Epilepszia kórisme
Az eszméletét vesztő betegnek, akinek teste görcsben rángatózik, maga alá vizel, vagy pedig hirtelen zavarttá és szórakozottá válik, valószínűleg epilepsziás rohama van. A valódi epilepsziás rohamok azonban sokkal kevésbé gyakoriak, mint azt a legtöbb ember gondolja. A legtöbb eszméletvesztéses epizódot vagy kóros viselkedést nem az agy kóros elektromos kisülései okozzák.
A roham leírásának megfigyelése mellett a görcsroham vagy az epilepszia diagnózisához elektroenkefalográfiát (EEG) is használnak, ami az agy elektromos tevékenységét méri. A vizsgálat fájdalmatlan és kockázatmentes. Az elektródákat a fejbőrre helyezik és mérik az agyon belüli elektromos impulzusokat. Mivel a kóros elektromos kisülések leginkább túl kevés alvás után jelentkeznek, ezért a vizsgálatot néha akkorra időzítik, amikor a beteget szándékosan ébren tartották 18-24 óráig.
Az EEG felvételen kóros elektromos kisüléseket keresnek. Még ha a roham nem is jelentkezik a felvétel ideje alatt, a rendellenességek jelen lehetnek. Mivel azonban az EEG vizsgálat időben korlátozott, a rohamnak megfelelő aktivitás hiányozhat, és a felvétel normálisnak tűnhet még epilepsziás betegben is.
Ha egyszer az epilepsziát diagnosztizálták, további vizsgálatokra van szükség, hogy kezelhető okot találjanak. Vérvizsgálattal a vér cukor, kalcium és nátrium szintjét mérik, megvizsgálják a máj- és veseműködés épségét és a fehérvérsejtszámot, mivel ezek felszaporodása fertőzést jelez. Gyakran végeznek elektrokardiográfiát,s hogy lássák, van-e szívritmuszavar, mert ez elégtelen agyi vérellátást okozhat, ami eszméletvesztést eredményezhet.
Általában készítenek komputertomográfiás (CT) vagy mágneses rezonanciás (MRI) felvételt az agyi és egyéb daganatok, régebbi szélütések, kis hegek és sérülés okozta károsodások kiderítésére. Az agyi fertőzés kórisméréséhez gerinccsapolásran is szükség lehet.