Gyógyszerszedés, együttműködés

Együttműködésen az orvosi szaknyelvben azt értjük, hogy a beteg mennyiben követi az orvos utasításait a gyógykezelés során. Számos vizsgálatban elemezték a betegek viselkedését, s ezek azt mutatták, hogy a rendelőből távozó betegeknek csak körülbelül fele szedi úgy a gyógyszert, ahogy az orvos előírta. Az orvos utasításainak hiányos követését a megkérdezettek sokféle okkal magyarázzák, de közülük a feledékenység a leggyakoribb.

gyógyszer, gyógyszerszedés, együttműködés | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
A kulcskérdés azonban az, hogy vajon miért felejtik el? Gyakran a tagadás lélektani mechanizmusa lehet a háttérben. A kezelés ténye valahol komoly aggodalommal tölti el a beteget, ezért elfojtja azt a szándékot, hogy kövesse a kezelési utasításokat. A betegség nyugtalanítja, és a gyógyszer bevételének kötelessége állandóan emlékezteti rá. A hiányos együttműködés egyéb okai közül megemlíthetjük a kezelés költségét, a kellemetlenségeket és a lehetséges mellékhatásokat.

A legjobb kezelési terv is dugába dől, ha a beteg nem hajlandó együttműködni. A hiányos együttműködés legnyilvánvalóbb következménye az, hogy a tünetek nem enyhülnek, illetve a beteg nem gyógyul meg.

Az Egyesült Államok Főfelügyeleti Irodájának becslései alapján az orvos utasításainak hanyagolása a gyógyszeres kezelés során évente 125 ezer halálesetet okoz szív- és érrendszeri betegségek (például szívinfarktus vagy agyvérzés) miatt. Ezenkívül az idősotthonokba történő felvételek 23%-a, a kórházi kezelések 10%-a, sok-sok orvosi vizit, diagnosztikus vizsgálat és amúgy elkerülhető kezelés tudható be annak, hogy a betegek nem veszik be a gyógyszerüket az előírások szerint.

A hiányos együttműködés nem csupán a kezelés költségét növeli, hanem rontja az élet minőségét is. Ha például valaki kihagyja a zöld hályogra felírt gyógyszerét, megsérülhetnek a látóidegek, ami vakságot okozhat. A szívgyógyszerek kihagyásának szabálytalan szívritmus és szívmegállás lehet a következménye. Ha a magas vérnyomásra felírt gyógyszert felejti el bevenni a beteg, agyvérzést kaphat; vagy ha az antibiotikumot nem az előírt adagban szedi, a fertőzés ismét fellángolhat, és rezisztens (ellenálló) baktériumok fejlődhetnek ki.

Az együttműködés kérdése gyermekeknél

Gyermekeknél még kevésbé lehet számítani arra, hogy követik az utasításokat, mint a felnőtteknél. Egy vizsgálatban streptococcus-fertőzésben szenvedő gyermekeknek 10 napos penicillinkúrát írtak fel. Az eredmények azt mutatták, hogy 56%-uk befejezte a gyógyszer szedését a harmadik napon, 70%-uk a hatodik napon, és 82%-uk a kilencedik napon. A kezelési előírások betartása még rosszabb idült betegségek, például a fiatalkori diabétesz vagy asztma esetében, tehát olyankor, amikor hosszú időn keresztül bonyolult gyógykezelést kell alkalmazni.

Néha a szülők sem értik meg világosan az utasításokat. Egyes vizsgálatok azt mutatták, hogy a szülők a hallott információk felét elfelejtik 15 perccel azután, hogy beszéltek az orvossal. Legjobban az orvosi vizit első harmadára emlékeznek, így többet megjegyeznek a diagnózisról, mint a kezelési útmutatás részleteiről. A gyermekgyógyászok ezért megpróbálják egyszerűen megadni a kezelési előírásokat, és gyakran fel is írják azokat.

