Védőoltások - Ellenállók vs. Maradiak

Ez az a téma, amiről minden korszakban, amióta a védőoltások léteznek, sokat és sokan vitatkoztak, minél korszerűbbek és hatékonyabbak a vakcinák, annál többet.

gyerek, oltás, védőoltás, fertőző betegségek, vakcina | InforMed Hírek10   InforMed | Szemethy, O.
A középkori járványok idején a mai űrkorszak viszonyairól még csak nem is ábrándozott senki. Ma pedig, amikor az egészséges és természetes állapotok néha elveszni látszanak, paleodiétától kezdve kismillió olyant étrend és életmód szabályozás áll a rendelkezésünkre, amellyel az elveszett, „természetes” állapotot rekonstruálni vagy pótolni, lehet.

Érzésem szerint az utolsó veszélyes gyermekbetegségek eltűnésekor volt néhány évtized, amikor fel sem merült az oltások elleni tiltakozás, mert a köztudatban még élt az az idő, amikor gyermekek torokgyíkban haltak meg. Mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy - jogosan vagy sem, - de sokan megkérdőjelezik a vakcinák szükségességét, mert úgy érzik, a túl sok kemikália pont az ellenkező hatást váltja ki: elnyomja a szervezet védekezőképességét, illetve - az oltások esetében: felesleges kórokozókat juttat a szervezetbe. Nem beszélve arról a haszonról, amit a gyógyszergyárak zsebelnek be.

A fő ellenérvek közé tartozik még, hogy a legtöbb betegség, ami ellen a kicsik oltást kapnak, már régen eltűnt „a képből”, hazánkból legalábbis biztosan.

Érdekes még számomra, némi közvélemény kutatást tartva ismerősök, játszótéri anyukák között, hogy a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás elleni védőoltás nagyon népszerű. Vagy a veszély nagyon látványos és közeli, - kiben ne lett volna még kullancs, - vagy a média figyelem elég nagy, minden esetre sokan támogatják, és amint lehetséges, beadatják a gyermekeknek.

Óvatosan tippelem ennek alapján azt, hogy ha valamelyik gyermekbetegség újra felbukkanna, akkor az oltást ellenzők tábora is csökkenne.

Gyógyszerek és egészségvédelem terén egyébként manapság könnyű átesni a ló túlsó oldalára, mert a mesterséges és természetes szereknek olyan tömege áll a rendelkezésre, hogy ha minden tízedik reklámnak bedőltünk, akkor máris túl vagyunk adagolva, csemeténk immunrendszerét pedig jó eséllyel vágtuk haza.

Szerencsére a játszótéri közvélemény kutatás során az is kiderült, hogy a gyermekek által elfogyasztott koszmennyiség napi limitje minden anyukánál több a nullánál, és még a legprecízebb, nedves törlőkendő arzenállal felszerelt szülő sem képes szkafanderbe zárni a gyermekét. Így aztán az immunrendszer mindenképp fejlődik, bölcsi vagy ovi idejére pedig remélhetőleg elég masszív lesz, és nem kell teljesen védtelenül érkeznie a gyermeknek a tényleges közösségbe, ahol sorra kapja majd el azokat a betegségeket, amelyek ellen nincs védőoltás. Kivételt képez pl.: a bárányhimlő, amely ellen van oltás, de nem kötelező beadni, mindenki eldöntheti, hogy „szeretné e elkapni”.

Bevallom, hogy némileg automatikusan szoktam beírni a határidőnaplóba az esedékes oltás időpontját, és valószínűleg nem is tudnám álmomból felébresztve hátulról előre felmondani, mi minden ellen kapott már kétéves kislányom oltást, de azt tudom, hogy a szokásos, „standard csomagot” választottuk. Semmi extra, az egyetlen, fertőző agyhártyagyulladás kivételével, amelyet a védőnő tanácsára külön a patikában vételeztünk, és adattunk be.

