Amikor a terápia a gyilkos

Betty Moody, a negyvenes éveiben járó részleges rokkant veterán öt éven át kis kék tablettákat szedett arthritisére, és idén márciusban is nyugodtan indult el a togusi veteránkórházba, hogy gyógyszerkészleteit feltöltse.

gyógyszer, gyógyszergyárak, vényköteles, adverz, reakció | The New York Times Health News Service   Medincorp | Foreman, J.

Az persze észrevette, hogy az új tabletták - a Piroxicam - zöld színűek. Már csak azért is, mert fel kellett hívnia a veteránszövetség gyógyszerészeit, mivel allergiás a sárga színezékekre - ez az orvosi kartonján is szerepel -, és úgy tudta, hogy a zöld szín eléréséhez sárgát is használnak. Ott megnyugtatták, hogy ez nem okoz problémát.

Egy héttel később csalánkiütések jelentek meg rajta, és az arca annyira eltorzult, hogy a férje, aki szintén hadirokkant, értesítette a barátaikat, akik sürgősen kórházba szállították az asszonyt.

A Maine államban élő Moody ezúttal túlélte a súlyos gyógyszerreakciót, de rengeteget tanult az esetből. De nem csak ő, a togusi veteránkórház is, amely mostantól "nagyobb figyelmet szentel az ilyen különleges eseteknek is." Dr. Arnold Brown, a kórház igazgatója pedig úgy nyilatkozott, hogy "örülök annak, hogy fény derült egy ilyen esetre."

Éppen idejében.

Két héttel ezelőtt kanadai kutatók egy tanulmánnyal lepték meg az orvostársadalmat - és mindenki mást is -, amely szerint évente (ők az 1994-es évet vizsgálták) 76000-137000 amerikai hal meg vényköteles gyógyszerek okozta káros reakciók következtében. Több mint 2 milliónak voltak olyan súlyos tünetei, hogy kórházba is került miatta.

Ennyi haláleset már elegendő ahhoz, hogy ez az ok a hatodik helyet foglalja el a halálokok gyakorisági listáján az Egyesült Államokban.

A Toronto Egyetem kutatóinak tanulmánya még sokkal meglepőbb, ha tudjuk, hogy számításaikból kihagyták a nem megfelelő gyógyszerszedésből, a túladagolásból és a gyógyszerfüggőségből eredő haláleseteket.

Az egyáltalán nem kétséges, hogy a gyógyszerek összességükben "hatalmas előnyt jelentenek," fogalmazott dr. Bruce Pomeranz, a tanulmány társszerzője. Az írás leginkább arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a káros reakciókról milyen kevés szó esik általában. Például 1994-ben, amikor a kutatók közel 106000 ilyen halálesetet regisztráltak, az FDA csupán 3500-at, míg a halotti bizonyítványok közül csak 156-on szerepelt okként káros gyógyszerreakció.

Dr. John Siegfried az amerikai gyógyszergyárak szövetségének képviselője szerint még a 100 ezres szám sem nevezhető túl nagynak, ha arra gondolunk, hogy az Egyesült Államokban évente 2,5 milliárd receptet töltenek ki az orvosok.

Valóban, a "gyógyszerek általában nem toxikusak," jelentette ki dr. Hershel Jick, a Boston Egyetem kutatója, aki a gyógyszergyárak megbízásából végzi munkáját. "Senki sem várhatja el egy gyógyszertől, hogy kevésbé legyen mérgező, mint amennyire az."

Talán igaza van. De még ha ez igaz is, azt már elvárhatjuk, hogy az orvosok és kórházak mindent megtegyenek a veszélyek csökkentése érdekében.

Például a kórházakban át lehetne vizsgálni a számítógépekben tárolt laboratóriumi és gyógyszerészeti adatokat, hogy milyen káros reakciókra szokott sor kerülni, illetve milyen gyakran kell ezek ellen újabb készítményeket használni, mondta dr. David Bates, a Brigham and Women's Kórház belgyógyásza. Ezek alapján jobban fel lehetne készülni az ilyen esetekre, tette hozzá a bostoni szakember, akinek a kanadai kutatók cikke elé írott bevezetője szintén olvasható a Journal of the American Medical Associationben.

A kórházak a betegek vesefunkcióit is alaposabban megvizsgálhatnák - és vannak is ilyen intézmények. Ha a vesefunkciók gyengék, akkor a betegnek átmenetileg kevesebb gyógyszer is elegendő, mivel a a szerv ilyenkor lassabban választja ki a hatóanyagot.

Egy bizonyos, a kórházaknak többet kellene foglalkozniuk a gyógyszerreakciók kérdésével, ha már megszülettek volna a vonatkozó jogszabályok. Dr. Bates szerint egy kellő igénnyel összeállított jogszabály "rengeteget javítana a gyógykezelés minőségén."

De vannak olyan dolgok, amiken mi magunk is változtathatunk.

A legfontosabb az lenne, hogy minden egyes új recept felírásakor közöljük az orvossal - vagy legalább a gyógyszerésszel -, hogy milyen egyéb készítményeket szedünk emellett, és ha volt már gyógyszertől allergiás reakciónk, arról is számoljunk be (a halálesetek negyede allergiás eredetű).

Kérjünk pontos tájékoztatást az orvostól a gyógyszer előnyeiről és veszélyeiről, illetve arról, hogy milyen interakciók várhatók a többi gyógyszerrel együtt használva.

A gyógyszerészeknek természetesen mindenkit fel kell világosítaniuk a lehetséges együtthatásokról, akár kérdezzük, akár nem. Ugyanakkor egy felmérés adatai szerint ha valaki két olyan recepttel jelentkezik a gyógyszertárban, amelyek együtt nem használhatók, az amerikai gyógyszerészek egyharmada elfelejti figyelmeztetni a vásárlót erre, mondta Larry Sasich, a Public Citizen Health Research Group munkatársa. Ezért azt ajánlotta, hogy mindenképpen kérjünk tájékoztatást, és olvassuk el figyelmesen a betegtájékoztatókat is, akármilyen apró betűvel vannak is írva. Ha kell, használjunk nagyítót.

Az is sokat használhat, ha tájékozódunk egy-egy gyógyszer használatának módjáról, és megtudjuk, hogy a hatékony és biztonságos dózistól mennyiben különbözik a toxikus adag. Még ha nem is lépjük át soha az előírt mennyiséget, nem árt tudni, milyen messze vagyunk a veszélyes dózistól - ez főként ott fontos, ahol ez a távolság nem túl nagy.

Jó ötlet az is, ha kikérdezzük az orvost afelől, hogy a gyógyszer szedése közben mit változtassunk életvitelünkben; nem kell-e kerülnünk bizonyos ételeket vagy a túlzott napozást.

Megjelent: The Boston Globe

| gyógyszer, gyógyszergyárak, vényköteles, adverz, reakció
2002-07-31 20:44:01