A legtöbb típusnak nincs egyedi kezelése. Műtét szükséges a koponya rendellenességei által okozott agynyomásfokozódás csökkentésére. A koponyacsontok nyílásai körül, amelyeken át az idegek elhagyják a koponyát, a csontok mértéktelenül nőnek: ha a csont összenyomja az idegeket, sebészeti beavatkozás szükséges az idegek felszabadítására. A rágóvonal eltolódhat, ami meggátolja a száj megfelelő záródását (malokkluzió), ezt az állapotot szájsebészeti műtéttel lehet javítani. Az arc jelentősen eltorzulhat a csontok túlzott növekedése miatt, ami néha pszichológiai problémákat okoz.

Késői kezdetű típus

A tünetek gyermekkorban, serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban jelennek meg. Az Albers-Schönberg-betegség, a késői típus enyhe formája, tünetmentes lehet. Ez a forma viszonylag gyakori, számos országban és sok népcsoportban előfordul. A vázrendszer születéskor általában egészséges, a csontsűrűség a gyermek korával párhuzamosan fokozódik. A betegség gyakran véletlenül kerül felismerésre, amikor más okból készített röntgenfelvétel fokozott csontsűrűséget mutat. Az arc megjelenése, az alkat, a szellemi funkciók és az életkilátások normálisak és az általános egészségi állapot megfelelő. Időnként arcidegbénulás vagy süketség jelentkezik az idegek nyomódása miatt, ami a csontok túlzott növekedésének következménye. Enyhe vérszegénység alakulhat ki.

Korai kezdetű típus

A korai kezdetű oszteopetrózis nem gyakori, csecsemőkorban potenciálisan halálos megbetegedés. Tünetei a nem megfelelő növekedés és súlygyarapodás (növekedésbeli visszamaradottság),s könnyen kialakuló véraláfutások, rendellenes vérzések és vérszegénység. A máj és a lép megnagyobbodhat, a szemet és az arcot ellátó idegek károsodhatnak. A vérszegénység, súlyos fertőzések és vérzések okozta halál általában az első életévben következik be. A röntgenfelvétel a csontsűrűség idővel rosszabbodó, általános fokozódását mutatja. A csontvelő-átültetés sikeresnek tűnt néhány csecsemőnél, a hosszú távú prognózis ezután a kezelés után azonban ismeretlen.