A nitrogén-oxid kétatomos kis molekulája az utóbbi csaknem másfél évtizedben hatalmas karriert futott be. A róla szóló elméleti és gyakorlati kutatási eredmények jelentős teret kaptak a július 3-7. között Budapesten megrendezett II. európai farmakológiai kongresszuson is. Sok más téma és poszter mellett a hét plenáris előadás közül kettőnek volt tárgya a tavalyi orvosi Nobel-díj sikeranyaga.

Pályafutását egyébként megbélyegzetten, a kipufogógázok és az ipari füst környezetszennyező komponenseként kezdte, de napjainkra eljutott odáig, hogy szervezetbeli szerepét, 1986-os első igazolása óta több mint 22000 orvosi-biológiai szakcikk ecseteli világszerte.

A nitrogén-oxid szervezetbeli funkcióit leginkább három területen, a vérkeringésben, az idegrendszerben és az immunvédelemben tölti be. Létezése mindenekelőtt akkor váltott ki hatalmas sajtóvisszhangot, amikor forgalomba került a merevedési zavarok tüneti kezelésére szolgáló sildenafil, ami lényegében a nitrogén-oxid hatását erősíti fel. Ezt akár méltatlan dolognak is vehetnénk, hiszen az oxigénhiányos szívbetegség és az infarktus kezelésében alkalmazott nitrát típusú gyógyszerek, mint a nitroglicerin (helyesen glicerin-trinitrát) naponta sok-sok életet mentenek meg azzal, hogy belőlük nitrogén-oxid szabadul fel.

Ugyanakkor a fenti kongresszuson újabb gyógyszerekről ismertették, hogy hatásuk részben a nitrogén-oxidnak köszönhető. Közéjük tartoznak egyes vérnyomáscsökkentők és az elterjedten alkalmazott koleszterinszint-csökkentő statinok. Ez utóbbiak az ún. rossz "koleszterin szintjének" csökkentésével fokozzák az érfalat borító hámréteg nitrogén-oxid-termelését is.

Manapság sokszor beszédtéma egy új, ízületi gyulladások és fájdalmak kezelésében alkalmazott, sokat ígérő gyógyszercsalád, amelynek tagjait úgynevezett COX-2 gátlóknak nevezik.

Ezektől főleg azt remélik, hogy adagolásuk kevesebb emésztőszervi mellékhatással jár majd, mint a jelenleg legelterjedtebben alkalmazott, nem szteroid gyulladáscsökkentőké. Az utóbbi típusú hatóanyagokat gyártó cégek azonban nem hagyták annyiban a dolgot, és olyan származékokkal kísérleteznek, amelyeknek eredeti molekulájához egy nitrogén-oxid felszabadítására alkalmas szerkezeti elemet tesznek. Ezt azért próbálják meg, mert a nitrogén-oxid nyálkahártyavédő, és ilyen módon az elképzelések szerint ellensúlyozza majd az eredeti nem szteroid gyulladásgátlók nyálkahártya-károsító hatását. A kísérletek most zajlanak, gyógyszerként még egyikük sem kapható.

Azt is tudjuk, hogy a nitrogén-oxid túlzottan nagy mennyiségben történő termelődése súlyos állapotokhoz vezet. Így a bakteriális fertőzések egy részénél előforduló szeptikus sokkban kezelhetetlen vérnyomássüllyedés alakul ki, amelyet a kórokozók sejtfalkomponensei és más anyagok hatására felszabaduló nagy mennyiségű nitrogén-oxid idéz elő. Voltaképpen a mai napig tartja magát az a nézet, hogy a nitrogén-oxid a legnagyobb bajt e vérnyomáscsökkenéssel okozza. Egészen friss eredmények utalnak azonban arra, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb. Kiderült ugyanis, hogy a nagy töménységű nitrogén-oxid közvetlen és közvetett úton súlyosan károsítja a sejtek energiatermeléséért felelős sejtszervecskéket, szaknéven a mitokondriumokat. Ez pedig - valószínűleg - komoly mértékben és sajnos rossz irányban befolyásolja a betegek sorsát.

Új eredmények utalnak arra is, hogy ez a mitokondriumkárosító hatás érvényesülhet olyan idegrendszeri kórképeknél is, mint a Parkinson- és az Alzheimer-kór, valamint a szklerózis multiplex.

Gyakorlati jelentősége jelenleg még nincs, de mindenesetre nagyon érdekes, hogy egy közelebbről egyelőre nem ismert, de biztosan nitrogén-oxidot felszabadító anyag felelős egy négy évtizede véletlenül felfedezett jelenségért, nevezetesen, hogy a normális körülmények között a test mélyében működő erek bizonyos hullámhossz-tartományú UV-fény hatására ellazulnak. Ez utóbbi téma egyébként a nitrogén-oxid kapcsán tavaly Nobel-díjat kapott kutatók közül R. Furchgottot foglalkoztatja.