Kép: News Medical.net

Tünetek és kórisme

Az agyállományi vérzés hirtelen fejfájással kezdődik, amit folyamatosan fokozódó idegrendszeri tünetek követnek, például izomgyengeség, mozgásképtelenség (bénulás), zsibbadás, beszéd- és látásképesség elvesztése és zavartság. Gyakori a hányinger, hányás, görcsrohamok és eszméletvesztés; e tünetek perceken belül megjelenhetnek.

A koponyaűri vérzés gyakran vizsgálatok nélkül is diagnosztizálható, azonban a komputertomográfiát (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI) szélütés gyanúja esetén általában elvégzik. Mind a két képalkotó eljárás segíthet elkülöníteni az iszkémiás szélütést a vérzésestől. Alkalmasak továbbá a károsodott agyszövet mennyiségének meghatározására és annak kimutatására, hogy más agyterületeken fokozódott-e a nyomás.

Lumbálpunkciót (gerinccsapolást) rendszerint nem végeznek, hacsak agyhártyagyulladásra vagy más fertőzésre nincs gyanú, illetve ha a képalkotó eljárás nem elérhető, vagy nem derít ki semmiféle zavart.

A vérzéses szélütés kezelése hasonló az iszkémiás szélütés kezeléséhez, de van két fontos különbség: vérzéses formában véralvadásgátlót nem adnak, viszont a műtét megmentheti a beteg életét, de gyakran marad vissza súlyos idegrendszeri rokkantság. Ilyen esetekben a műtét célja a felgyülemlett vér eltávolítása és a növekedett nyomás csökkentése.

A szélütés összes formája közt a vérzéses típus a legveszélyesebb. A szélütés rendszerint nagy és katasztrofális, főként, ha a betegnek idült magas vérnyomása van. A nagy vérzéssel járó esetek több mint fele néhány napon belül halálhoz vezet. A túlélők rendszerint visszanyerik eszméletüket és néhány agyműködés is visszatérhet, mivel a vérömleny felszívódik. A tünetek általában megmaradnak, de a kisebb vérzést szenvedő betegek állapota jelentős mértékben javulhat.