Alacsony foszfátszint

A hipofoszfatémia (a vér alacsony foszfátszintje) a vér 2,5 milligramm per deciliternél (mg/dl) alacsonyabb foszfátkoncentrációja.

Idült alacsony foszfátszint mellékpajzsmirigy-túlműködésben (hiperparatireoidizmusban), pajzsmirigy-alulműködésben (hipotireoidizmusban), gyengült veseműködés és húgyhajtók tartós használata esetén fordul elő.

foszfát | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
A teofillin nevű gyógyszer mérgező adagja csökkentheti a foszfát mennyiségét a szervezetben. Nagy mennyiségű alumínium-hidroxid tartalmú savkötő hosszú ideig tartó szedése szintén kimerítheti a szervezet foszfáttartalékait, különösen azokban, akik művesekezelésre szorulnak. A foszfáttartalékok kimerülnek azoknál az embereknél, akik súlyos alultápláltságban, diabéteszes ketoacidózisban, jelentős alkoholmérgezésben szenvednek vagy súlyos égési sérülést szenvedtek. Amint ezek az állapotok gyógyulnak, a vér foszfátkoncentrációja gyorsan zuhanhat veszélyesen alacsonyra, mert a szervezet nagy mennyiségű foszfátot használ fel.

Tünetek

Bármilyen betegség nélkül is lehet valakinek hipofoszfatémiája. Tünetek csak akkor fordulnak elő, ha a vér foszfátkoncentrációja nagyon alacsonyra esik. Kezdetben az illető izomgyengeséget élhet át. Idővel a csontok csontfájdalmakat és töréseket eredményezve elgyengülhetnek. Különösen alacsony foszfátkoncentráció (0,5 mmol/l-nél alacsonyabb) nagyon veszélyes lehet, fokozódó izomgyengeséghez, kábulathoz, kómához és halálhoz vezethet.

Kezelés

A kezelést a tünetek súlyossága és a betegség alapját képező ok határozza meg. Tünetmentes egyén beveheti a foszfátot oldat formájában szájon át, de ez általában hasmenést okoz. Egy liter alacsony zsírtartalmú, vagy fölözött tej nagy mennyiségű foszfát felvételét biztosítja, és általában egyszerűbben bevihető. Intravénás foszfátot adhatnak, ha a hipofoszfatémia nagyon súlyos, vagy a foszfátot nem lehet szájon át bevinni.

Magas foszfátszint

A hiperfoszfatémia (a vér magas foszfátszintje) a vér 1,5 millimól per liternél (mmol/l) magasabb foszfátkoncentrációja.

A normális vese olyan hatékonyan választja ki a fölösleges foszfátot, hogy hiperfoszfatémia csak ritkán fordul elő, kivéve azokat az embereket, akiknek jelentős veseműködési zavara van. Veseelégtelenségben szenvedők hiperfoszfatémiáját nehéz kezelni, mert a művesekezelés nem távolítja el hatékonyan a foszfátot.

Tünetek

A hiperfoszfatémiának kevés látható jele van. Ha a művesekezelt betegek vérének foszfátkoncentrációja megemelkedik, akkor alacsonnyá válik a vér kálciumkoncentrációja. Ez a mellékpajzsmirigyeket serkenti, hogy állítsanak elő több mellékpajzsmirigy-hormont, ami viszont a vér kálciumkoncentrációját úgy növeli, hogy felszabadítja a csontokból a kálciumot. Ha ez az állapot folyamatosan fennáll, előrehaladó csontgyengeség alakulhat ki, aminek következménye fájdalom és törés a legkisebb sérülés hatására is. A kálcium és a foszfát kikristályosodhat a véredények és a szív falában, ami súlyos érelmeszesedést (arterioszklerózist) okoz, és gutaütéshez, szívrohamhoz és keringészavarhoz vezethet. Kristályok képződhetnek a bőrben is, ahol heves viszketést okoznak.

Kezelés

Vesekárosodottakban a hiperfoszfatémiát a foszfátbevitel mérséklésével és a gyomor-bélhuzambeli felszívódás csökkentésével kezelik. A magas foszfáttartalmú ételeket kerülni kell, és az étellel együtt kálciumtartalmú savkötőket kell bevenni, hogy a foszfát a belekben a kálciumhoz tudjon kötődni, és ne szívódjék fel.

A mellékpajzsmirigyek tartós serkentése mellékpajzsmirigy-túlműködést (hiperparatireoidizmust) okozhat, ami a mirigyek sebészi eltávolítását teszi szükségessé.

| foszfát
2009-02-02 15:26:49
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop