Fájdalomcsillapítás

A fájdalomcsillapítók három csoportba sorolhatók: kábító (ópioid analgetikum), nem kábító (nem ópioid analgetikum) és hatásjavító fájdalomcsillapítók (adjuváns analgetikum). Az ópioid analgetikumok a legerősebb fájdalomcsillapítók és a legsúlyosabb fájdalmak számára tartják fenn őket, mert igen hatékonyak.

| InforMed Hírek16   InforMed | Sándor, K.

Kábító fájdalomcsillapítók

A kábító fájdalomcsillapítók kémiailag mind a morfin származékai, melyet a mákból vonnak ki, habár más növényekből is kinyerhetők, illetve laboratóriumban is előállíthatók. Az ópioid analgetikumok nagyon hatékonyak a fájdalom enyhítésében, de sok a mellékhatásuk.

A használat során idővel egyre nagyobb adagokra van szüksége a betegnek. Ráadásul a hosszú idejű használat befejezése előtt az adagokat fokozatosan kell csökkenteni, hogy az elvonási tüneteket megelőzzék. Árnyoldalai ellenére súlyos fájdalmaknál elkerülhetetlen az ópioid analgetikumok használata. E szerek helyes alkalmazásával el lehet kerülni a mellékhatásokat.

A különböző ópioid analgetikumoknak más és más előnye, illetve hátránya van. A morfin e gyógyszercsalád alaptípusa, injekció, tabletta és elnyújtott felszívódású tabletta formájában kapható. Az elnyújtott felszívódású forma 8-12 órás fájdalommentességet biztosít, ezért széles körben alkalmazzák idült (krónikus) fájdalmak kezelésében.

Az ópioid analgetikumok gyakran okoznak székrekedést, különösen idősebb embereknél. Hashajtókkal (laxatívumok) - elsősorban a bélnyálkahártyát ingerlő fajtákkal - mint például a szennalevél vagy a fenolftalein, meg lehet előzni, illetve kezelni lehet a székrekedést.

Gyakran válnak aluszékonnyá azok, akiknek nagy dózisú ópioid analgetikumot kell szedniük. Néhányuknak ez az álmosság kedvező, másoknak viszont kellemetlen. Élénkítő szerek, mint a metilfenidat segíthetnek felébreszteni és ébren tartani a beteget.

Néha a betegek a fájdalom mellett émelygést, hányingert is éreznek, amit az ópioid analgetikumok fokozhatnak. Hányáscsillapítók (antiemetikum) adásával szájon át, végbélkúp vagy injekció formájában megelőzhető vagy megszüntethető a hányinger. A néhány gyakrabban használt antiemetikum a metoklopramid, a hidroxizin és a proklorperazin.

Túl nagy mennyiségű ópioid analgetikum használata súlyos reakciót válthat ki. Veszélyes szintre csökkentheti a légzést, sőt kómát is okozhat. Ezeket a hatásokat ellenszerrel (antidótum) fel lehet függeszteni. Ilyen szer a naloxon, amelyet vénán keresztül kell beadni.

Nem kábító fájdalomcsillapítók

Az összes nem ópioid analgetikum, kivéve a paracetamolt, a nem szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába (NSAID) tartozik. Ezek a gyógyszerek két úton hatnak. Egyrészt beavatkoznak a prosztaglandin rendszerbe. Ez a kölcsönösen egymásra ható molekulák rendszere felelős részben a fájdalomérzésért. Másrészt az idetartozó gyógyszerek legtöbbje csökkenti a gyulladást, a duzzanatot és az irritációt, amelyek gyakran veszik körül a sebet és fokozzák a fájdalmat.

Az aszpirint, az NSAID-ok alaptípusát már több mint száz éve használják. Először a fűzfa kérgéből állították elő. Hatásmechanizmusát csak nemrég fejtették meg.Az aszpirin szájon át szedhető, és 4-6 órás mérsékelt fájdalomcsillapítást nyújt.

Vannak azonban mellékhatásai. Izgathatja a gyomrot, ami gyomorfekélyhez vezethet. Véralvadásgátló hatása miatt nagyobb valószínűséggel okoz vérzéseket testszerte. Nagyon nagy adagban súlyos mellékhatásai lehetnek. Ilyen például a légzészavar. A túladagolás egyik első jele a fülcsengés (tinnitusz).

A sok kapható NSAID abban különbözik egymástól, hogy milyen rövid időn belül kezd el hatni, illetve milyen hosszú ideig hatásos. Annak ellenére, hogy az NSAID-ok közel azonos értékűek, az emberek mégis különféleképp reagálnak rájuk. Így mindenkinek meg lehet találni a neki megfelelő gyógyszert, amely hatásosabb vagy kevesebb mellékhatást fejt ki, mint a többi.

