Fogamzásgátlás, méhen belüli eszközök
Az Egyesült Államokban mindössze egymillió nő használ fogamzásgátlás céljára méhen belüli (intrauterin) eszközt (IUD-t), pedig ez a módszer rendkívül hatékony. Az orális fogamzásgátlással összehasonlítva rendelkezik néhány előnnyel: mellékhatásai csak a méhen belül jelentkeznek, és felhelyezésével a méhen belüli eszköz típusától függően egy évre vagy akár tíz évre megoldott a fogamzásgátlás.
Noha az orvosok legtöbbször a nő havivérzése idején helyezik fel az eszközt, a felhelyezést bármikor el lehet végezni, feltéve, hogy a nő nem terhes. Méhnyakfertőzés gyanúja esetén az eszköz behelyezését a fertőzés meggyógyítása utánra halasztják.
A méhen belüli eszköz valószínűleg úgy akadályozza meg a megtermékenyítést, hogy gyulladásos reakciót kelt a méh belsejében és ezzel fehérvérsejteket vonz a közelbe. Egyes, fehérvérsejtek által termelt anyagok toxikusak (mérgezőek) a hímivarsejtekre, tehát megakadályozzák a petesejt megtermékenyítését. Az eszköz eltávolításával megszűnik a gyulladásos folyamat.
A méhen belüli eszköz eltávolítását követő évben a teherbe esés valószínűsége ugyanakkora, mint a kondom vagy pesszárium használata után. Egy év elteltével a fogamzást célzó próbálkozások 80-90%-ban sikeresek.
Mellékhatások és szövődményekA méhen belüli eszköz eltávolításának leggyakoribb oka a vérzés és a fájdalom; az IUD-k idő előtti eltávolításának több mint felerészt ez az oka. A nők 15%-ából az első évben, 7%-ukból a második évben távolítják el az eszközt. Az eltávolítást a behelyezéshez hasonlóan orvos vagy nővér végzi.
Néha a méhen belüli eszköz kilökődik. A behelyezést követő évben a kilökődés aránya körülbelül 10%-os, gyakran az első hónapokban történik. Ez az arány magasabb a fiatal nők és a még nem szült nők körében. Az eszközből rendszerint jelzőfonál lóg ki, melynek segítségével a nő időnként, különösen menstruációt követően, ellenőrizheti, hogy helyén van-e még az eszköz. Ha nem találja meg a jelzőfonalat, akkor más fogamzásgátlási módot kell alkalmaznia addig, amíg az orvos meg nem állapítja, hogy jó helyen van-e az eszköz. A kilökődött méhen belüli eszköz helyére tett pótlás rendszerint a helyén marad. A kilökődés mintegy 20%-ban észrevétlen marad és teherbe esést eredményez.
A méh átlyukadása a felhelyezés során előforduló súlyos, de ritka szövődmény. Minden 1000 felhelyezésre 1 ilyen eset jut. Általában maga az átfúródás nem jár tünetekkel; akkor veszik észre, ha a nő nem találja a jelzőfonalat és ennek kapcsán az orvos keresni kezdi a méhen belüli eszközt ultrahangos vizsgálattal vagy röntgenfelvétellel. A méhet átszúró és a hasüregbe kikerülő eszközt el kell távolítani, nehogy megsértse vagy kilyukassza a beleket.
A felhelyezéskor a méh rövid időre begyullad, de ez a gyulladás 24 óra alatt elmúlik. A méhen belüli eszköz felhelyezését 30 vagy több nappal követően megjelenő méh- vagy méhkörnyéki gyulladás legtöbbször nem a felhelyezés, hanem nemi úton terjedő betegség következménye. Ezeket a fertőzéseket általában a méhen belüli eszköz eltávolítása nélkül kezelni lehet, kivéve, ha a fertőzés súlyos vagy ha a nő terhes. A méhen belüli eszközt használó nőkben nem fordul elő gyakrabban a kismedencei gyulladás (a petevezetők gyulladása),s mint az eszközt nem használókban. Ha a nőnek már volt kismedencei gyulladása vagy sok nemi partnerrel van kapcsolata, akkor esetében jelentős a méh és függelékeinek gyulladásveszélye, és tanácsos kondomot vagy pesszáriumot is használnia közösüléskor, mivel a méhen belüli eszköz nem véd a fertőzésektől.
A felhelyezett méhen belüli eszköz ellenére teherbe esett nők körében 55%-os előfordulású a vetélés (spontán abortusz). Ha a nő meg akarja tartani a terhességet, és a jelzőfonál látható, akkor az orvos kiveszi az eszközt, hogy csökkenjen a vetélés valószínűsége. A felhelyezett méhen belüli eszközzel teherbe esett nők között a petevezetőben megtapadt, ún. méhen kívüli vagy kürtterhesség 3-9% gyakoriságú - tízszer gyakoribb, mint az átlag.
2009-02-19 10:34:20