Fájdalomcsillapító kontra menedzsertabletta

Az elmúlt évek pszichiátriai cikksorozatában a pszichés problémák, zavarok széles köréről és lehetséges terápiás megoldásukról már sok szó esett. Említésre kerültek, mely gyógyszerek használatosak a depressziós vagy a szorongásos panaszok esetében, milyen készítményekhez nyúlhatunk akár enyhébb - például átmeneti alvászavar -, akár súlyosabb, a gondolkodási folyamatok rendezése esetén. Azonban nem árt minél többször és hangsúlyosan kiemelni: bármely pszichés problémára használatos - úgynevezett pszichofarmakon - alkalmazása, adagolása komoly megfontolást, körültekintést és kellő átgondoltságot igényel!

gyógyszeres, kezelés | Gyógy-ír   Kisalföld | Czingráberné Radics, J.

Miben keresendő ennek oka?

Nos, a pszichés zavarok eredete, akár közvetlenül, akár közvetetten a központi idegrendszer, az agyműködés bizonyos fokú zavartságára vezethető vissza. A pszichiátriai készítmények tehát hatásukat úgy fejthetik ki, ha ezekbe az egymással rendkívül bonyolult kölcsönhatásban lévő agyi anyagcsere-folyamatokba avatkoznak bele, korrigálják az esetleges hiányokat, vagy szükségtelen többleteket, melyek az agyi "átvivő anyagok" szintjén érvényesülnek. A kezelési terv pontos kidolgozását nélkülözhetetlen lépéseknek kell megelőzniük. A köztudatba egyes szerekről a "menedzsertabletta" fogalma lopta be magát, melyet sokan önkényesen szedhető készítménnyel hajlamosak azonosítani. Pedig ez nem így van.

Pontos diagnózis hiányában nem szabad efféle gyógyszereket szedni. Csak ez lehet a biztosítéka, hogy adott problémára a legmegfelelőbb, leghatékonyabb készítményt tudjuk bevezetni. A hibátlan diagnózis felállításában segítségünkre állnak a klinikai tünetek (vagyis milyen panaszai vannak a páciensnek), mind saját elmondása, mind pedig akár közvetlen környezete megítélése szerint is. A lelki panaszok vázolása nem egy esetben elégtelen ahhoz, hogy pszichiátriai zavar diagnózisát mondjuk ki.

Korábban lezajlott komolyabb betegségek, műtétek, különösen elszenvedett koponyasérülések igen fontos előzményi adatokkal szolgálhatnak. Nem mellőzhető a páciens jelenlegi, rosszabb lelki állapotának megelőző periódusában a saját maga és a mások által észlelt alapszemélyiség jegyeinek feltérképezése sem. Mindezen adatok a jól képzett pszichiáter számára jelentős segítséget jelentenek a korrekt diagnózis felállításához, melyet leggyakrabban speciális pszhichológiai tesztekkel szokásos kiegészíteni. A pszichiátriai tesztek, becslőskálák - típusuktól függően - az aktuális betegségtünetek objektivizálhatják, vagy - más típusú tesztek - a személyiség alapvonásaira mutatnak rá. Mindezeknek együttesen komoly diagnosztikus, és ennek nyomán terápiás értéke van.

Visszatérve az alkalmazott pszichiátriai szerek csoportjaira, dozírozásukra, alkalmazásuk módjára hangsúlyozandó, hogy a diagnózis során enyhébb vagy súlyosabb tünetegyüttes tárható-e fel. Az előbbi az ambuláns ellátás keretei felé irányítja a jövőbeni terápia menetét, az utóbbi a kórházi kezelés irányába mutat. A járó betegek és a kórházban kezelt betegek gyógyszerelési programja eltérő megítélést igényel, a súlyossági foktól függetlenül is. A kórházi betegek naponta többször részesülnek vizitekben, panasz esetén azonnal segítségül fordulhatnak a személyzet tagjaihoz, képzett nővérekhez, kezelőorvosukhoz. Ezzel szemben az ambuláns betegek bizonyos meghatározott - hosszabb-rövidebb időszakokban szükséges - kontrollokon, viziteken jelennek meg.

Nyilvánvaló tehát, hogy a pontos diagnózis felállításához és a megfelelő gyógykezelés elindításához szükség van a páciens megjelenésére, sőt, adott esetben az általa megbízható, közvetlen rokon támogató és adatszolgáltató megjelenésére is. Látatlanban diagnózist megállapítani, pláne gyógyszert rendelni súlyos hiba lenne!

Külön problémakört képez a jog oldaláról is, hogy amennyiben nem személyes segítséget kér a beteg, hanem hozzátartozója fedezi fel a pszichiátriai betegségre utaló esetleges jeleket - mivel a páciens betegségbelátási képessége hiányos -, mi a teendő (ezt egyébként a későbbiekben fogjuk még boncolgatni). Visszatérve az elkezdett terápiára, hangsúlyozni kell, mivel a pszichiátriai szerek agyi anyagcsere-folyamatokba avatkoznak be, hatásuk kifejlődése általában nem egyik napról a másikra következik be. Bizonyos típusú szorongás- és feszültségszabályozó szerek hatása lehet gyors, de a hangulatjavító, gondolkodási defektusokat korrigáló készítményeké heteket - általában 3-6 hetet - is igénybe vesz.

Nemegyszer fordulnak hozzánk azzal a kéréssel a páciensek, hogy "olyan gyógyszerre tartanának igényt, amit időnként be lehet kapni, gond esetén". A helyzet az, hogy a pszichiátriai szerek szedése sem lehetséges ilyen formában! Körültekintő adagolást kíván a személyre szabott, kontrollok során ellenőrzött terápia, melynek eredményessége kúraszerű adagolás során várható. Hiszen jellemző a készítmények típusával, adagjával szembeni egyéni érzékenység és a kifejlődő hatás szoros követése, ellenőrzése az aktuális pszichés állapotképhez való igazítással párhuzamosan. Kérdésként szokott az is felmerülni, pszichiátriai szerek szedésekor milyen mellékhatásokra lehet számítani? Itt hangsúlyozandó: mivel ezek a gyógyszerek általában hosszú ideig tartó szedést igényelnek - betegtípustól függően fél-, egyéves időtartam és akár élethosszig tartó terápia formájában (hasonlóan például az inzulinadagoláshoz, vagy a vérnyomáscsökkentők szedéséhez) -, rendkívül biztonságos, és mellékhatásoktól mentes szerekről van szó! Ez azonban nem azt jelenti, hogy önkényes szedése nem járna negatív következményekkel, tehát szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy az öngyógyszerelés feltétlenül kerülendő. Általában jellemző, hogy a pszichés tünetek megszűnése során havonkénti kontrollok szükségesek ellenőrzésként, melynek során megítélhető, hogy a tünetek megszűnésének tekintetében a hatás mind szubjektíven, mind objektíven mennyiben kedvező, és a továbbiakban hogyan alakítsuk vagy módosítsuk az úgynevezett fenntartó terápiát.

| gyógyszeres, kezelés
2002-07-18 13:56:13
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop