Nyugtalan, figyelmetlen a gyerek!

Az igazi hiperaktivitás olyan alkati zavar, amiért sem a gyerek, sem a szülő nem tehető felelőssé. Családilag halmozódhat, és a fiúknál fokozott mozgási aktivitásban, a lányoknál inkább a gondolati élet zavarosságában és lelki nyugtalanságban nyilvánul meg. Nem ritka a következményes diszlexia vagy diszkalkulia (olvasási, ill. számolási nehézség).

Túláradó szeretetük és ellenszenvük megnyilvánulásait környezetük gyakran értetlenül fogadja; romboló magatartásukkal pedig végképp nem tudnak mit kezdeni. Az iskolai gondok egyre tornyosulnak.

Tíz év alatt hússzorosára nőtt a kezelt gyerekek száma. Hiperaktívnak akkor nevezzük a gyereket, ha a mozgási nyugtalanságához figyelemzavar és indulati kitörések is társulnak.

A legtöbb "nagyszerű" gyerek testileg jól fejlett, erős, fáradhatatlan és mindig tettre kész, aki hatalmas kíváncsisággal és fékezhetetlen aktivitással veti bele magát mindenbe, ami a környezetében történik. Kreativitása és gondolkodásának rugalmassága bámulatos.

Nehézsége abból fakad, hogy saját fantáziavilágát nem tudja összeilleszteni a valósággal. Thom Hartmann szerint olyan, mint "egy vadász a földművelők társadalmában.”

Mi tehetünk?

Sokat segít a terápiás beszélgetés a gyermek nevelésében és gondozásában részt vevőkkel. Ilyenkor mindenki elmondja a gyermekről kialakított saját képét, leírva adottságait és lehetőségeit. Ezekből aztán kikerekedik a gyerek tanulási és egyéb nehézségeiről a rá jellemző kép, de képességeiről és erősségeiről is sokat meg lehet tudni. Ennek alapján megfogalmazhatók a kezelés közvetlen és távlati céljai.

Ne nevezzük a gyereket zavartnak, betegnek!

Ez eltorzítja látószögünket, és elfeledteti velünk, hogy különleges tehetséggel megáldott gyerekekről van szó, akik megértésünket keresik. Találjuk meg ezeket a tulajdonságokat, és aknázzuk ki őket!

Készítsünk táblázatot a megoldásra váró feladatokkal, hogy a gyerek számára is egészen világos legyen, mihez tartsa magát. Ezt naponta nézzük át. Találjunk ki neki olyan dolgokat, amihez kedve van, és sikerhez is vezet. Ezeket külön jutalmazzuk.

A gyerekeknek szükségük van a hét minden napjára kiterjedő, pontos időbeosztásra. A felnőttnek tudnia kell, hogy mi ismétlődik naponta, mi ritkábban, ki miért felelős. A felkelés utáni első és az elalvás előtti utolsó percek a nap fénypontjai legyenek.

Elmondunk egy rövid mesét, énekelünk, pár szóval megbeszéljük, hogy mi is történt aznap, mi lesz másnap. Mindez nyugodt, békés hangnemben történjen, olyan hangulatban, hogy a gyerek is érezze, jó napja volt. Hasonlóan a másnap reggeli üdvözlésnél is igyekezzünk megteremteni azt a megfelelően könnyed, humorral teli, biztonságot sugárzó, meleg hangulatot, ami megkönnyíti a készülődést az iskolába.

Megfelelő mennyiségű mozgás: a nyugtalan gyermeknek szüksége van gyaloglásra! Ha 20-30 percig tart az út az iskolába, akkor az első órán biztos nyugton fog ülni. Ennél nagyobb örömet nem szerezhet a tanítónak. Délután otthon is elegendő lehetőséget kell biztosítani a gyereknek a mozgásra. A kerti munka, favágás, talicskázás, segédkezés a bevásárlásban, szerelésben, barkácsolásban sokszínű lehetőséget biztosít.

