza, mert már nem tud időben és térben tájékozódni. Az előrehaladott betegség a környezete számára is rendkívül megterhelő, így az orvosoknak a hozzátartozókra is oda kell figyelniük. A beteg személyisége megváltozhat, a hozzátartozóknak feltűnik, hogy szerettük gyerekesen viselkedik, esetleg depresszióssá vagy gyanakvóvá válik. A betegek környezetüket azzalvádolják, hogy ellopták a személyes tárgyaikat. Később kiderül, hogy a beteg eltette valahová a tárgyat, de elfelejtette, hová. Ilyenkor tudattalan mechanizmus működik benne: nem jó megoldás, ha belátja, hogy elfelejtette, hanem inkább kivetíti a társára, s ráfogja, hogy ellopta. Ez nem tudatos folyamat, tehát semmit sem érünk vele, ha a betegnek elmagyarázzuk, hogy alaptalanul gyanúsít valakit. Az Alzheimer-kórban szenvedők hallucinálhatnak, látomásaik lehetnek. Előrehaladott esetben nem tartják vizeletüket, nem tisztálkodnak, s már felöltözni sem tudnak. Rutinszerűen használjuk a mini mentáltesztet, amely néhány perc alatt elvégezhető, és már világszerte elterjedt. Jó válaszokkal 30 pont szerezhető: a családorvos felteszi a tesztkérdéseket a betegnek, és az eredmény megerősítheti a gyanúját. Egyébként a szellemileg, értelmileg leépült betegeknél ajánlatos agyi képalkotó eljárás segítségével is vizsgálatot végezni, hiszen így képet kapunk az agy szerkezetéről, s kizárhatjuk az agyvérzés, agydaganat lehetőségét is. Alzheimer-kór esetén az acetilkolin tartalmú pályák degenerálódnak, elpusztulnak, mert kevesebb lesz a kémiai ingerületátvivő anyag, amely az agykéregben az idegsejtek intelligens párbeszédéhez szükséges. Már Magyarországra is elérkeztek azok a terápiás próbálkozások, amelyek fölerősítik az acetilkolin mennyiségét, tónusát, és ezáltal javítják az Alzheimer-kór tüneteit is. Például a rivastigmine nevű anyag, vegyület úgy erősíti a pusztuló acetilkolin-pályákat, hogy gátolja az acetilkolint lebontó enzim működését. Ez tüneti kezelést jelent, mert ma még nem ismerjük a pályák pusztulásának okát, a kóros fehérjelerakódás kialakulásának mechanizmusát. Ám a világon mindenütt előrehaladott kutatások folynak. Amerikában Alzheimer-kóros betegek ápolására, a betegség kutatására évi 100 milliárd dollárt fordítanak. Fejős Éva Dr. Balogh István


| | | 4
No menu item defined, wrong database setup!
data-full-width-responsive="true">
hírdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop