A félelem a gyermek beszédfejlődésében

Egyre több a szorongó, gátlásos gyerek, akik feldolgozatlan kérdéseiket, nem feloldott feszültségeiket beszédükben jelenítik meg. Ezen problémák gyökere a gyermek félelmében keresendő. Ilyen beszédhibák például a dadogás, a mutizmus, a pszichés eredetű megkésett beszédfejlődés.

gyermekkor, beszéd, félelem, logopédia | InforMed Hírek14   InforMed | Róth, M.

A gyermek beszédét, beszédének fejlődését nemcsak saját alkati tulajdonságai, artikulációs szervei, agyi beszédközpontja befolyásolja, hanem személyiségfejlődése, lelki állapota és jelentős mértékben környezete is. Számos beszédhiba oka a környezet, a szülők helytelen hozzáállása, valamely helytelen nevelési módszer, illetve eszköz.

A gyermeki - elfojtott - félelem első jeleit nem mindig szokták komolyan venni. Ha a gyerek fél a sötétben, ha éjszakánként rendszeresen felriad, akkor mindez azt jelenti, hogy félelmeit, izgalmait napközben elfojtja és ezek törnek fel éjjel, sötétben, vagy ha egyedül van.

Félelem forrása lehet a szülők fegyelmező, leszoktató fenyegetése: a manók, sárkányok, rossz bácsik és hasonló félelmet keltő alakok emlegetése. Az ijesztgetés során a felnőtt tisztában van vele, hogy amivel gyermekét ijesztgeti, az nem igaz, de a gyermek azt valóságosként éli át.

Így a félelem áthatja a gyermek személyiségét és jelentkezik beszédében, önállóságában, szobatisztaságában. A csecsemők félelme még a bizonytalan testhelyzetre, az erős hangra vonatkozik, de a gyermekkori félelem eredete már a bizonytalanság és a fenyegetés.

Téves az a nevelési elv is, hogy a gyermek hozzászokik a félelmet keltő helyzetekhez (pl. a sötéthez) és akkor megnyugszik majd, de a túlzott féltés és óvás is káros lehet. A félelmeket megszüntetni a mese és a játék eszközeivel lehet, amikor is ráébresztjük a gyermeket (a főszereplőt), hogy saját erejével képes legyőzni félelmének tárgyát. Tehát soha nem tagadni kell a félelmet keltő helyzeteket, személyeket, tárgyakat, hanem legyőzni!

A gyermek félelme kialakulhat a környezete bizonytalanságából is, ha érzi a feldúlt kedélyállapotokat, akkor a környezetének aggodalma benne tagolatlan félelemmé alakul. A gyermek alapvetően nem fél és nem undorodik semmitől, ezekre az érzésekre a szülő tanítja-szoktatja. A gyerek 7-8 éves koráig elhiszi, amit mondanak neki, másrészt felébresztik benne a gyanút az indokolatlanul mondott "nem kell félni..., ne nyúlj hozzá..., ne sírj, ha...!" felkiáltások.

A gyermeket szoktatni kell az önállóságra, de mindig biztosítani kell személyiségének biztonságát: figyelemmel, bizalommal, közös élményekkel.

| gyermekkor, beszéd, félelem, logopédia
2017-04-19 22:14:39

Web Design & Development Prowebshop