Hirdetés
Parkinson-kór
Az idegrendszer lassan előrehaladó degeneratív betegsége. Jellegzetességei a nyugalmi remegés (tremor), a renyhe mozgáskezdés és az izommerevség (rigiditás. A Parkinson-kór negyven év felett minden 250 emberből egyet, míg 65 év felett kb. minden 100 emberből egyet érint.
Kép: Freepik
A Parkinson-kór okai
Az agy mélyén van egy terület, amelyet törzsdúcokként (bazális ganglion) ismerünk. Amikor az agy elindít egy mozgást, például karemelést, az idegsejtek a bazális ganglionokban segítenek finomítani a mozgást, és irányítják a testhelyzet változását. A bazális ganglionok feldolgozzák a jeleket és üzenetet küldenek a mélyben fekvő köztiagyhoz (talamusz), amely visszaküldi a feldolgozott információt az agykéreghez. Ezek a jelek kémiai transzmitterek (ingerületátvivő anyagok) segítségével, és elektromos impulzusokként haladnak az idegpályákon és az idegek között. A bazális ganglionok fő ingerületátvivő anyaga a dopamin.Parkinson-kórban a bazális ganglionok idegsejtjei tönkremennek, ami alacsony dopamin termelést eredményez, és kevesebb lesz az idegsejtek és izmok közötti kapcsolat. Az idegsejtek pusztulásának és a dopamin csökkenésének oka rendszerint ismeretlen. A genetika, úgy tűnik, nem játszik fő szerepet, bár a betegség egyes családokban halmozottan jelentkezik.
Olykor ismert az ok. Néhány esetben a Parkinson-kór a vírusos agyvelőgyulladás (egy viszonylag ritka, de súlyos, influenza-szerű vírus okozta agyi fertőzés) késői szövődménye. Parkinson-kór jön létre, ha az agyban egyéb degeneratív betegségek, gyógyszerek vagy mérgek befolyásolják vagy gátolják a dopamin hatását. Például a súlyos paranoia és skizofrénia kezelésére használt antipszichotikus gyógyszerek gátolják a dopamin hatását az idegsejtekben. Súlyos Parkinson-kórt okozhat az illegális, házilag gyártott ópiát származék, az N-MPTP is.
A Parkinson-kór tünetei és kórisméje
A Parkinson-kór alattomosan kezdődik és fokozatosan súlyosbodik. Sok esetben nyugalmi kézremegéssel kezdődik. A remegés csökken célirányos kézmozgáskor, és teljesen eltűnik alvás alatt. Érzelmi stressz vagy kimerültség fokozhatja a tremort, amely finom llámú. Habár a tremor az egyik kézen kezdődik, végül átterjed a másik kézre, a karokra és a lábakra. A tremor az állkapcsot, a nyelvet, a homlokot és a szemhéjat is érintheti. A betegek kb. egyharmadában a tremor nem az első tünet; másokban a betegség súlyosbodásával egyre kevésbé lesz szembetűnő; és megint másokban a tremor sohasem fejlődik ki.A mozgáskezdés különösen nehéz és az izmok merevsége (rigiditás) is kifejlődik, ami tovább rontja a mozgást. Ha az alkart másvalaki behajlítja és kinyújtja, akkor a mozgást merevnek és akadozónak érezheti. A merevség és a mozgásképtelenség hozzájárulhat az izmok fájdalmához és kimerültségéhez. A mozgáskezdés nehézsége és a merevség együtt sok problémát okoz. Mivel a kéz kisizmai gyakran gyengék, az olyan napi feladatok, mint az ing begombolása vagy a cipőfűző megkötése, egyre nehezebbé válik.
A lépés erőfeszítést okoz, a betegek gyakran csoszogva, rövid lépésekkel járnak, melynél a karjuk nem lendül a lépéssel együtt. Ha elkezdenek sétálni, nehezen tudnak megállni vagy fordulni. Lépéseik akaratlanul felgyorsulhatnak, ami arra kényszeríti őket, hogy rövid gyors lépésekkel óvják meg magukat az eleséstől. Testhelyzetük görnyedtté válik, nehezen tartják meg az egyensúlyukat, ezért hajlamosak előre és hátra dőlni.
A betegek arca kifejezéstelenné válik, mert az arcizmok, melyek az arckifejezést kialakítják, nem működnek. Néha ezt a kifejezéstelenséget összetévesztik a depresszióval, habár sok Parkinson-kóros beteg is depresszióssá válik. Végül az arc üres, merev tekintetű, a száj nyitott és a pislogás ritka. A betegeknek gyakran folyik a nyáluk, vagy fuldoklanak, mert a torok és az arc izmainak merevsége miatt nehezen nyelnek. Gyakran beszélnek halk, monoton hangon és dadoghatnak, mert nehezükre esik tagoltan kifejezni gondolataikat. A legtöbb betegnek megmarad a normális intellektusa, de sokban demencia fejlődik ki.
