Nőgyógyászati kivizsgálás

Nőgyógyászati gondozásra a nőknek olyan orvost kell választaniuk, akivel zavartalanul meg tudnak beszélni olyan érzékeny témákat, mint a nemi élet, fogamzásgátlás és terhesség. Az orvos, aki nőgyógyászati gondozást nyújt, ki van képezve úgy családi problémák, mint testi és lelki bajok, valamint szenvedélybetegségek megvitatására és minden információt bizalmasan kezel.

nőgyógyászat, kivizsgálás | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
Az USA egyes államaiban a törvények megkövetelik a szülő jelenlétét kiskorúak kezelése során (általában 18 éves kor alatt). A nőgyógyászati vizit során az orvos - aki lehet nőgyógyász, belgyógyász, gyermekgyógyász, általános vagy családi orvos -, a nővér vagy a védőnő készen áll, hogy a szaporodásra és nemi életre, illetve ezek anatómiai hátterére vonatkozó kérdéseket megválaszolja, köztük a biztonságos szexuális módszerekre vonatkozó kérdéseket is.

Nőgyógyászati kórelőzmény

A nőgyógyászati kivizsgálás egy sor kérdéssel kezdődik (nőgyógyászati kórelőzmény, anamnézis), amelyek általában az orvosi rendelőbe tett látogatás okának tisztázására szolgálnak.

A teljes nőgyógyászati anamnézisbe beletartoznak kérdések arra vonatkozólag, hogy a menstruációs vérzés (menarche) hány éves korban kezdődött el, milyen gyakori, mennyire szabályos, meddig tart, mekkora mennyiségű, és a két utolsó menstruációs vérzés mely időpontban volt.

Várhatók kérdések rendellenes vérzésre vonatkozólag is: volt-e túl csekély vagy túl bőséges vérzés, illetve a rendes menstruációtól eltérő időpontban fordult-e elő. Az orvos rákérdezhet a nemi élet gyakoriságára is, hogy megbecsülje a nőgyógyászati fertőzések, sérülések lehetőségét és a terhesség valószínűségét. Megkérdezi a beteget, hogy alkalmaz-e, vagy akar-e használni valamely fogamzásgátló módszert, szeretne-e erre vonatkozólag tanácsot, vagy egyéb információt kapni. Rögzíti a terhességek számát, előfordulásuk időpontját, kimenetelét és szövődményeit.

Az orvos megkérdezi a nőt, érez-e fájdalmat a menstruáció alatt, közösülés során, vagy egyéb körülmények között; ez a fájdalom mennyire jelentős; mi enyhíti. Kérdéseket tesz fel emlővel kapcsolatos problémákra vonatkozólag is: fájdalmat, daganatot, érzékeny területeket, vagy bőrpírt, és emlőbimbó-váladékozást tapasztalt-e az illető. Megkérdezi a nőt, végez-e emlővizsgálatot, milyen gyakran, és van-e szüksége útmutatásra az önvizsgálat technikájára vonatkozólag.

Az orvos áttekinti a nő előző nőgyógyászati betegségének történetét, és általában felveszi a teljes általános orvosi és sebészi kórelőzményt, mely tartalmazza a nem nőgyógyászati jellegű egészségügyi problémákat is. Az orvosnak át kell néznie az összes gyógyszert, amit a nő szed, a vényköteles és a nem vényköteles gyógyszerekkel, tiltott drogokkal, dohánnyal és alkohollal együtt, mivel sok közülük hat a női nemi működésre, akárcsak az általános egészségi állapotra. Fontosak az arra vonatkozó kérdések, hogy az illető szellemileg, testileg, és szexuálisan normális életet él-e. Egyes kérdések a vizeletürítésre összpontosítanak azt tisztázandó, fennáll-e húgyúti fertőzés, vagy esetleg nem tudja tartani vizeletét (inkontinens).

Nőgyógyászati vizsgálat

A nők egy része idegenkedik a nőgyógyászati vizsgálattól. Ha ezt előzetesen tudatja az orvossal, akkor az orvos tud rá külön időt szánni, és biztonsággal megválaszolhat minden felmerülő kérdést.

A pácienst általában arra kérik, hogy ürítse ki hólyagját a fizikális vizsgálat előtt, és gyűjtsön vizeletmintát laboratóriumi vizsgálat céljára. Emlővizsgálat történhet a kismedencei vizsgálat előtt, vagy után. A nő ülő helyzetében az orvos megtekinti az emlőket, lát-e rendellenességet, felszíni egyenetlenséget, megfeszült bőrt, kidudorodást vagy váladékozást. Aztán a nő csípőre, vagy a feje felé tett karokkal ül, vagy fekszik, míg az orvos esetleg mindkét helyzetben lapos tenyérrel áttapintja az emlőket, és külön megvizsgálja a hónaljakat, talál-e megnagyobbodott nyirokcsomót. Megtapintja a nyakat és a pajzsmirigyet is, kidudorodást és rendellenességet keresve.

Az orvos finoman áttapintja a bordaív és medence közti területet (hasat), daganatot keresve, és azt vizsgálja, hogy megnagyobbodott-e valamelyik szerv, főleg a máj és a lép. Habár kissé kellemetlen lehet, mikor az orvos mélyen benyomja a hasfalat, a vizsgálatnak nem szabad fájnia. A máj és a lép méretét kopogtatással, az üregesen és tompán hangzó területek határainak megállapításával is meg lehet határozni. Nem tapintható rendellenességek azonosításához az orvos hallgatóval (sztetoszkóppal) hallgathatja a belek működését, továbbá valamely esetleges rendellenes zörejt, amit a beszűkült vérereken átfolyó vér kelt.

