Legutóbbi cikkek

A tanulási zavarokban szenvedő gyermekek képtelenek a tudás és információk megszerzésére, megtartására és széleskörben történő használatára. Okai a figyelem, az emlékezés vagy a gondolkodás zavarai, következménye pedig a tanulmányi teljesítményben való lemaradás. A tanulási zavaroknak sok fajtája van és nincs egy megnevezhető kiváltó ok, ami ezeket indokolná. Minden tanulási zavar alapja azonban, a jelenlegi vélemények szerint, a kóros agyi működés.

A rémálmok az alvás REM (rapid eye movement, azaz gyors szemmozgások) fázisa alatt előforduló ijesztő álmok. A rosszat álmodó gyermek általában teljesen felébred és színesen emlékszik vissza az álom részleteire. A ritkán előforduló rémálom nem kóros és a szülő vagy gondozó nyújtotta biztonság megnyugtatja a gyermeket. Gyakori rémálmok azonban rendellenesek, és mélyen meghúzódó pszichológiai problémát jelezhetnek.

A növekedési zavar elsősorban a testi növekedés elmaradására (méret) utal, a fejlődés (érés) is késhet, egyrészt elégtelen testi növekedés, másrészt a növekedés elmaradása által okozott problémák következtében.

A fóbia irracionális vagy eltúlzott félelem olyan tárgyaktól, szituációktól vagy testi működésektől, amelyek egyébként nem veszélyesek. A fóbiák nem azonosak azokkal a félelmekkel, amelyek a gyermek különböző fejlődési lépcsőiben megszokottak, vagy amelyek otthoni konfliktusok következményei.

Egy és nyolcéves kor között az étvágy rendszerint csökken, a növekedési ütem csökkenésének következtében. Táplálkozási zavarok alakulhatnak ki, ha a szülő vagy a gondozó megpróbálja a gyermeket evésre kényszeríteni vagy túl sok aggodalmat mutat a gyermek étvágyával vagy étkezési szokásaival kapcsolatban. A szülői rábeszélés és fenyegetés alatt a táplálkozási zavarokkal küszködő gyermek étellel a szájában ül. Néhány gyermek a szülő által erőltetett étkezésre hányással válaszol. Kezelés A kezeléshez az étkezésekkel járó feszültséget és a negatív érzelmeket csökkenteni kell. Az érzelmi jeleneteket el lehet kerülni az étel gyermek elé helyezésével és 15-20 perc múlva annak eltávolításával egyéb megjegyzések nélkül. A gyermeknek meg kell engedni, hogy az étkezési időt maga válassza meg, az étkezések közötti evést azonban korlátozni kell. Ezzel a módszerrel az étvágy, az étkezések mennyisége és a tápanyagszükséglet közötti egyensúly gyorsan helyreáll.

Hiperaktivitásról beszélünk, ha gyermekekben a tevékenykedés és az izgatottság olyan fokú, hogy aggodalommal tölti el a szülőket és a gondozókat. Kétéves gyermekek többnyire aktívak és ritkán maradnak nyugton. Fokozott aktivitás és zajkeltés gyakori négyéves korban is. Mindkét korcsoportban a gyermekek fejlődési szintjének megfelelően ez a magatartás megszokott.

A beszékelés (enkoprezis) akaratlan székletürítés, amelyet nem betegség vagy testi rendellenesség okoz.

A diszlexia elsősorban a nyelvre épülő tanulás zavara, amely gondot okoz a szótanulásban és az olvasásban, átlagos vagy közel átlagos intelligencia, megfelelő motiváció és nevelés, valamint ép látás és hallás ellenére. A diszlexia családi halmozódást mutat, több fiút érint, mint lányt. A diszlexiát leginkább az agyban a hang és a beszélt nyelv feldolgozási zavara okozza. E zavarok születéstől fogva fennállnak, érintik a szófelismerést, és betűzési, valamint írás-problémákhoz vezethetnek.

Figyelemzavar esetén a figyelem nem megfelelően vagy csak rövid ideig köthető le, illetve a gyermek korához képest túlságosan indulatos, hiperaktivitással vagy anélkül. A figyelemzavar becslések szerint az iskolás korú gyermekek 5-10%-át érinti, és tízszer gyakrabban diagnosztizálják fiúkban, mint lányokban.

"A kisfiam nem képes egy percig nyugodtan ülni és nehezen tud valamire hosszabb ideig figyelni, hiperaktív ­ meglehetősen gyakori ez a panasz. Bár a mondat valóban közhely, a "hiperaktivitás" szót mégis gyakran helytelenül használják.