Az idős betegek együttműködése

Az idős emberek általában több gyógyszert is szednek egyszerre, ezért nehezebb észben tartaniuk, hogy mikor melyiket kell bevenni, és gyakoribbak náluk a gyógyszerek mellékhatásai is.Előfordul, hogy némelyik gyógyszerüket más orvos írta fel, és szedhetnek vény nélkül kapható készítményeket is. Ezért igen fontos, hogy minden orvos, aki kezeli őket, tudjon minden aktuálisan szedett gyógyszerről. A megfelelő tájékoztatás segíti az orvost abban, hogy egyszerűbb kezelési tervet állítson össze, és hogy elkerülje a váratlan gyógyszer-kölcsönhatások veszélyét. Az idősebb betegek általában érzékenyebbek a gyógyszerekre, ezért gyakrabban másféle adagokat kell kapniuk. Ha megfelelő a párbeszéd az orvos és a beteg között, akkor kisebb az esélye annak, hogy a beteg saját elhatározásából csökkenti a gyógyszer adagját azzal a szándékkal, hogy elkerülje a mellékhatásokat.

Az is hasznos, ha minden gyógyszert egy gyógyszertárból szerzünk be, hiszen a gyógyszerészek többsége számítógépben tárolja az összes gyógyszert, amit egy-egy beteg szed, és felhívhatja a figyelmet arra, ha azonos hatású gyógyszereket kap, vagy kölcsönhatások lehetségesek.

A beteg együttműködésének javítása

A betegek általában jobban követik a kezelési utasításokat, ha jó a kapcsolatuk a kezelőorvossal. A kétirányú párbeszéd a leghasznosabb, hiszen a legtöbben részt akarnak vállalni a döntések meghozásában. Azzal, hogy részt vesznek a gyógykezelés tervezésében, egyben felelősséget is vállalnak, és így valószínűbb, hogy megtartják az előírásokat. Ugyancsak elősegíti az együttműködést, ha a beteg világos magyarázatokat kap, és megérti a kezelés indokait.

A betegek együttműködési készségét az is javítja, ha azt látják, hogy az orvost, az ápolónőt, az asszisztenseket vagy a gyógyszerészt valóban érdekli, hogy ragaszkodik-e az előírásokhoz vagy sem. A felmérések azt mutatják, hogy elégedettebbek az orvosi segítséggel és jobban szeretik az orvost azok a betegek, akik az útmutatást olyan orvostól kapják, aki láthatóan törődik velük. Minél jobban szeretik, annál inkább követik a kezelési útmutatást. Az előírások leírása segít elkerülni azokat a kezelési hibákat, melyek a beteg feledékenységéből eredhetnek.

A kétoldalú kapcsolat kialakítása a beteg és az orvos között kezdődhet a kölcsönös tájékoztatással. Ha a beteg kérdéseket tesz fel, tudomást szerez a betegsége súlyosságáról, és intelligens módon mérlegelheti a kezelés előnyeit és hátrányait. A félreértések gyakran tisztázhatók úgy is, ha a beteg egy tájékozott szakemberrel beszél. A megfelelő kommunikáció azt is biztosítja, hogy az egészségügyi szakemberek mindegyike értesül a másik által előírt kezelésről.

Általában jobb eredménnyel jár a kezelés azoknál, akik vállalják annak felelősségét, hogy figyelik a kezelés kedvező és kedvezőtlen hatásait, és megbeszélik gondjaikat a gyógyító szakemberrel. Az ilyen betegek tájékoztatják az orvost, a gyógyszerészt vagy az ápolónőt a nem kívánt vagy váratlanul fellépő hatásokról, ahelyett, hogy önkényesen módosítanák vagy leállítanák a kezelést. Gyakran nyomós okuk van arra, hogy ne kövessék az előírásokat, és az orvos a probléma nyílt megbeszélése után megteheti a szükséges változtatásokat.

A hasonló betegségben szenvedők gyakran hoznak létre önsegítő csoportokat. Az ilyen csoportok szintén támogathatják a kezelési előírásokat, és javaslatokat tehetnek a problémák kezelésére. A csoportok telefonszámait és neveit a helyi kórházaktól vagy önkormányzatoktól lehet beszerezni.

| gyógyszer, gyógyszerszedés, együttműködés
2009-02-12 11:36:40