A kismedencei vizsgálat során a nő a hátán fekszik, behajlított csípővel és térddel, fenekét a vizsgálóasztal szélére helyezve. A legtöbb vizsgálóasztalon van sarok- vagy térdkengyel, ami segít a nőnek megtartani ezt a testhelyzetet. Ha egy nő - miközben kismedencei vizsgálat történik - meg akarja azt figyelni, az orvos tükröt biztosíthat e célra, magyarázatot vagy ábrákat is adhat. A nő időben tudassa az orvossal, hogy szeretné ezt a fajta tájékoztatást. A medence vizsgálatát az orvos a külső nemi szervek területének megtekintésével kezdi, megfigyeli a szőrzet eloszlását, és bármilyen elváltozást: elszíneződést, váladékozást, vagy gyulladást. Ez a vizsgálat megerősítheti, hogy minden rendben van, vagy utalhat hormonális problémákra, rákra, fertőzésekre, vagy erőszakos külső behatásokra.

Az orvos kesztyűben, ujjal szétnyitja az ajkakat, hogy megvizsgálja a hüvely bemenetét. Felmelegített, vízzel sikamlóssá tett speculumot használva (fém, vagy műanyag eszköz, amely eltartja egymástól a hüvely falait) az orvos megvizsgálja a hüvely mélyebb területeit, és a méhnyakat. A méhnyakat alaposan megvizsgálja irritáció és rák jeleit keresve.

A Papanicolau (Pap) -vizsgálat kivitelezéséhez az orvos sejteket kapar le a méhnyak felszínéről, egy kicsi, fából készült applikátor segítségével, ami nagyon hasonlít a nyelv leszorításához használt spatulához (nyelvlapochoz). Aztán egy kis, sörtés kefét alkalmazhatnak, hogy mintát nyerjenek a méhnyak csatornájából. Ezeket az eljárásokat lehet érezni, de nem fájdalmasak. A kefével, vagy a fa applikátorral eltávolított sejteket üveg tárgylemezre kenik, lefújják rögzítővel, és a laboratóriumba küldik, ahol mikroszkóppal vizsgálják, méhnyakrák jeleit keresve.

A Papanicolau-vizsgálat a legjobb módszer a méhnyakrák kimutatására, mellyel az ilyen rákok 80-85%-a felismerhető, még a legkorábbi stádiumban is. A vizsgálat akkor legpontosabb, ha a nő a vizsgálat előtt legalább 24 órával nem végez hüvelyöblítést, és nem használ hüvelyi gyógyszereket.

Ha az orvos más problémákat feltételez, további vizsgálatokat végez. Ha például fertőzést feltételez, tamponnal letörli a hüvelyt és a méhnyakat, kis mennyiségű hüvelyi folyadékot nyer, hogy elküldje a laboratóriumba tenyésztésre, és mikroszkópos kiértékelésre.

Az orvos megvizsgálja a hüvelyfal ellenálló erejét és rögzítettségét; a hólyag okozta bedomborodást (cisztokele) keres a mellső hüvelyfalon, a végbél okozta bedomborodást a hátsó falon (rektokele), vagy a belek okozta bedomborodást a hüvely legtetején (enterokele).

A spekulum eltávolítása után az orvos kétkezes vizsgálatot végez: kesztyűben egyik kezének mutató- és középső ujját a hüvelybe vezeti, és a másik kezének ujjait az alhasra helyezi a szeméremcsont fölött. A két kéz között általában körte alakú, sima, kemény struktúraként lehet a méhet tapintani, és meg lehet határozni a helyzetét, méretét, állagát, és esetleges érzékenységét. Aztán az orvos megpróbálja tapintani a petefészkeket, kezét oldalirányban mozgatva a hasfalon, és kissé nagyobb nyomást gyakorolva. Mivel a petefészkek kicsik, és sokkal nehezebben tapinthatók, mint a méh, erősebb nyomásra van szükség; a nő kényelmetlennek érezheti a vizsgálatnak ezt a részét. Az orvos meghatározza, milyen nagyok a petefészkek, és hogy érzékenyek-e. Az orvos a hüvelyben lévő daganatot, vagy érzékeny területet is próbálja kitapintani.

Végül az orvos rektovaginális vizsgálatot végez, mikoris mutatóujját a hüvelybe, középső ujját a végbélbe vezeti. Ez úton a hüvely hátsó falát lehet vizsgálni, rendellenes daganatot, és megvastagodást keresve. Ezzel egyidejűleg meg tudja vizsgálni a végbelet, van-e aranyér, hasadék (fisztula), polip, vagy egyéb kiemelkedés, és meg tudja vizsgálni a székletet, van-e szabad szemmel nem látható (okkult) vérzés. Adhatnak a nőnek egy hazavihető vizsgálati készletet, a láthatatlan vér tesztelésére a székletben.

Esetenként kiterjedtebb vizsgálatokra van szükség. A belső nemi szervek vizsgálatára az orvosok különböző eszközöket, köztük száloptikás technikára alapuló műszereket használnak. A száloptikák vékony, hajlékony műanyag-, vagy üvegszálak, melyek továbbítják a fényt. A száloptika segítségével képalkotásra alkalmas csövet, amit laparoszkópnak hívnak, a méh, a petevezetők és a petefészkek vizsgálatára lehet használni anélkül, hogy nagy bemetszésre lenne szükség. A laparoszkóppal a nemi szerveken sebészi beavatkozások is végezhetők.

| nőgyógyászat, kivizsgálás
2009-02-24 11:16:28
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop