Mérgezések általában
A mérgezés a mérgező anyagok szervezetbe jutásakor kialakuló káros hatások együttese. A mérgező anyagot lenyelhetik, belélegezhetik, de bőrre, szembe vagy - a szájban, a hüvelyben és a hímvesszőn lévő - nyálkahártyára kerülve is felszívódhat.
A mérgezés lehet baleset, de szándékos emberölési vagy öngyilkossági kísérlet következménye is. A gondatlanságból eredő mérgezés szempontjából különösen veszélyeztetettek a 3 évnél fiatalabb gyerekek, az idős emberek (téves gyógyszerbevétel tudatzavar miatt), a kórházban ápoltak (gyógyszertévesztések), és az iparban dolgozók (mérgező anyagok hatása).
TünetekA tünetek a méregtől, a lenyelt mennyiségtől és a mérgezett szervezetének bizonyos tulajdonságaitól függnek. Néhány méreg hatása igen gyenge, és csak többszöri fogyasztás után vagy nagy adagban okoz gondot. Mások olyan erősek, hogy egy bőrre került cseppjük is súlyos károsodásokat okozhat. Az, hogy egy adott anyag mérgező-e valakire, függhet az illető öröklött tulajdonságaitól is. Néhány, a legtöbb esetben ártalmatlan anyag mérgező lehet bizonyos genetikai információt hordozó emberek számára. Az életkortól is függhet, hogy egy anyagból mennyinek kell a szervezetbe kerülnie a mérgezés kialakulásához. Egy gyermeknél például sokkal több paracetamol hatására alakul csak ki betegség, mint egy felnőtt esetében. A benzodiazepin nevű nyugtató egy meghatározott adagja idősebb emberek számára már mérgező lehet, de középkorú felnőtteknél semmilyen problémát nem okoz.
A tünetek lehetnek enyhék, de zavaróak - ilyen a viszketés, a szájszárazság, a homályos látás és a fájdalom. Máskor viszont súlyosak, erre példa a zavartság, a kóma, a szívritmuszavarok, a nehézlégzés és a fokozott nyugtalanság. Bizonyos mérgek másodperceken belül tüneteket okoznak, megint másoknál erre órákat vagy akár napokat is kell várni. Néhány mérgező anyag esetében csak kevés nyilvánvaló tünet jelentkezik egészen addig, amíg a méreg maradandó károsodást nem okoz az életfontosságú szervek - a máj és a vese - működésében. Így hát a mérgezések tünetei legalább olyan sokfélék, mint a mérgek maguk.
Kórisme és kezelésA mérgezési központ, vagy a mentők értesítése után a mérgezett családtagjai vagy munkatársai megkezdhetik az elsősegélynyújtást, addig is, amíg megérkezik a szakképzett segítség. Meg kell állapítani, hogy az áldozat lélegzik-e, illetve van-e szívműködése, majd - ha szükséges - meg kell kezdeni az újraélesztést. Mivel a méreg ismeretében végezhető a legeredményesebb kezelés, a méreg tartályát vagy az áldozat hányadékát meg kell őrizni és át kell adni az orvosnak.
Ha a méreg nem ismert, az orvos laboratóriumi vizsgálatokkal próbálja meghatározni a fajtáját. Vérvizsgálat is célhoz vezethet, de ebből a szempontból a vizeletminta vizsgálata a legmegfelelőbb. Az orvosok a szondán keresztül leszívott gyomortartalmat is elküldhetik laboratóriumi vizsgálatra, illetve a méreg kimutatására.
Ha az áldozat mérgező anyagot nyelt le, rövid időn belül meg kell hánytatni, kivéve azt az esetet, ha a méreg ezzel még több károsodást okoz. Nem ajánlott hánytatást végezni, ha a gyomorba éles tárgyak, illetve valamilyen kőolajszármazék, lúg vagy sav került. Ha az illető aluszékony, eszméletlen vagy görcsrohamai vannak, a hánytatást szintén kerülni kell, mert megfulladhat. A leggyakrabban használt hánytatószer az ipekakuána-szirup, megfelelő adagolása az üvegen van feltüntetve. Ennek hiányában szappanos víz is használható.
A kórház egészségügyi személyzete más módszerekkel távolítja el a mérget a gyomorból. Az orron vagy szájon át csövet vezetnek a gyomorba, majd ezen keresztül vízzel kimossák azt (gyomormosás). Aktív szenet a gyomorban lévő csövön keresztül is adhatnak, de a beteg tabletta formájában akár le is nyelheti. Ez az anyag a méreg jelentős részét megköti, és ezáltal megakadályozza felszívódását a vérbe.
Ha valaki mérgesgázt lélegzett be, a lehető leggyorsabban ki kell menteni az adott helyről, lehetőleg a friss levegőre. A mentőszemélyzet általában rögtön oxigént ad a mérgezettnek.
Kémiai anyag kiömlése esetén az összes beszennyeződött ruhadarabot - a cipőket és a zoknikat is - azonnal el kell távolítani. A bőrt alaposan le kell mosni és - amennyiben ide is került az anyagból - ki kell öblíteni a szemeket. A segélynyújtóknak vigyázniuk kell, hogy őket magukat ne érje szennyeződés.
Miután a méreg már felszívódott a gyomor-bélzamból, a bőrről vagy a tüdőkből, gyorsan szétterjed az egész szervezetben. A legtöbb mérget végül a máj ártalmatlanítja, vagy a vesék választják ki a vizelettel. Az orvos, miközben igyekszik meggyorsítani a méreg ártalmatlanítását és kiválasztását, próbálja semlegesíteni az okozott károsodásokat is.
A folyadékháztartás egyensúlyban tartása és a vizelet biztosítása céljából általában infúzióban folyadékot adnak a betegnek. Ehhez gyenge savakat vagy bázisokat keverve növelhető a vizelettel kiválasztott méregmennyiség. Vénán keresztül beadhatnak olyan kémiai anyagot is, ami megkötve az adott mérget semlegesíti azt, és segít az eltávolításában. Ilyen anyagok leginkább a nehézfémek, pl. az ólom esetében állnak rendelkezésre. A vérben visszamaradt méreg eltávolításához dialízisres (művesekezelésre) lehet szükség.
Ha megfelelő ellenméreg áll rendelkezésre, akkor ezt a lehető leggyorsabban be kell adni. Példának okáért a digoxin okozta mérgezésben digoxinellenes antitesteket lehet adni, míg a morfium és heroin túladagolása esetén naloxon áll rendelkezésre.
Mérgezéseknél gyakran további kezelésre van szükség, ez a kialakult tünetektől és a méregtől függ. A barbiturátok, a morfium és a heroin túladagolása következtében gyakori a légzésleállás, ami lélegeztetőgép használatát teszi szükségessé. A nyugtatók, a szénmonoxid, az ólom és néhány más - az idegrendszer működését gátló - anyag okozta mérgezés következménye gyakran az agy duzzadása (agyödéma). Az agyduzzadás leküzdésére kortikoszteroidokat (mellékvesekéreg-hormon származékokat) és mannitolt adnak. A mérgezés következtében veseelégtelenség alakulhat ki, ami súlyosabb esetben dialízist vagyis művesekezelést tesz szükségessé.
2009-03-05 18:05:43