Menstruációs rendellenességek

A gyakori menstruációs rendellenességek közé a premenstruációs szindróma (PMS) és a menstruáció alatti fájdalom (dysmenorrhoea) tartozik.

menstruációs rendellenességek, PMS, premenstruációs szindróma, dysmenorrhea, | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
Bonyolult hormonális kölcsönhatások szabályozzák a menstruáció kezdetét a nemi érés során, a ciklusok ritmusát és hosszát a szaporodóképes évek alatt, és a menstruáció végét a menopauza idején. A menstruáció hormonális szabályozása a hipotalamuszból (az agynak a hormonális tevékenységét szabályozó része) és az agyalapi mirigyből indul ki, és végül is a petefészkek közvetlen hatása alatt zajlik. Más mirigyekben, így a mellékvesékben termelt hormonok is hathatnak a menstruációra.

A premenstruációs tünetegyüttes (PMS, premenstruációs diszfóriás tünetegyüttes, késői luteális fázis diszfóriás tünetegyüttes) olyan állapot, melyben különböző tünetek, köztük idegesség, ingerlékenység, érzelmi kiborulás, levertség, fejfájás, szövetduzzanat, és emlőérzékenység lép fel a menstruáció kezdetét megelőző 7-14 nap során.

A premenstruációs tünetegyüttes az ösztrogén- és a progeszteronszint menstruációs ciklus alatt megjelenő llámzásaival kapcsolatos. Az ösztrogén folyadékvisz-szatartást okoz, ami talán megmagyarázza a súlygyarapodást, szövetduzzanatot, az emlő érzékenységét és megduzzadását. Más hormonális- és anyagcsere-változásoknak is lehet szerepük a tünetcsoport létrehozásában.

Tünetek

A tünetek típusa és hevessége minden nőben különböző, és ugyanabban a nőben is hónapról hónapra változik. A testi és lelki tünetek széles skálája idővel felboríthatja a nő életét. Az epilepsziás nőknek a szokásosnál gyakoribbá válhatnak a rohamaik. Azoknál a nőknél, akiknek kötőszöveti betegségük van, mint bőrfarkas (szisztémás lupusz eritematózus) vagy reumatoid artritisz, előfordulhat a betegség fellángolása ez alatt az idő alatt. Általában a menstruáció előtt egy vagy két héttel jelennek meg a tünetek, néhány órától mintegy 14 napig tartanak, és akkor fejeződnek be, mikor a következő menstruáció elkezdődik. A menopauzához közel álló nőknek lehetnek a menstruáció alatt és után is fennálló tüneteik. A premenstruációs tünetegyüttest gyakran követi erős görcsökkel járó vérzés.

Kezelés

Kombinált fogamzásgátlók szedésével, melyek ösztrogént és progeszteront tartalmaznak, csökkenthető az ösztrogén- és progeszteronszintekben létrejövő llámzás. A folyadék-visszatartást és szövetduzzadást gyakran a sóbevitel csökkentésével és gyenge húgyhajtók (pl. spironolakton) szedésével enyhítik, közvetlenül a tünetek jelentkezése előtt.

Más étrendbeli változtatások - mint a cukor, koffein és alkohol fogyasztás csökkentése; több szénhidrát fogyasztása; és gyakoribb étkezés - is segíthetnek. Kalciumot és magnéziumot tartalmazó étrendi kiegészítők jótékonyak lehetnek. B-vitamin pótlók, különösen B6-vitamin (piridoxin) pótlók enyhíthetnek egyes tüneteket; habár a B6-vitamin előnyeit újabban megkérdőjelezik, a túl magas adag pedig káros lehet (már napi 200 milligramm esetén is előfordult idegkárosodás). Nem-szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID) enyhíthető a fejfájás, a méhgörcsök okozta fájdalom és az ízületi fájdalom.

Az idegességet és izgatottságot csillapíthatják testgyakorlatok és a stressz csökkentése (meditációs és relaxációs gyakorlatok). A fluoxetin mérsékelheti a levertséget és más tüneteket. Buspiron és alprazolam rövid ideig szedve enyhítheti az ingerlékenységet, az idegességet, és feszültség érzését, de az alprazolam kezelés során kialakulhat gyógyszerfüggőség. Ha a beteg följegyzi tüneteit egy naplóba, az orvos könnyebben ítélheti meg a kezelés hatékonyságát.

| menstruációs rendellenességek , PMS, premenstruációs szindróma, dysmenorrhea,
2009-02-19 11:15:43
hírdetés
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop