A tünetek attól függnek, hogy a dobhártya mely része szakadt át. Ha a dobhártya közepén helyezkedik el a nyílás, akkor az idült gyulladás az orrot vagy garatot érintő fertőzés, például közönséges megfázás után lángol fel, de okozhatja fürdés vagy úszás során a középfülbe jutó víz is. A fellángolások hátterében általában bakteriális fertőzés áll, és fájdalmatlan, gennyes, néha bűzös fülfolyással járnak. Ezek ismétlődése polipnak nevezett szövetburjánzások kialakulását eredményezheti, melyek a szakadáson át a középfülből a hallójáratba türemkedhetnek elő. A visszatérő fertőzések elpusztíthatják a hangok vezetéséért felelős hallócsontok egy részét is, így vezetéses halláscsökkenés jön létre.

A dobhártya szélén lévő nyílás okozta idült középfülgyulladás is vezetéses típusú halláscsökkenéssel és egyre romló fülfolyással jár, de ebben az esetben gyakoribbak a komolyabb szövődmények, például a belsőfül (labirintus) gyulladása, arcidegbénulás és agyi fertőzések kialakulása. Ilyenkor gyakran alakul ki koleszteatoma vagyis fehér bőrszerű anyag felhalmozódása a középfülben. A koleszteatoma a környező csontállomány pusztulását okozva nagyban hozzájárul a súlyosabb szövődmények létrejöttéhez.

Kezelés

A betegség fellobbanása esetén az orvos szívóberendezés és tisztítópálca segítségével alaposan kitisztítja a hallójáratot és a középfület. Ezt követően ecetsavat és hidrokortizont tartalmazó oldatot csepegtet a fülbe. A súlyos fellángolásokat szájon át adott antibiotikummal, például amoxicillinnel kezelik. A kórokozó azonosítása után az antibiotikum-kezelést ennek megfelelően módosítják.

A dobhártya nyílása általában műtéti úton zárható. Ha a hallócsont-láncolat is sérült, akkor a műtét során ez is rendezhető. A koleszteatomákat sebészi úton kell eltávolítani, ha ugyanis nem kerül sor kimetszésükre, a középfül helyreállítása nem lehetséges.