A Parkinson-kór kezelése
Gyógyszeres kezelés
Nagyon sokféle gyógyszerrel lehet kezelni a Parkinson-kórt. Ilyenek a levodopa, a bromokriptin, a pergolid, a szelegilin, az antikolinergikumok (benztropin vagy a trihexifenidil), az antihisztaminok, az antidepresszánsok, a propranolon és az amantadin. A betegséget e gyógyszerek közül egyik sem gyógyítja, vagy állítja meg romlását, de könnyebbé teszik a mozgást és sok évre meghosszabbítják a tevékeny életet.A levodopa az agyban dopaminná alakul. A gyógyszer csökkenti a tremort, az izommerevséget, és javítja a mozgást. Levodopával a kevésbé betegeknél majdnem normális szintű aktivitást lehet létrehozni, és egyes ágyhoz kötött betegeknél elérhető, hogy felkeljenek.
A levodopa-karbidopa a Parkinson-kór kezelésének az alapja, de a legmegfelelőbb adag megtalálása betegenként nehéz, és finom egyensúlyozás eredménye. A karbidopát a levodopa agyon belüli hatásának fokozására és az agyon kívüli nem kívánt hatásainak csökkentésére adják. Lehetnek bizonyos mellékhatások, akaratlan száj-, arc- és végtagmozgások, amelyek a beteg által elviselhető levodopa mennyiséget korlátozzák.
Sok embernek a levodopa több éves szedése azt jelenti, hogy hozzá kell szokniuk az akaratlan nyelv- és ajakmozgáshoz, grimaszoláshoz, fejingatáshoz, láb- és kézcsavaráshoz. Egyes szakemberek szerint a bromokriptin adása levodopával együtt vagy helyette, a kezelés korai szakaszában késleltetheti az akaratlan mozgások megjelenését.
Évek múltán a levodopa-karbidopa adagok egyre rövidebb ideig hatásosak, és a nehéz mozgásindítású szakaszok váltakoznak az irányíthatatlan hiperaktivitású szakaszokkal. Másodperceken belül a beteg állapota a teljesen mozgékonytól a súlyosan gátoltig változhat (ki-bekapcsolási jelenség). Ilyen hirtelen változások a levodopát öt vagy több éve szedő betegek több mint felében előfordulnak és rendszerint kézben tarthatók alacsonyabb és gyakrabban alkalmazott adagokkal.
Őssejt beültetés
Emberi embrióból vett dopamin-termelő idegszövet beültetése a Parkinson-kóros betegek agyába megszüntetheti a kémiai rendellenességet, de még nincs elegendő adat ahhoz, hogy igazán javasolható legyen ez az eljárás. Korábbi kísérleti eljárás volt az, hogy emberi mellékvese darabot ültettek az agyba; mivel ez kockázatosnak és csak mérsékelten jótékony hatásúnak bizonyult, ezért elhagyták.A lehető legtöbb mindennapos aktivitás, illetve rendszeres tornaprogram végzése segítheti a Parkinson-kóros betegek mozgékonyságának megtartását. Gyógytorna és mechanikus eszközök, mint például a kerekes járókeret segíthet fenntartani a függetlenséget. Magas rosttartalmú, tápláló étrend megakadályozhatja a mozgásszegénység, a kiszáradás és egyes gyógyszerek okozta székrekedést. Étrendi kiegészítők és székletlágyítók segíthetnek a normális bélműködés megőrzésében. Figyelmet kell fordítani az étrendre, mivel az izommerevség nagyon megnehezítheti a nyelést, és a beteg alultáplálttá válhat.
Műtéti kezelés
Parkinson-kórban szenvedő betegeknél többféle műtéti beavatkozás is elérhető, ha a konzervatív kezelések nem hoznak kielégítő eredményt. A műtéti beavatkozások csak bizonyos esetekben alkalmazhatók, és mindig egyedi értékelést és konzultációt igényelnek az orvos és a beteg között. Néhány elterjedt műtéti lehetőség:1. Mély agyi stimuláció (DBS): Ez a leggyakrabban alkalmazott műtéti eljárás a Parkinson-kór kezelésére. A DBS során elektromosan stimulálják a kiválasztott agyi területeket. Ehhez egy kis elektromos eszközt, az ún. stimulátorokat helyezik el a beteg agyában. Ezek az eszközök hasonlítanak egy pacemakerhez, és elektromos impulzusokat bocsájtanak ki a megfelelő agyi területekre, csökkentve ezzel a Parkinson-kór tüneteit.
2. Pallidotómia: Ez a műtéti beavatkozás során a pallidum nevű agyi területet részben elpusztítják. Ezáltal a mozgásokban részt vevő agyi terület ingerületi szintje csökken, ami enyhítheti a Parkinson-kór tüneteit.
3. Thalamotómia: Ez a műtéti eljárás a thalamus nevű agyi terület ingerületi szintjének csökkentését célozza meg. Ennek eredményeképpen csökkenhetnek a remegés és más motoros tünetek.
Minden esetben azonban fontos figyelembe venni a beteg egyedi állapotát, tüneteit és az egészségügyi kockázatokat. A műtéti beavatkozásoknak lehetnek kockázatai és mellékhatásai, és csak az orvos tudja megítélni, hogy az adott beteg számára melyik eljárás lehet a legmegfelelőbb. A döntés mindig egyéni és részletes konzultációt igényel az érintett orvosokkal.
2023-11-11 19:51:26
Kapcsolódó cikkek