Minden NSAID izgathatja a gyomrot és okozhat gyomorfekélyt, de a legtöbb szer az aszpirinnál sokkal kisebb mértékben. Savkötők (antacidák) szedése és az NSAID-ok étkezés közbeni bevétele segíthet a fekély megelőzésében. A mizoprosztol kivédheti a gyomorizgalmat és a gyomorfekélyt, ez azonban más panaszokat, például hasmenést idézhet elő.

A paracetamol némileg különbözik az aszpirintől és az NSAID-októl. Ez is a prosztaglandin rendszerre hat, csak más helyen. A paracetamol nem befolyásolja a véralvadást, és nem okoz gyomorfekélyt vagy vérzést. Szájon át vagy végbélkúp formájában adják, hatása általában 4-6 óráig tart. Igen nagy adagok veszélyes mellékhatása lehet a májkárosodás.

Hatásjavító fájdalomcsillapítók

A hatásjavító fájdalomcsillapítókat rendszerint nem fájdalomcsillapításra használják, de bizonyos körülmények között fájdalomcsillapító hatásúak. Például néhány antidepresszáns gyógyszer is ilyen nem típusos fájdalomcsillapító, amit sokfajta idült fájdalom kezelésére használnak.

Ilyenek például a deréktáji fájdalom, fejfájások és a neuropátiás fájdalmak. Antiepilepsziás szereket (pl. karbamazepin) és helyi érzéstelenítőket használnak a neuropátiás fájdalom kezelésére. Sok más gyógyszer lehet hatásjavító fájdalomcsillapító, melyekből az orvos a nehezen kezelhető idült fájdalmakban több különböző szer kipróbálását javasolhatja.

Helyi és felületi érzéstelenítők

A helyi érzéstelenítőket a fájdalmas területre vagy közvetlen környékére juttatják a fájdalomcsillapítás érdekében. Például helyi érzéstelenítőt fecskendeznek a bőrbe kisebb sebészi beavatkozás előtt. Ugyanezt a módszert lehet alkalmazni bármilyen sérülés okozta fájdalom csillapítására. Idegsérülés okozta idült fájdalom esetén a szert közvetlenül az idegbe lehet fecskendezni, hogy a folyamatos fájdalomcsillapítást elérjék.

A felületi érzéstelenítők lidokaint tartalmazó krémek vagy kenőcsök. Néhány esetben használhatók fájdalomcsillapításra. Például bizonyos felületi érzéstelenítőket a szájöblögető gyógyszerbe keverik, hogy a torokfájást csökkentsék.

A kapszaicin (az erős paprika egyik hatóanyaga) tartalmú krémek néha csökkenthetik az övsömör (herpesz zoszter), az artózis és más állapotok fájdalmait.

Gyógyszer nélküli fájdalomcsillapítás

Gyógyszereken kívül sok más eljárással lehet csökkenteni a fájdalmat. Gyakran az alapbetegség kezelésével a fájdalom teljesen megszüntethető, vagy minimálisra csökkenthető. Például a törött csont gipszbe helyezése vagy a fertőzött ízület antibiotikus kezelése fájdalomcsillapító hatású lehet.

Gyakran segít a hideg vagy meleg borogatás alkalmazása a fájdalmas területen. Idült fájdalmak kezelésére lehet néhány új eljárást alkalmazni. Az ultrahang helyi vérbőséget okozva csökkentheti a szakadt vagy sérült izmok, illetve a gyulladt szalagok fájdalmát.

Bőrön keresztül történő idegingerléssel (transzkután elektromos idegingerlés, TENS) finom elektromos áramot alkalmaznak a bőr felszínén. Néhányan ezt fájdalomcsillapító hatásúnak találják.

Akupunktúra alkalmazásakor vékony tűket szúrnak a test meghatározott részeibe. Ennek hatásmechanizmusát nem teljesen értjük és vannak szakemberek, akik még kételkednek a módszer hatékonyságában. Mégis sok ember talál valódi enyhülést, legalábbis egy időre.

Biofeedback (visszacsatolásos gátlás) és más kognitív (megismerő) technikák (mint a hipnózis vagy a figyelemelvonás) csökkenthetik a fájdalmat úgy, hogy megváltoztatják a figyelem irányát. Ezekkel az eljárásokkal megtanítják az embereket a fájdalmat irányítani vagy annak hatását csökkenteni.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a fájdalomtól szenvedő ember lelki támogatásának fontosságát. Ezek az emberek szenvednek, ezért gondosan kell figyelni a depresszió és szorongás jeleire, amelyek pszichológus segítségét igényelhetik.

| fájdalomcsillapítók, analgetikum, kábító fájdalomcsillapítók, opioidok, paracetamol
2019-08-31 11:44:22

Web Design & Development Prowebshop