A kezelés célja a gyomorsav termelésének gátlása vagy a gyomorsav semlegesítése. A hisztamin₂-gátló szerek, pl. cimetidin, famotidin, nizatidin és ranitidin csökkentik a gyomorsav termelését, és ezáltal segítenek a gyomorégés megelőzésében. A savkötők semlegesítik a gyomorsavat, ezért gyorsabban hatnak. Bár a rendkívül savas kémhatást nem tudják teljesen semlegesíteni, a kettes pH-t (nagyon savas) hármasra vagy négyesre emelik. Ezzel a gyomorsav csaknem 99%-a semlegesítődik, és a legtöbb esetben lényegesen csökkennek a tünetek.

A savkötő készítmények rendszerint az alábbi négy alkotórész közül tartalmaznak egyet vagy esetleg többet: alumíniumsók, magnéziumsók, kálcium-karbonát és nátrium-bikarbonát. Ezek mindegyike egy perc vagy még annál is kevesebb idő alatt hat, de a kedvező hatás időtartama termékenként különböző. Némelyik csak kb. 10 percig enyhíti a panaszokat, míg a hatékonyabbak több mint 1,5 órán keresztül. A hisztamingátlók hatása később kezdődik, de jóval tovább tart.

A savkötők számos vényköteles gyógyszerrel kölcsönhatásba léphetnek, ezért mielőtt ilyen terméket vásárolunk, érdemes tanácsot kérnünk a gyógyszerésztől. Feltétlenül meg kell beszélni az orvossal e szerek szedését, fennálló szívbetegség, magas vérnyomás vagy vesebetegség esetén. A cimetidin és más vényköteles gyógyszerek között is kölcsönhatás léphet fel, ezért alkalmazása orvosi vagy gyógyszerészi felügyeletet igényel.

Korábban ideálisnak tartották azokat a savkötőket, melyek alumínium- és magnéziumsókat is tartalmaznak, hiszen a két összetevő kiegészíti egymást. Az alumínium-hidroxid lassan oldódik fel a gyomorban, fokozatosan kezd hatni, és hosszan tartó hatású, de sajnos székrekedést okoz. A magnéziumsók gyorsabban hatnak, hatékonyan semlegesítik a savakat, de hashajtó hatásuk is lehet. Azok a savkötők tehát, melyek alumíniumot és magnéziumot is tartalmaznak, látszólag összekapcsolják a két anyag előnyös tulajdonságait: hatásuk gyorsan lép fel és tartós, továbbá kisebb a hasmenés vagy székrekedés veszélye.

Az alumíniumot tartalmazó savkötők esetében azonban vitatják, hogy hosszú távon eléggé biztonságosak-e.Huzamos alkalmazás során ugyanis meggyengíthetik a csontokat, mivel kiürítik a szervezetből a foszfort és a kálciumot.

A kréta (kálcium-karbonát) sokáig a savkötők fő alkotórésze volt. Gyorsan hat, és semlegesítő hatása viszonylag hosszú. Másik előnye, hogy olcsó forrása a szervezet által igényelt kálciumnak. A kálciumot azonban viszonylag könnyű túladagolni. A napi adagnak nem szabad meghaladnia a 2000 mg-ot, hacsak az orvos másképp nem rendelkezik.

Az egyik legolcsóbb savkötőért nem kell messzebbre menni a konyhaszekrénynél. A szódabikarbónát (nátrium-bikarbónát) évtizedekig használták gyors savkötő hatása miatt. A szódabikarbóna után tapasztalható böfögést a felszabaduló széndioxid-gáz okozza. A nátrium-bikarbonát rövid távon kitűnő az emésztési problémákra, de túlzott fogyasztása felboríthatja a szervezet sav-bázis egyensúlyát, és metabolikus alkalózist okoz.jelentős nátriumtartalma miatt problémákat okozhat szívbetegség vagy magas vérnyomás esetén.