"Tud jobbat? Hát iszok."

Az alkoholbetegnek nincs hátországa ­ mondja dr. Kollerits Irén a TÁMASZ Gondozó főorvosa. Itt a VIII. kerületben idén 74-en jelentkeztek segítségért, ebből 17 fő munkanélküli, 9 leszázalékolt, a legidősebb 45 éves. Az alkoholbetegek száma évről-évre növekszik, a rehabilitáció szervezetlen, a kényszergyógykezelés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ha a civil szervezetek, más gondozók, egyházi segítők nem lennének, a családjukat vesztett emberek sorsa ennél is kilátástalanabb lenne.

alkohol, alkoholfogyasztás, alkoholizmus, részeg, ittas | Pulzus 2000 ;   Más-Kép Kft. | Nagy, E.
1985 előtt, még a gazdasági változásokat megelőzően a jobbára iskolázatlan, legfeljebb szakmunkára betanított, többnyire vidékről, az ipari központok munkásszállásaira költözött embereknek akadt munkájuk, ha máshogy nem is, papíron ún. bújtatott munkakörökben. Fizetést kaptak, aludni volt hol, a feljebbjutáshoz motivációjuk nemigen. A rendszerváltozás után a munkásszállások megszűntével legtöbben az utcára kerültek, gyarapítva az amúgy is növekvő létszámú munkanélküliek számát. Addigi életvitelük, kialakult szokásaik következtében nem, hogy letették volna az alkoholt, de inkább további devianciákhoz sodródtak: bűnözés, prostitúció.

Kitörési pont? Mondjuk az egyik nap úgy ébred valahol a pályudvaron, parkban, aluljáróban, buszon, menhelyen, kapualjban, kék ég alatt, mert éppen szebben süt a nap, hogy megváltozik, munkába áll, lelke rajta. Kimegy a Moszkva térre, napi 800 forintért elmegy az "emberpiacon" építkezéshez, hogy majd félrerakosgat. Reggel már remeg, kéne innia, de összeszorítja a fogát, hiszen megfogadta: mától új világ van. Este tisztasági fürdőbe megy, ezt nekik tartják fenn, gondolja egy napot megcsinált. Kéne innia. Megmarkolja szatyrait, irány a szállás. Ott meg a régi cimborák, sorstársak, régi szagok, italok. Kínálják. Már nagyon kéne innia. És iszik. Inkább többet, mint kevesebbet. Olyan megváltó érzés, olyan ismerős, ahogy szétárad a testében a tompító, feledő, mindegy micsoda. Egy kicsit még gyűlöli magát, aztán már csak a világot okolja, később úgy az üveg tömény felénél egyáltalán senkit. Jó, hogy nem a hideg ellen iszik mint a télen, rossz, hogy a melegben gyorsabban eszi meg a fertőzés, bűzösebbek a sebek. Ôt már úgy is leírta a társadalom. Legalább tüntet a testével, közönyével.

Kinek kellene gondoskodni ezekről az emberekről? Az egyénnek, aki a magának valóért hajt, vagy a jómódúnak, aki presztízsből segít, de nem jelentősen, vagy az államnak, pedig ez már nem az "állam bácsi" ideje. A külföld segítsen!- mondja egy kissé haragos hölgy ott a buszmegállóban a gumikesztyűs mentősnek, akit talán rendőrnek nézett az ébredező szakállas, ezért furcsa riadt tekintettel feszíti meg magát, és kel fel a busz padlójáról. A két mentős taszajt rajta egyet, ő hagyja, nem is lenne ereje az ellenkezésre és viszik, talán a Dankó utcai Hajléktalankórházba. A kopott zacskóra senki nem figyel. Az csak két kopott, mocskos tasak, egy ember összes vagyonával.

| alkohol, alkoholfogyasztás, alkoholizmus, részeg, ittas
2002-08-02 16:07:38
hirdetés
hírdetés

Web Design & Development Prowebshop