Az apadó alkalmazkodóképesség különféle elváltozásokat idéz elő a szervezetben. Bár az öregedés megállítására, megakadályozására nincs ma reális lehetőség - és az öregedés "természetrajzához" hozzátartoznak bizonyos kedvezőtlen változások, hiszen az idős ember társadalmi státusa megváltozik, életritmusa lelassul -, ezek főként nem biológiai tényezők, sokkal inkább szociális-kulturális adottságok.

A memóriazavar annak ellenére, hogy nem kifejezetten korral együtt járó jelenség, mégis leginkább az időseket érinti. A szakemberek véleménye szerint emlékezetünk minősége nemcsak genetikai örökségünktől függ, hanem nagy szerepe van ebben a gyakorlásnak, emlékezetünk "tréningjének", állandó használatának. Nemcsak gerontológusok, de neurológusoknak is gyakori témájuk az időskorral együtt járó emlékezetkiesés, ami adott esetben egészen a demenciáig, az elbutulásig vezethet.

Salacz Pál, a Pszichiátriai és Neurológiai Klinika főorvosa, aki naponta találkozik praxisában ilyen esetekkel, felidézi, hogy régen külön memóriaklinika működött, ahol ezeket az eseteket kezelték. Az országban most is van, egyrészt a klinikán, másrészt több egészségügyi központban demenciacentrum, ahol a súlyosan emlékezetvesztőket vizsgálják és kezelik.

Elöregedő világunkban, a "vén" Európában különösen nagy hangsúlyt kap ez a probléma, hiszen a világ lakosságának csaknem egytizede 60 év feletti, és leginkább őket érinti az emlékezet romlása: a tapasztalatok szerint 30 százalékuk "feledékeny". Köztudott, hogy a kronológiai és biológiai kor nem azonos, egyénenként is változó, hogy ki hány évesnek "néz ki", és milyen "karban van" egészsége, szellemi kapacitása. Vagyis azt mondhatjuk: az öregedés egyéni jelenség, bár vannak általános tendenciái. Ilyen a memóriazavar is. Kezdetben csak nevek, címek, telefonszámok "esnek ki" az emlékezetből, de az is előfordul, hogy egy-két óra elteltével ezek "beugranak".

Tehát ez még nem jelent szellemi "leépülést", a demencia gyakran valamilyen agyi károsodás következménye. A mindennapos feledékenységre viszont már fel kell figyelni, ezt a gerontológus és pszichiáter is állítja, mert mögötte akár súlyos betegség is állhat - ideggyógyászati-pszichiátriai okok. Az indokolatlanul jelentkező feledékenységet a családnak, a környezetnek, a háziorvosnak kellene észrevenni minél korábbi szakaszban, hogy a szellemi rehabilitáció megkezdődhessen.

Szemléletes példa

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy újra élesen emlékszik majd minden idős ember közeli és régmúlt történésekre, hiszen az idős korban a koncentrációs zavarok, emlékezet-kihagyások egyre gyakoribbak, a szakemberek szerint "csökken a memória terjedelme és teljesítménye" is. Amíg mindez csak megmosolyogtató időskori történés, és nem zavarja az egyén mindennapi életvitelét, a környezetet, addig a folyamatos szellemi-fizikai tréning egyensúlyban tartja a memóriát, esetleg gyógyszeres kezeléssel kombinálva. Nagyobb baj, ha nem gyógyítható, kezelhető feledékenység áll a memóriazavar mögött, hanem valamilyen betegség.

Egy híres agykutató szemléletes példát hoz fel arra, mi a különbség a hétköznapi feledékenység és a súlyos emlékezetzavar között: ha nem találod a kocsikulcsodat, az feledékenység, ha megtalálod, és nem tudod mire való, akkor gyanakodni lehet kóros elváltozásra.

Az időskor egyik rettegett betegsége az Alzheimer kór, ami nemcsak emlékezetzavart jelent, hanem egyéb súlyos tünetei is vannak. A beteg nem képes megosztani figyelmét, nem tud egyszerre több dologra figyelni, rutin tevékenységeket - mint a főzés, öltözködés, mosás - sem képes elvégezni, és megszokott tárgyait sem tudja funkciójuknak megfelelően használni. Ez a kór a demencia, az elbutulás visszafordíthatatlan formája, vagyis jelenleg nem gyógyítható. A betegségben szenvedők szellemi képessége folyamatosan romlik, a személyiségben és viselkedésben egyaránt olyan változások következnek be, amelyek akadályozzák a normális életvitelt.

A memória feltűnő, gyors, rohamos romlása mindenképpen figyelmeztető jel: a feledékenység vagy az agyszövet kóros elváltozása a "ludas". Ennek eldöntését tanácsos szakemberre bízni, minél hamarabb derül ki, annál hatásosabb a gyógyszeres kezelés, amely lassítja a folyamatot, illetve az egyéb speciális kezelések, melyeket a demenciaközpontok nyújtanak.

Az öregedés, valamint a velejáró fizikai-szellemi "kopások", sérülések megfejtése ma még az ember genetikai térképének titka. Remény van rá, hogy nincs messze az idő, amikor az optimális élettartam - az az idő, amelyet a biológiai öregedés által kínált kereteken belül az adott környezetben megélni érdemes -, a tudomány fejlődése következtében hosszabb lesz, és nemcsak elviselhetőbb, egészségesebb, hanem boldogabb is.