Talán jobban utána kéne gondolnom, hogy mi mindenféle kórokozókat adtak be oltások formájában a gyermeknek, aki- doktor nénink finom kezének hála- meg sem nyikkant szinte egyetlenegyszer sem, és lázas sem volt a szurit követő napon. Ám úgy vagyok ezzel, hogy inkább örülök: megkapta ezt és ezt az oltást, de jó, legalább ezeket a rettentő betegségeket sem fogja megkapni. Túl egyszerű gondolatmenet? Lehet, mindenestre marad még elég betegség, ami, ha nem is halálos, de nagyon kényelmetlen, és nem is oltják be az embert ellene. Elég, ha csak gyermekkori skarlátomra gondolok vissza, ami nem is annyira a kiütések, hanem inkább a kéthónapos karantén miatt volt rémes. (vagy a mumpsz, amit szüleim is elkaptak, és sokkal jobban megszenvedték, mint én, és a fél iskolai osztály.. )

Közvélemény kutatásaim során még egy fura jelenségre lettem figyelmes: azok a kisgyermekes anyukák, akiknek felmenői között vannak orvosok, esetleg gyermekorvosok, sokkal érzékenyebbek mind a gyógyszerezés, mind az oltás témakörében.

Egyikük annyira borzad minden medicinától, hogy inkább a homeopátiás szerekre, az akupunktúrára és a reikire esküszik, antibiotikumokról hallani sem akar, és csak a kötelező oltásokat adatja be a gyermekének. Igyekszik visszafogottan ellenállni a nagyi vehemens gyógyítási és gyógyszerezési hajlamainak, mert mint elmondta „kapott elég nagy dózist belőlük kiskorában minden egyes tüsszentésre.”

A másik orvos család leszármazottja viszont úgy tűnik, meg lett győzve a medicinák hatékonyságáról. Szerinte a homeopátia kuruzslás, a modern gyógyszerek hosszas kutatások eredményeképp nagyon is hatékonyak, és sokkal korszerűbbek, emberbarátibbak, mint harminc évvel ezelőtt.

Terhesen a sokat vitatott influenza elleni oltást is az ő tanácsára adattam be magamnak, lévén ő a körzeti orvosunk lánya és szintén terhes volt a kérdéses járvány idején. Mindketten egészségesek maradtunk a bébikkel együtt, ami lehet, hogy a szerencse, lehet, hogy a hit, vagy akár az oltóanyag érdeme. (Mivel gimnáziumban dolgoztam, úgy éreztem, elég sok bacilus kering körülöttem, és nem árt az óvatosság. Ha otthon lettem volna, és nem is tömegközlekedek, akkor valószínűleg nem adatom be az oltást.)

Arany középutas hozzáállást próbálok kialakítani a kérdésben, ami egyesek szerint bűnös nemtörődömség, sőt, holmi összeesküvés elmélet alapján a gyógyszercégek lobbijának köszönhető, de mégsem gondolom, hogy ártanék az oltásokkal. Messzi tájakra utazva nem nagyon merül fel, hogy az arra a vidékre vonatkozó oltásokat ne adassa be valaki. Szomorú tény, hogy amikor jómagam - mindenféle egzotikus betegség ellen gondosan beoltva - Guatemalában jártam, láttam olyan beteg gyerekeket, akik oltást kapva valószínűleg egészségesek maradtak volna. Máskor pedig figyelmesen és érdeklődve hallgattam végig egy Salzburgban élő barátunk kimerítő előadását arról, miért nem adatja be a nálunk kötelező oltásokat a gyermekének. Ott ő maga döntheti el, hogy szükségesnek tartja-e azokat. Az érvei nagyon is ésszerűnek hangzottak a korábban már említett felesleges kórokozókról…

Egyébként meghatónak tartom nagymama korú, nagyon lelkes és aranyos gyermekorvosunk hozzáállását, amikor megérkezik hozzánk beadni a soron következő oltást. Mindig azzal kezdi, hogy leül, kipakolja a táskájából a kellékeket, és közben megjegyzi: „Ez egy nagyon jó oltás, anyuka, majd meglátja! Nem olyan ám, mint régen!”

Ilyenkor átfut az agyamon, hogy annak idején mi vajon mit kaphattunk, azok az oltóanyagok talán valami összecsapott vackok voltak..? Nahát, szerencsésen megúsztuk ezek szerint..! De lám, az én gyerekem már a modern kor áldásait élvezheti, nem csak légzsák van az autóban, amiben utazik, de az oltása is tuti modern! A gyermekülésről és a mini bukósisakról nem is beszélve, amit biciklizéskor visel. Amikor pedig véletlenül lazán meghúzza egy idegen kislány cumisüvegét a játszótéren, akkor arra gondolok, hogy aha, most akkor fejlődik az immunrendszere. (és a kislányé is.) A sokat látott játszóházi padlószőnyeg izgalmas mikroorganizmusairól pedig még nem is beszéltünk.

Szemethy Orsolya
| gyerek, oltás, védőoltás, fertőző betegségek, vakcina
2012-03-26 08:51:44
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop