A csecsemőfül anatómiai szerkezete (rövid, tág), a csecsemők fertőzésre való helyi és általános reakciója nem azonos a felnőttekével, ezért a gyulladások helyi és általános tünetei is módosulnak. Különbség van a felnőtt- és csecsemőkori középfülgyulladások klinikai képében, de a védekező mechanizmus különbözősége miatt eltérőek a jól fejlett és táplált, illetve a leromlott csecsemők középfülgyulladásai is.

A középfülgyulladás diagnózisához a szegényes helyi leletek miatt gyermekgyógyászati vizsgálat alapján, nem egyszer más betegségek kizárása után juthatunk el. A csecsemőkori középfülgyulladások lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak, rendszerint légúti betegségekhez csatlakozók. A diagnózis fülész, gyermekorvos, körzeti orvos munkáját igényli.

Fülgyulladásra utal a csecsemő nyugtalansága, láz, súlyesés, hányás, hasmenés. A csecsemő sírással, nyugtalansággal jelzi a fülfájást, néha kapkod a füléhez, tépi a fülét vagy a fejét a párnába fúrja. Tudnunk kell azt is, hogy a csecsemőkori fülgyulladás gyakran társul a légutak, a tüdők gyulladásához, gyomor-, bélrendszer betegségeihez. Mindez megnehezíti a helyes diagnózist. Ezért minden, gyermekgyógyászatilag nem tisztázott esetben a fülvizsgálat elengedhetetlen.

A fülkagylón, a hallójáratban látott friss vagy beszáradt váladék - a külsőfül betegségeinek kizárásával - középfülgyulladásra utal. A nyálkás váladék megjelenése, fülkagyló megnyomásával kiváltó fájdalom is gyulladásra utaló tünet.Természetesen az orvostól félő kisgyermek minden érintésre sírással válaszol, ezért a vizsgálatot többször célszerű elvégezni és nem csak a sírásra kell figyelni, hanem nézni kell a csecsemő arckifejezését, védekező mozdulatait is. Nyomásérzékenységet gyakran már a szülők is észreveszik.

Ha a gyermek antibiotikumot kapott, a fülészeti vizsgálatot gondosan, többször is el kell végezni. Így a rendszeres ellenőrzésekkel megelőzhetővé válnak a korábban gyakran fellépő nem kívánatos szövődmények.