Kép: Getty Images

Egyéb okai közé tartoznak a rákos és nem rákos daganatok, mint például a fibromák és ciszták, továbbá az adenomiózis (egy nem rákos folyamat, melyben a méh izmos falába méhnyálkahártya-darabok terjednek be). A petefészek-daganat néha szintén hüvelyi vérzéshez vezet, de rendszerint csak akkor, ha hormont termel. A húgycső-előreesés (prolapszus uretré) is okozhat vérzést (ilyenkor a vizeletet a húgyhólyagból a külvilágba szállító húgycső külső vége kiboltosul).

A vérzés okának felderítésekor fontos szerepet játszik a beteg életkora. Újszülött kislánynál például születése után néhány nappal előfordulhat pecsételő vérzés, melyet a születése előtt az édesanyjából átkerült ösztrogén okoz - ez nem ad okot aggodalomra. Gyermekkorban a vérzés oka a túl korán beköszöntő serdülés lehet (pubertás précox). A szeméremszőrzet és a mell növekedése egyértelmű jele a serdülés megindulásának. A pubertás précox oka lehet néhány gyógyszer, agyi rendellenesség, alacsony pajzsmirigyhormon-szint és a mellékvese vagy a petefészek hormontermelő tumora, a legtöbb esetben azonban ismeretlen eredetű.

A gyermekkori vérzés másik oka lehet a hüvely mirigyszövetének túlburjánzása (vaginális adenózis), ami leggyakrabban arra vezethető vissza, hogy az anya gyermeke születése előtt dietilstilbösztrolt (DES-t) szedett. A vaginális adenózisos kislányokban későbbi életük során nagyobb valószínűséggel alakul ki hüvely- és méhnyakrák.

A fogamzóképes életkorban a vérzészavar hátterében igen gyakran fogamzásgátló módszerek - fogamzásgátló tabletta, progeszteron vagy méhen belüli eszköz (IUD, spirál) alkalmazása áll, vagy a terhesség komplikációja - mint például a placenta prévia (rossz helyen tapadó méhlepény) vagy az ektópiás (méhen kívüli) terhesség. A vérzés további oka lehet a mola hydatioza (üszög-terhesség, a méhlepény daganata) és az endometriózis. Ebben az életkorban is előfordulhat már a vérzés eredeteként rák, de ez nem gyakori.

A menopauza után a hüvelyi vérzés legveszélyesebb oka rosszindulatú daganat, mint például a méhnyálkahártya, a méhnyak és a hüvely rákja. A vérzés leggyakoribb nem tumoros oka a hüvelyfal elvékonyodása (atrófiás vaginitisz), a méhnyálkahártya elvékonyodása vagy megvastagodása és a méhnyálkahártyán kialakult kinövés (polip).

A tünetek és a fizikális vizsgálat eredményei alapján az orvos megállapítja, milyen egyéb módszerre van még szükség a diagnózis felállításához. A kezelés a vérzés okától függően változik.

Ha az orvos egy kislánynál vaginális adenózisra vagy rákra gyanakszik, akkor mintát vesz a hüvelyéből, amit mikroszkóp alatt megvizsgálnak. A vaginális adenózis általában nem igényel kezelést - kivéve, ha rákot találtak -, de szabályos időközönként felülvizsgálat szükséges, hogy a rák jeleit időben észrevegyék.

Ha egy felnőtt nőnek van hüvelyi vérzése, főképpen ha ez a menopauza után jelentkezik, akkor a vizsgálat célja, hogy megtudják, nincs-e rákja.

A méh polipja, fibromája és rákja műtéttel eltávolítható. Ha egy posztmenopauzában levő, ösztrogénpótlásban részesülő nőnek rendellenes vérzése van, akkor rendszeresebb ciklus állítható be nála, ha minden periódusban körülbelül 10 napon át progeszteront is szed.

Ha nem szed progeszteront az ösztrogén mellé, akkor magasabb a méhnyálkahártya rák kialakulásának a kockázata. Ha a méhnyálkahártya megvastagodott és kóros sejteket tartalmaz, ami a rák előjele lehet, akkor a kezelés gyakran a méh sebészi eltávolítása (hiszterektómia).