A felnőtté válás nehézségeiről, az örök gyermekekről és a fiatalkori depresszióról is olvashatnak az érdeklődők Kathleen Kelley-Lainé Peter Pan, avagy a szomorú gyermek című könyvében. "Peter Pan története egy szomorú gyermek története, aki olyan szomorú volt, hogy nem akart felnőni" - írja a magyar származású, pszichoanalitikus szerző, aki Peter Pan (Pán Péter) meséjén keresztül feleleveníti saját gyerekkorának és életének hangsúlyosabb mozzanatait.
Talán furcsán hangzik, de bizonyos fokú szorongásra mindenkinek szüksége van. Ahhoz, hogy kapcsolatunk a környezetünkkel ideális legyen, fontos, hogy érzékenyek legyünk a visszajelzésekre, a kritikákra, hiszen ezek alapján tudjuk magunkat, viselkedésünket formálni. Ez bizony szorongással is jár. Miért is lenne ez másképp a gyerekeknél?
Mindennapi életünkben gyakran előfordul, hogy otthonról távozva akár többször is visszafordulunk ellenőrizni, bezártuk-e az ajtót, elzártuk-e a gázt vagy lekapcsoltuk-e a villanyt. Előfordulhat, hogy kínos gondolataink támadnak, melyeket nehezen tudunk kiűzni a fejünkből. Az egészséges gyermeki fejlődés sem mentes kényszeres jelenségektől.
Jelen cikk a gyermek- és a serdülőkori félelem különböző formáival és fejlődésével
foglalkozik, ezenkívül megemlítem azokat a tényezőket is, amelyek a félelem
kialakulásában szerepet játszhatnak. Végül a félelem legyőzésének lehetőségeit
mutatom be.
A fóbia irracionális vagy eltúlzott félelem olyan tárgyaktól, szituációktól
vagy testi működésektől, amelyek egyébként nem veszélyesek. A fóbiák nem azonosak azokkal a félelmekkel, amelyek a gyermek különböző fejlődési
lépcsőiben megszokottak, vagy amelyek otthoni konfliktusok következményei.
A fa túl magas, a víz túl mély és a szomszéd gyerek túlságosan idegen -
ha a gyerekek gyakran megszeppennek, annak különböző okai lehetnek. A pszichológusok
megpróbálnak rávilágítani arra, mennyi és mekkora félelem az, ami még normálisnak
mondható, s hogy a szülők mily módon tudnak segíteni gyermekeiknek.
Nagyon szép összefoglaló, tudományosan rendszerezett írást olvastam dr. Juhász
Enikő tollából, ami bennem a következő gondolatokat ébresztette. Olvasás közben
újra és újra felmerült bennem a kérdés: miért fél az egyik, és miért nem fél
a másik gyermek? Saját tapasztalatom alapján azt hiszem, tudom a választ és
ebből adódóan a megoldást is. Előrebocsátom, hogy nem egyszerű és nem is mindig
kellemes ez az élmény, de érdemes átesni rajta, mert rendkívül felszabadító
hatású.