Az orrüreget kis nyeles tükörrel hátulról, a száj felől is átvizsgálhatjuk. Ez, ha nem vagyunk öklendezősek, a lágyszájpad mögé helyezett tükörrel könnyen megy, és egyben az orrgaratot is megtekintjük.

Tanulmányozzuk ezután az orrváladék minőségét. Ez normálisan vízszerű. Vízszerű marad, de mennyisége megnövekszik akut náthában és főleg az allergiás (széna-) nátha esetén. Ha sűrű és sárgás, zöldes lesz, bakteriális fertőzöttségre gyanús; ha bűzös is, már orrmelléküreg-gyulladásra gondolunk. Gyakori a véres váladék.

Ellenőrizzük az orrlégzés szabad vagy akadályozott voltát. Ez történhet egyszerűen az orrlyukak külön-külön befogása és fúvatása által, de az átáramlást műszeresen is meghatározhatjuk.

A szaglást ellenőrizhetjük tájékozódó jelleggel vattára cseppentett szaganyagokkal (parfüm, benzin stb.), de speciális berendezés is létezik a szaglóképesség precíz meghatározására.

Az orr melléküregeinek betegségére azok spontán fájdalma vagy nyomásérzékenysége utal.

A homloküreg gyulladására a szem belső zuga feletti homlokrész, az arcüreg betegségére a szemgolyó alatti terület nyomásérzékenysége jellemző.

Az arc- és homloküreg fénnyel történő átvilágítása (diafanoscopia) tájékoztató útmutatást ad azok kitöltöttségéről. Az orrmelléküregek leggyakoribb vizsgálata a hagyományos röntgenfelvétel. A legáltalánosabb a szemből készült kép, de a felvétel történhet oldalról, sőt fentről lefelé is, a tér három síkjából ábrázolva az üregrendszert.

A röntgenfelvételek értékelésénél gyakori, hogy más képletek vetülnek, máskor több minden vetül a vizsgált területbe. A röntgenanatómia megértése ezért speciális felkészültséget igényel. Ha nem típusos a beállítás iránya, a járatlan beteg kétségbeesve feltételezi, hogy arcüregében például daganat van, holott csak más csont vetül bele.

A típusos orrmelléküreg-felvételen az üregek légtartóak (a képen sötétek). Ha bármi van bennük, fátyolozottak (szürkék) vagy fedettek (világosak). A fedettséget okozhatja genny, polip, daganat, nyálkahártya-megvastagodás stb.

Hogyan léphetünk tovább? Ha gyulladásra gondolunk az arcüreg esetében, egyszerűen átmossuk, és ha gennyet találunk, megvan a diagnózis. A komputertomográfia (CT) már finomabb leletet tud adni az üreg tartalmáról és a falainak épségéről. Vizsgálhatjuk a melléküregeket ultrahangkészülékkel, és a gép fajtája szerint vagy képet kapunk a röntgenhez hasonlóan, vagy speciális visszaverődési görbéket attól függően, hogy csak az ép fal ver egyszer vissza, vagy az üreget kitöltő képlet bonyolult visszaverődési hullámsort alkot.

Kétes esetben megtükrözhetjük az orr- és az orrmelléküregeket. Erre a célra speciális optikai műszersorozat létezik. Ezek néhány milliméter átmérőjű csövecskék. A vizsgálatot érzéstelenítés mellett, az orrüreggel kezdjük. Végigjárjuk az orrjáratokat, hátra egészen az orrgaratig, azt is áttekintve. Felkeressük az összes melléküreg orrűri szájadékát, és ha netán elzártak lennének, fel is szabadítjuk azokat; ilyenkor egyben gyógyító műtétet végzünk. Az arcüregbe - falának átszúrásával - könnyűszerrel be is juthatunk, ott vizsgálódhatunk és operálhatunk korszerű eszközünk segítségével.