Idegrendszerünk központi részéből (agy és gerincvelő) egy hálózat indul ki. Idegsejtekből és azok hosszabb-rövidebb nyúlványaiból, az idegrostokból áll. Az idegsejtek leginkább a gerincvelőben találhatók, nyúlványaik, az idegrostok viszont behálózzák a szervezetet és a legutolsó sejtünkig is eljutnak. Egy-egy idegrost szinte hihetetlen távolságokra elvezethet ismerünk méteres hosszúságút is. Ez a hálózat továbbítja az információkat és utasításokat mindkét irányba, azaz testünkből az agyba vagy ellenkezőleg, agyunkból a sejtjeinkig. A telefonközponthoz hasonlítható, ahol végül is a vezetékek a legtávolibb készülékhez is eljutnak, mely hívható is és hívni is tud. Tehát mindkét irányba továbbíthat adatokat. Az azonos irányba futó kábelek haladhatnak együtt, de le kel őket szigetelni, hogy egymás áramköreit ne zavarják meg.

Az idegrostok pontosan így működnek. Az egy irányba tartók együtt futnak, vannak köztük felfele vezetők és lefele vezetők. Kötegekbe rendeződhetnek, egész vastag idegtörzsek is összeszedődhetnek, mert minden egyes rost jól szigetelt, úgynevezett velőshüvely veszi körül, mely szinte tökéletes szigetelést biztosít, hiszen ép viszonyok között az alacsony feszültség (90 mV) ellenére sincsen áramveszteség. Ne feledjük, hogy testünk ugyanazon elektromossággal működik, mint például lakásunk világítása!

A technika azonban még nem érte utol szervezetünk tökéletességét.

Az élő szervezet sajátossága, hogy az idegrostot körülölelő velőshüvely nemcsak a szigetelést biztosítja, hanem meghatározza az idegrostban lefutó inger vezetésének gyorsaságát is. A velőshüvely biokémiai összetételétől függ, hogy milyen gyorsan vezet az idegrost. A vezetés sebessége szerint háromféle idegrostot lehet elkülöníteni, leggyorsabban a mozgató ingereket továbbító rostok vezetnek. Az élővilág szerveződése során alakult ki ez a rend, a szervezet helyes működéséhez szükséges, hogy az idegingerületek eltérő gyorsasággal jussanak a célszervhez.

Tehát a szervezetünket behálózó idegrostok szigetelését a velőshüvelyek biztosítják, kémiai összetételüktől függően még arra is alkalmasak, hogy az ingerek lefutásának sebességét meghatározzák. Lipoprotein nevű anyagokból épülnek fel, azaz fehérjékből és zsírnemű anyagokból. Elég jól ismeri a biokémia ezeket a szerkezeteket. Cerebrozidnak nevezzük az idegrendszerben szereppel bíró zsírnemű anyagokat és a velőshüvelyt felépítő zsírsavakat külön-külön is meg lehet határozni. A velőshüvely tulajdonságait például az eltérő vezetőképességet is a beépült zsírsavak határozzák meg.

Azért kellett ennyi élettani ismeretet felidéznünk, hogy a tárgyalt megbetegedés mibenléte érthető legyen. Ideggyulladásnak orvosilag neuritis, neuropathia a szervezetben lefutó idegek működészavarát tartjuk. Megbetegedhet az idegrost vagy a körülvevő velőshüvely. Az idegrost károsodása esetén elégtelen lesz az idegingerület lefutása, a velőshüvely megbetegedése pedig vagy a szigetelés megromlását vagy az ingerületvezetés sebességének megváltozását fogja okozni.

A betegség nem ritka; meg merem kockáztatni, hogy életünk folyamán mindnyájan megéljük szerencsére csak valamely enyhébb formáját. De a súlyosabb kórformák sem ritkák.

A panaszok attól függenek, melyik idegrostok károsodnak. Ha a mozgató ingereket továbbító úgynevezett motoros idegek sérülnek, akkor a mozgató információk csökkennek vagy esnek ki és bizonyos izomcsoportok bénulása lesz a következmény. leglátványosabb ez a végtagokon szokott lenni, de az arc, a hangképzés, a légzés, a hólyag és végbél záróizmai ugyanúgy károsodhatnak. Ha érző információt továbbító idegrost betegszik meg, érzéseltérésekkel fogunk találkozni. Bizonyos érzésféleségek csökkenése, kiesése is előfordul, de gyakoribb, hogy a velőshüvely szigetelő funkciójának romlása miatt úgynevezett falsérzések, hamis érzések jelennek meg vagy az ingervezetés sebességének megváltozása miatt lesz hamis az érzetek mértéke. Gyakorlatiasabban tekintve: gyakori a hőérzés zavara, mely égésérzés, fokozott fázékonyság mellett a hőfok helytelen megítélésében mutatkozik (pl. alig langyos vizet is forrónak érez). A fájdalomérzetben is hasonló hamisságok jelentkeznek: már enyhe tapintást, a ruha viselését erős fájdalomként éli meg a beteg, spontán is jelentkezhetnek erős fájdalmak. A zsibbadásérzés nagyon gyakori. A finom tapintás sérülése miatt sok ügyetlenkedést él meg a beteg, az alsó végtagok helyzetérzés-zavara miatt a járás, lépés, mozgások súlyosan károsodhatnak. Az ideggyulladás érinthet egyéb érző idegfunkciókat is, így a látás, hallás, ízérzés, hólyag- és végbélműködés, szexuális tevékenység hamar megromolhat. A bőrt és vérereket ellátó idegrostok a hőszabályozás zavarát, izzadékonyságot, bőr- és körömtáplálási zavarokat eredményezhetnek. Az emésztőtraktus működése is hamar megbolydulhat.

Mivel az idegrostok egész szervezetünket behálózzák, nincsen sejtünk, melynek ne jelentkezhetne működészavara. Az előforduló tünetek és panaszok színes egyveleget szoktak adni, mert megjelenésük és súlyosságuk a kiváltó okoktól függő és számtalan ilyen okot ismerünk. Sokszor kell számolnunk több tényező együttes fennállásával is.

A perifériás idegrendszer károsodását eredményezheti olyan ártalom, mely a test bizonyos helyén hat csupán, ekkor egy idegrost károsodásával fogunk találkozni és mononeuritisről beszélünk. Gondoljunk például egy jól lokalizálható idegsérülésre. Vannak azonban olyan ártalmak, melyek a szervezet egészére kihatnak, ilyenkor testszerte károsodnak az idegrostok és szimmetrikusan, mindkét testfélen egyaránt megjelennek az ideggyulladás tünetei. Például mérgezésekben. Ez esetben sok ideg érintett, ezért polyneuritisről vagy polyneuropathiáról beszélünk.

Az ideggyulladás gyógyításának sikere attól függ, rájöttünk-e az okára. Meghatározza a kezelés útját a kiváltó kórok. Ezért a provokáló tényezők felderítésére az orvosnak is, betegnek is mindent el kell követnie, számos vizsgálat válhat szükségessé, de megéri, mert a kiváltó ok ismeretében jó eséllyel vehetjük fel a küzdelmet a betegséggel és gyógyítása legtöbbször sikerrel szokott járni.

A tünetek, a követendő kezelés és a kiváltó kórok szoros összefüggése miatt együtt lehet csak áttekinteni az ideggyulladások lehetséges formáit. A lehetőségek pedig olyan széles körűek, hogy a cikk második részét ennek kell szentelnünk.