Az emlőrák műtéti kezelése, a sugárkezelés és a kemoterápia

Kép: Freepik

Természetesen a páciens egyéni igényeit is figyelembe kell venni a terápia megtervezése során. A legtöbb mellrákkal diagnosztizált nőbetegnél műtétre kerül sor, kiegészítő kezelésként kemoterápia, hormonterápia és sugárkezelés jön szóba. Érdemes több specialista véleményét is kikérni, mielőtt végső döntésre jutunk, de tájékozódni lehet olyan betegektől is, akik már átestek hasonló beavatkozásokon.

A mellműtét

A mellmegtartó műtét során a sebész csak a daganatot vágja ki az emlő állományából egy kis szegéllyel együtt. Kis méretű tumorok esetében jön szóba.

A mell teljes eltávolítása során az emlő mirigyállományát, a zsírszövetet és a bőr egy részét is kivágják. Egyes esetekben a mellet fedő bőr megtartására is van lehetőség, amelynek segítségével később rekonstrukcióra kerülhet sor.

A mellből érkező nyirokváladék szűrését a környező nyirokcsomók végzik. Ha a legközelebb lévő nyirokcsomóban (sentinel nyirokcsomó) is találnak daganatos sejteket, úgy eltávolítják a műtét során. Ha a legközelebbi nyirokcsomókban nincsen daganatos sejt, akkor kicsi a kockázata annak, hogy a távolabbi nyirokcsomók érintettek legyenek.

Amikor a sentinel nyirokcsomó érintettsége igazolódik, a hónaljárokban lévő (axilláris) nyirokcsomók eltávolítása indokolt lehet.

A páciens dönthet amellett, hogy a daganatos emlőn kívül a másik, egészséges mellét is eltávolíttatja. A műtét akkor javasolt, ha nagy a kockázata annak, hogy idővel a másik emlőben is daganat keletkezzen.

Minden műtétnek kockázatai vannak, amelyek közül elsősorban a fertőzés és a vérzés emelendő ki. Vannak olyan páciensek, akik a melleltávolító műtéttel egyidejűleg rekonstrukciós műtétnek is alávetik magukat. A két beavatkozást akár egy ülésben is el lehet végezni, de egy későbbi időpont is kijelölhető a helyreállításra.

A sugárkezelés

A daganatsejtek elpusztítására nagy energiájú röntgen sugárzás is használható. A sugárnyaláb külső forrásból is származhat, illetve a testbe helyezhető kis méretű radioaktív anyag is alkalmas a beavatkozásra (brachyterápia). A kívülről irányított besugárzást általában korai stádiumú esetekben alkalmazzák, mellmegtartó műtétek után, de a teljes mell eltávolítását követően is szóba jön, illetve nyirokcsomó áttétek jelenlétében is.

A fáradékonyság, vörösség és napégésre hasonlító kiütés gyakori mellékhatása a kezelésnek. A mell megduzzadhat, tömöttebbé válhat a kezelés ideje alatt. Ennél ritkábban jelentkezhetnek belső szervi, mellkasi panaszok, és elvétve a kezelt területen daganatos elfajulás is felléphet.

A kemoterápia

A daganatsejtek gyógyszeres kezelésének egyik módja a kemoterápia. Ha nagy a daganat kiújulásának a kockázata, vagy nagy eséllyel ad áttétet, a kemoterápia alkalmazása indokolt. A kemoterápia alkalmazható műtét előtt, amelynek célja a daganat méretének csökkentése. Áttétek jelenléte esetén is szóba jön, illetve olyan esetekben is, amikor a kezelés célja a daganat okozta tünetek mérséklése.

A mellékhatások jellege attól függ, hogy milyen gyógyszerrel történik a kezelés. Leggyakrabban hajhullás, hányinger, hányás, fáradékonyság lép fel, de a fertőzésekre való fogékonyság is fokozódhat. Előfordulhat korai menopauza, szív- és vesekárosodás, idegrendszeri károsodás, és a legritkább esetben vérképzőszervi daganatos eltérés.

Kinek kell kemoterápia és kinek nem?

A daganatszövet genetikai elemzésével ma már pontosan kimutatható, hogy a korai emlőrákkal megműtött nők közül kinek indokolt kemoterápiát adni és kinél nem várható előny a kezeléstől – jelenti ki dr. Landherr László, az emlőrák gyógyításában dolgozó szakorvosokat összefogó Magyar Szenológiai Társaság elnöke, az Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ centrumvezető főorvosa.

A mellrák gyógyításának alapja a betegség korai felismerése, majd a daganat gyors műtéti eltávolítása. A műtétet sok esetben sugárkezelés és kemoterápia követi, mert ezáltal csökkenthető a daganat helyi kiújulásának vagy távoli áttétek képződésének kockázata. A kemoterápiás kezelésre azonban nincs mindig szükség.

– Az esetek többségében a daganat mérete, a tumor szövettani és biológiai jellemzői alapján a patológiai és a képalkotó vizsgálatokból egyértelműen megítélhető, hogy melyik betegünknek javulnak az életkilátásai a kemoterápiától. Vannak azonban olyan korai stádiumban felfedezett emlődaganatok, amelyeknél kemoterápia nélkül sincs nagy kiújulási kockázat, tehát a műtét után nem szükséges ez a kezelés. A határesetekben a szakorvosok a „biztonság kedvéért” jellemzően inkább javasolják a kemoterápiát, a betegek pedig hasonló megfontolásból felvállalják az esetenként hosszú táppénzzel, rövid és hosszabb távú mellékhatásokkal egyaránt járó kezeléseket, mivel az elmulasztott terápia később nem pótolható – ecseteli Landherr László.

Magyarországon évente hétezren szembesülnek emlőrákkal, közülük mintegy ötszáz nőnél nem egyértelmű, hogy indokolt-e számukra a műtét utáni kemoterápiás kezelés vagy sem.

– Minden egyes betegnél számtalan tényezőt megvizsgálunk, amelyek kapaszkodót nyújtanak a helyes terápiás döntéshez. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor egy sötét szobában az egyre részletesebb diagnózis révén egyre több mécsest gyújtunk. Viszont olykor ezeknek a mécseseknek a fénye nem elég a helyzet egyértelmű megítéléséhez, ahhoz egy villanykapcsolóra lenne szükség. Ezt a villanykapcsolót jelentik azok a genetikai tesztek, amelyek egyértelmű választ adnak a kérdésre: van-e esély a daganat kiújulására vagy nagy valószínűséggel nem kell félni ettől – magyarázza Landherr László.

A főorvos hozzáteszi: több genetikai tesztet is kidolgoztak már a betegek kilátásainak megítélésére, ezek közül a leginkább megbízható vizsgálatot – a hazai gyakorlattal ellentétben – sok ország egészségbiztosítója is finanszírozza, hiszen annak eredménye nyomán már magabiztosan kijelenthető, hogy valakinek van vagy nincs szüksége kemoterápiára. Az eredmény ismeretében a betegek egy része megkímélhető a kemoterápia mellékhatásaitól, hamarabb felépül és visszaállhat munkába, illetve nem kell az onkológiai, valamint az azt kiegészítő kezelésére, ápolására sem költeni. A tapasztalatok szerint azok a betegek pedig, akiknél a genetikai vizsgálat a kemoterápia szükségességét erősíti meg, nagyobb elszántsággal és együttműködési készséggel csinálják végig a terápiát.