Szigorú médiatilalom: ne legyen a gyerek otthoni környezetében tévé, videó, walkman, CD-lejátszó, számítógép, mobiltelefon! Ha gyakran nézik és hallgatják ezeket, az még az egészséges alkatú gyerekeknél is jelentős ártalmakat idézhet elő a figyelem, a koncentrálóképesség, a dolgok megértése és az összefüggések felismerése terén.

Ha 11-12 éves kortól egy-egy filmet előre kiválasztunk, akkor azt közösen nézzük meg, és utána beszélgetéssel segítsük a látottak feldolgozását.

A lakás berendezésére néhány tipp: ajánlatos elpakolni minden holmit, amire nincs feltétlenül szükség. Jó, ha nehéz, széles talpú bögréket használunk, mert ezek nem dőlnek fel olyan könnyen. Az asztal alá tett kis zsámoly biztos támaszt jelent a kalimpáló lábaknak. Az ajtókkal elválasztott kisebb szobák előnyösebbek, mint az egy légterű, nagy konyha-gyerekszoba-nappali.

Táplálkozás: a különböző mesterséges ízesítő-, színező- és konzerválóanyagok, a cukor- és foszfáttartalmú ételek erősíthetik a tüneteket. A teljesen foszfátmentes diéta nem javasolt.

A bio-termesztésű növényekből kialakitott reformtáplálkozás, de még a vegetáriánus étrend is ajánlható. Azokat az élelmiszereket, amelyek megfigyeléseink szerint erősítik a tüneteket, el kell hagyni egy időre. Később nagyon óvatosan újra adhatjuk, a mennyiséget egészen addig fokozatosan növeljük, míg a nyugtalanság erősödni nem kezd.

A terhelési kísérletet ne reggel, a tanítás előtt végezzük, mert így esetleg csalódást okozhatunk vele, ha az első órák rosszul telnek el. Rövid ideig maradjunk meg a panaszt még nem okozó mennyiségnél, és figyeljük meg, hozzá tud-e szokni a szervezet.

Ha valami kedvezőtlenül hat, ne tiltsuk el tőle, hanem ígérjük meg, hogy nemsokára megint kipróbálhatja. Mindig az a cél lebegjen a szemünk előtt, hogy lehetőleg változatosan étkezhessen a gyerek.

Az is fontos, hogy rendszeresen egyen. Ez megelőzi a vércukorszint nagyobb ingadozásait. Eleinte mazsolát vagy más szárított gyümölcsöt, később jó minőségű mézet, kevés nyers nádcukrot adhatunk.

Az érzékek fejlesztése: különösen a testi érzékelés fejlesztése fontos, ilyen a tapintás, az egyensúlyérzék, a mozgás és az életfunkciók érzékelésének képességei. Ez utóbbi elsősorban az elalvás és ébredés ritmusa, illetve a táplálkozás szempontjából fontos.

Mesélés és beszédgondozás: a gyerek életkorának és felfogóképességének megfelelő naponkénti "meseóra" egészen tizenéves korig áldásos hatású lehet. A felolvasás hangja természetes, együttérzően nyugodt, de ne túl drámai legyen.

A jó óvoda nagy segítséget jelenthet a szülőknek. Ha viszont túl nagy a csoportlétszám és túl kevés a személyzet, az ronthat a helyzeten. Gyakori, hogy két hasonlóan érintett gyerek felerősíti egymás nyugtalanságát.

Az iskolában aztán a dolog még nyilvánvalóbbá válik. A kis létszámú osztályok vagy kiscsoportos oktatás nagy segítség lehet. Igaza van a tanárnak, ha azt mondja, hogy egy vagy két hiperaktív gyerek a nagyobb létszámú osztályban az oktatást teljesen lehetetlenné tudja tenni. Ezért fontos a hozzátartozók és a pedagógus közötti párbeszéd a kölcsönös bizalom kiépítése érdekében, lehetőleg még a problémák felbukkanása előtt.