A túlnépesedés szabályozás tévedései

A családtervezéssel kapcsolatos első nagyszabású tudományos vizsgálatra az 1950-es évek elején Indiában került sor. A Rockefeller-alapítvány és a Harvard egyetem támogatásával a kutatók nyolcezer embert kérdeztek meg a falvakban szexuális és családtervezési szokásaikról.

fogamzásgátlás, túlnépesedés | InforMed Hírek6   InforMed | Dobos, L.
A kutatók fogamzásgátlót is adtak a falusiak egy csoportjának, és megfigyeltek egy másik csoportot, amely nem kapott fogamzásgátlót. Öt év elteltével kiderült, hogy nagyobb a születések aránya abban a csoportban, mely fogamzásgátlót kapott.

Ez a jelenség az egyik korai figyelmeztetés volt, hogy a népesedéspolitka nem könnyű terület. Matthew Connelly, a Columbia-egyetem professzora „Végzetes félreértés” címmel egy könyvet írt, amelyben összefoglalja egy évszázad hibáit, tévedéseit, arroganciáját, rasszizmusát és szexizmusát, valamint teljes hozzá nem értését. A humanitárius mozgalom ugyanis tévútra jutott, írja.

A születésszabályozás és a túlnépesedés elleni küzdelem már régóta vitatott terület, a Bush-kormány például nem ad egy fillért sem az ENSZ illetékes szervezetének, mert úgy véli, (tévesen) hogy kapcsolatban áll a Kínában elterjedt kötelező abortusszal. A születésszabályozási programok bírálói minden bizonnyal örülnek majd ennek a könyvek, de ez sajnálatos tény, mert két dolgot mindenképpen helyesen lát a szerző. Először is azt, hogy a népesedés-politikusok súlyos hibákat követtek el, és megbocsájthatatlan, hogy oly sokáig hallgattak az erőszakos sterilizálásokról Indiában vagy Kínában, de az is igaz, hogy ugyanők sokat tanultak a múlt hibáiból, és igen sok életet mentenek meg a fejlődő országokban.

Connelly kiteregeti az évszázados szennyest, ám nem hangsúlyozza kellőképpen, hogy ma már nagymértékben javult a helyzet. Hiszen az orvostörténet is tele van olyan esetekkel, amikor maguk az orvosok fertőzték meg betegeiket, mégsem lehet azt mondani, hogy ma káros a tevékenységük, és ugyanez áll a családtervezés szószólóira is.

A mozgalom korai bűnei közé tartozik az is, hogy a fogamzásgátlást „az ostoba bennszülöttek” körében kell alkalmazni, és olyan nézetek is elterjedtek, miszerint a trópusi betegségek, például az álomkór „előnyös”, mert meggátolja a túlnépesedést.

Az Egyesült Államok az 1930-as években kezdte el pénzelni a születésszabályozási programokat, és a családtervezési programokhoz kötötték a pénzsegélyeket. Ennek egyik eredménye a méhen belüli fogamzásgátló eszközök (IUD, IUE) melletti kampányolás volt, ám nem igazán kísérték figyelemmel az a rengeteg nőt, aki az eszköz miatt kismedence gyulladást kapott. Jellemző, hogy amikor a gyártót a veszélyes szövődmények miatt perelték, leszállított áron kínálta a terméket az USA kormányzat a fejlődő országok számára létrehozott segélyprogram ügynökségének, mely sterilizálatlanul szállította külföldre a barna bőrű nőknek, akik nem mennek a bíróságra.

Bár a méhen belüli fogamzásgátlók veszélyesek voltak, veszélyes volt maga a terhesség is. A segélyprogramok sajnos nem sok figyelmet fordítottak az anyavédelemre és a tanácsadásra. Az emberiség szolgálatában munkálkodva magasztos céljaiktól nem látták meg az egyes embert.

Nem segítette elő a túlnépesedés elleni harc ügyét az sem, hogy a tervezők gyakorlatilag valamennyien a nyugati világban élő férfiak voltak, akik aligha érthették meg a fejlődő országok falusi nőit.

A tervezés során például azt feltételezték, hogy a programoktól majd csökken a termékenység, a valóság azonban ennél árnyaltabb. Gondos, randomizált vizsgálatok bizonyítják, hogy a jól megtervezett határozott születésszabályozási programok valamelyest csökkentik ugyan a termékenységet, de annak nincs hatása, ha egyszerűen csak rázúdítják a tablettát meg a gumi óvszert a lakosságra. A szegény és tanulatlan emberek gyakran sok gyermeket akarnak, így a sikeres családtervezéshez nem elég az ovuláció megakadályozása.

A segítséget nyújtani akarók lassan rájöttek arra is, hogy a nőknek nemcsak méhük van, hanem jogaik is, valamint hogy a felvilágosítást már kislány korban el kell kezdeni. Ma már a népesedéspolitika fontos része az anyai halandóság csökkentése is.

Conelly tehát helyesen teszi, hogy könyvében megemlíti a kikényszerített sterilizációt és a méhen belüli eszközök által okozott károsodásokat, valamint a rasszizmust és a szexizmust is, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez már inkább a múlt. A születésszabályozási programok korrigálták hibáikat, ma már sok nő életét mentik meg, és világszerte küzdenek a szegénység ellen.

The New York Times
| fogamzásgátlás, túlnépesedés
2008-03-26 13:09:08

Web Design & Development Prowebshop