Emlőrák: a lokalizált emlőrák kezelése

Az emlőre korlátozódó (lokalizált) daganatok kezelése csaknem minden esetben sebészi; nem sokkal a diagnózis felállítása után végzik a műtétet, mellyel a lehető legtöbb tumoros szövetet eltávolítják. Többféle operációra nyílik lehetőség.

A legfontosabb kérdés, hogy az egész mellet le kell-e operálni (masztektómia) vagy csak a daganat és a környező szövetek eltávolítása szükséges (emlőmegtartó műtét).

Az emlőmegtartó műtét, mellyel a mell lehető legnagyobb részét meghagyják, a daganat és a környező szövetek kis részének eltávolításából (lumpektómia), a daganat és a környezetének nagyobb része eltávolításából (parciális - részleges - masztektómia) és a mell negyedének eltávolításából (kvadrantektómia) állhat. A daganat és a környező normál szövetek eltávolítása jó módszer a tumor emlőn belüli kiújulásának megakadályozására. A teljes mell eltávolításán átesett nők és az emlőmegtartó műtéttel és radioterápiával kezelt nők túlélési adatai közel azonosak, legalábbis ami a műtétet követő húsz évet illeti.

Az emlőmegtartó műtét plusz radioterápia fő előnye kozmetikai: ezzel az eljárással a test képe kevésbé változik. Ez az előny tehát nem mutatkozik abban az esetben, ha a daganat a mell méretéhez képest nagy, mert a mellrák hosszú távú kézbentartásához elengedhetetlen a környező szövet eltávolítása és ez gyakorlatilag a mell nagy részének eltávolítását jelenti. Az emlőmegtartó műtét kis daganatok esetében könnyebben végezhető. Az emlőmegtartó műtéten átesett nők közel 15 százalékában a kivett szövet mennyisége annyira csekély, hogy az operált és a nem operált mell között szinte semmi különbség nem fedezhető fel. Általában azonban a megműtött emlő valamivel kisebb marad és megváltozik az alakja.

Az emlőmegtartó műtéttel együtt alkalmazott radioterápia mellékhatásai nem fájdalmasak és nem tartanak sokáig. A bőr kivörösödhet vagy felhólyagosodhat. A besugárzással kezelt nőknek kevesebb mint 5 százaléka bordatörést szenved, ez kellemetlenséggel jár. Mintegy 10-20 százalékuk a radioterápia kivitelezése után 3-6 hónappal enyhe tüdőgyulladás jeleit mutatja. Legfeljebb körülbelül egy hétig tartó száraz köhögés és terhelésre jelentkező fulladás jellemzi ezt az állapotot.

Az egyszerű masztektómia során a sebész a teljes emlőszövetet eltávolítja, de az alatta fekvő izomzatot megkíméli és meghagy annyi bőrt, amennyivel a sebet fedni lehet. Ezt a módszert alkalmazzák általában invazív emlőrák esetében, amely nagymértékben ráterjedt a tejvezetékekre, mivel az ilyen típusú rák kiújulási esélye emlőmegtartó műtét mellett igen nagy. A hónalji nyirokcsomókat is eltávolítják, hogy a mellkason kívüli szóródást megvizsgálják. Az eljárás neve egyszerű masztektómia nyirokcsomó-disszekcióval vagy módosított radikális masztektómia. A műtétet követő sugárterápiás utókezelés nagymértékben csökkenti a kiújulás veszélyét a mellkasfalban és a környező nyirokcsomókban, de az általános túlélési adatokat nem javítja, valószínűleg azért, mert a rák már észrevétlenül a test egyéb részeibe is áttétet adott (metasztatizált). Az egyszerű masztektómia túlélési eredményei azonosak a radikális masztektómiáéval, melynek során a mell alatti mellkasi izmok és más szövetek is eltávolításra kerülnek.

A műtét során általában eltávolítják a környező nyirokcsomókat vagy szövetmintát vesznek belőlük, hogy a prognózist meghatározzák. A hosszú távú túlélés esélyei jobbak, ha a nyirokcsomók nem tartalmaznak rákos sejteket.

A daganat mérete és a rákos sejtek jelenléte a nyirokcsomókban jelentőséggel bír a kemoterápia és a hormongátló kezelés szempontjából. Egyes szakemberek szerint az 1,3 cm alatti méretű daganatok esetében a műtét szinte mindig elegendő a rák kiirtásához és nincs szükség egyéb kezelésre. Amennyiben a daganat átmérője 5 cm-nél nagyobb, a műtét után kemoterápiát alkalmaznak; ha pedig az átmérője 7,5 cm vagy nagyobb, akkor a műtét előtt végeznek kemoterápiát.

Az in szitulobuláris karcinóma esetében a beteg nőt szoros megfigyelés alatt tartják, vagy haladéktalanul kezelik, mindkét melle eltávolításával (bilaterális masztektómia). A legtöbb orvos az in szitu lobuláris karcinómát nem tekinti ráknak, csak úgy kezelik, mint a mellrák kialakulásának nagyobb kockázatára utaló jelet. Az ilyen állapotban lévő nők mindössze 25-30 százalékában fejlődik csak ki később az invazív emlőrák és még kevesebben halnak bele a mellrákjukba, ezért sok nő nem igényli a kezelést.

Ha azonban a kezelés mellett dönt, hogy az invazív mellrák kialakulási esélyét csökkentse, akkor mindkét emlő eltávolítására szükség van, mert a rák nem minden esetben a in szitu lobuláris karcinóma helyén vagy a vele azonos oldali emlőben jelentkezik. Ha a nő a masztektómia helyett más kezelést szeretne, akkor leggyakrabban a tamoxifen nevű hormongátló szert használják. A még menstruáló nők petefészkeit eltávolíthatják, az azonban nem teljesen egyértelmű, hogy ennek a hormongátló kezeléssel megegyező vagy annál jobb hatása van-e.

In szitu duktális karcinóma esetében az egyszerű masztektómia után legtöbbször nem jelentkezik kiújulás. Sok nőből csak a daganatot távolítják el (lumpektómia), néha sugárterápiával kombinálva. Ilyen esetben nagyobb esélye van egy következő mellrák kifejlődésének, az azonban nem bizonyított, hogy a daganat eltávolítása és az emlő megtartása után a mellrákos halálozás nagyobb lenne azokénál, akik az egész emlő eltávolításán mentek keresztül.

A gyulladásos emlőrákban szenvedő nőket legtöbbször kemoterápiával és besugárzással is kezelik.

Mellplasztika. Az emlő helyreállításához szilikonos vagy sóoldatos implantátumot, vagy a nő testének más részéről nyert szövetet használnak. A nő kérheti, hogy a masztektómiával egyidőben végezzék el az emlő helyreállítását, de ez hosszabb altatásban töltött idővel jár és az általános sebész és a plasztikai sebész szoros együttműködését igényli. Dönthet úgy is, hogy a helyreállító műtétet később végezzék el, de ebben az esetben másodszori altatásra lesz szükség.

Újabban megkérdőjelezik a szilikon implantátumok biztonságosságát. A szilikon néha kiszivárog a tasakjából. Ennek eredményeképp az implantátum megkeményedik, kényelmetlenné válik vagy formája eltorzul. Ráadásul a szilikon néha a vérkeringésbe is bejut. Azt nem tudjuk, vajon a szilikon okozhat-e rákot a test más részeiben, vagy oka lehet-e a lupuszhoz hasonló ritka betegségeknek. Szinte semmi bizonyíték nincs arra, hogy a szilikonnak ilyen súlyos következményei lehetnének; mivel azonban kizárni sem tudjuk ezt, a szilikont már ritkábban használják, különösen olyan nőkben, akiknek nem volt mellrákjuk.

Kemoterápiás utókezelés és hormongátló kezelés. Az emlőműtét után gyakran kerül sor hónapokig vagy évekig tartó kemoterápiára (amely elpusztítja a rákos sejteket) vagy hormongátló szerek alkalmazására (melyek a rákos sejtek növekedését elősegítő hormonok hatását befolyásolják). Ezek a kezelések a legtöbb nőben késleltetik a rák kiújulását és meghosszabbítják a túlélést. Néhány nő talán meg is gyógyul tőlük, ez azonban nem tekinthető bizonyított ténynek. Többféle gyógyszer egyszerre adva a kiújulást hathatósabban akadályozza meg, mint ha egyetlen szert alkalmazunk. Önmagukban azonban, tehát műtét vagy sugárkezelés nélkül ezek a gyógyszerek nem gyógyítják meg a mellrákot.

A kemoterápiában alkalmazott szer típusától függően a beteg esetleg hány, émelyeg, fájdalmas szájfekélyei keletkezhetnek vagy átmenetileg killhat a haja. A hányás ma már meglehetősen ritka, mert ondansetronnal és a hozzá hasonló szerekkel igen jól megelőzhető. Ha ilyen gyógyszert nem alkalmaznak, akkor a hányás egy-hat alkalommal jelentkezik, a kemoterápiát követő 1-3 nap során. A hányás súlyossága és időtartama a használt szertől és a betegtől függően változik. Más nők hónapokon át rendkívül fogékonyak a fertőzésekre és vérzékenyek. A legtöbb beteg kezelése során ezek a mellékhatások idővel enyhülnek, bár 1000 kemoterápiával kezelt nő közül 1 vagy 2 betegben a fertőzés vagy vérzés halálos kimenetelű lehet.

A tamoxifen nevű hormongátló szert az emlőrák miatt végzett műtéten átesett nők kapják utókezelésként. A 49 éven felüli nők diagnózist követő 10 éves túlélésének valószínűségét a tamoxifen 20-25 százalékkal növeli. A tamoxifen kémiai szerkezete az ösztrogéné-hez hasonló, és az ösztrogénpótlás egyes - kedvező és kedvezőtlen - hatásai jelentkezhetnek szedésekor:s valószínűleg csökkenti a csontritkulás és a halálos kimenetelű szívbetegség kialakulásának esélyét, és növeli a méhrák valószínűségét. Az ösztrogénpótló terápiával ellentétben azonban a tamoxifen nem csökkenti a hőllámok előfordulását és nem segít a menopauza után tapasztalható hüvelyszárazságon sem.

 

| emlőrák, mellrák kezelés, teljes eltávolítás, masztektomia, részleges emlő eltávolítás, kvadrektómia, emlőmegtartó műtét
2009-02-19 10:59:01
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop