Köhögési ingert okozhat a légutakba került idegen anyag, a nyálkahártyát ingerlő allergén, kórokozó, légszennyező vegyületek, vagy az ezek által keltett gyulladás hatására termelődő váladék, illetve magának a tüdő szövetének vagy a mellhártyának a gyulladása. A váladék különösképpen akkor izgatja a nyálkahártyát, ha valamilyen veleszületett vagy szerzett betegség hatására kiürülése akadályba ütközik. A váladék kiürülését, így a légutak tisztulását gátolhatja az orrlyukak duzzanata, az orrmandula megnagyobbodása, hörgőszűkület, vagy allergiás hörgőgörcs, a nyálkahártya csillószőreinek rendellenessége, illetve a nyák sűrűségét befolyásoló anyagcserezavar.

Amikor egy beteg köhögéssel jelentkezik orvosánál, a kórelőzmény és fizikális vizsgálat alapján először az azonnali beavatkozást igénylő, súlyosabb betegségeket kell kizárni. Ezután meg kell próbálni a köhögésinger helyét meghatározni. Az orrlégzés gátoltsága, lefekvésre és ébredéskor jelentkező panaszok inkább a felső légutak betegségére utalnak, míg a mellkas felett hallható zörejek, valamint terhelésre jelentkező panaszok inkább a hörgők megbetegedését jelzik. Gyakran persze kombinálódik a felső és az alsó légutak betegsége.

Fontos, de gyakran időigényes a kiváltó ok megkeresése. Allergia, fertőzésre hajlamosító immunhiány, állandó légúti irritáció (dohányzás), anyagcsere-betegség és néhány egyéb elváltozás tartós, nehezen gyógyuló vagy gyakran visszatérő légúti hurutokat okozhatnak. Néha laboratóriumi, légzésfunkciós vagy röntgenvizsgálatok segítenek a diagnózis felállításában, és az az eset sem ritka, ha az orvos egy-egy gyógyszer hatásosságának vagy hatástalanságának lemérésével jut csak eredményhez.

A kórisme megállapítása után először a kiváltó okok megszüntetésére kell törekedni Az allergének és légszennyező hatások kerülése, esetleg a háttérben álló fertőzések megszüntetése sokszor már önmagában javít a beteg állapotán. Tartósan fennálló gyulladásos elváltozásokat (például asztma vagy krónikus nátha) általában hónapokon keresztül helyileg, spray formájában adott gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel lehet kezelni. Ugyancsak asztmában hörgőtágítók enyhíthetnek a köhögésen és nehéz légzésen, míg nehezen felszakadó, sűrű légúti váladékkal járó betegségekben váladékoldók hatására csökkennek a beteg panaszai.

A ma rendelkezésünkre álló diagnosztikus és terápiás eszközök ismeretében tehát erős vagy tartósan fennálló köhögés esetén életkortól függetlenül érdemes szakorvoshoz fordulni, mert időben kezdett hatékony kezeléssel gyorsan és biztonságosan enyhíthetjük a betegek panaszait, és megelőzhetjük a szövődményeket és a már nehezebben kezelhető késői elváltozásokat.