Hirdetés

Függő játszmák: drog

"Abban, hogy én 10 évig anyagoztam volt egy fiatalkori identitáskeresés féle. Én a kudarcokat marha nehezen viselem és arra nagyon jó volt."

drogfüggőség, Funk, drog |

Pulzus 2000 ;   Más-Kép Kft.

Phütagorasz, a híres ókori gondolkodó szerint "senki sem lehet szabad, aki a szenvedélyek rabja." Mégis sokan vannak, akik a drogfüggőség rabláncaiban töltik el életük egy részét. Szakemberek véleménye szerint a drogozás az egyén lelki problémáinak hibás korrekciós kísérlete: a külvilág és a szorongások elől való menekülésre használt pótcselekvés. A kábítószerhasználat nyomán kialakuló addikció (függés) testi és lelki hátteréről, a személyiségre gyakorolt hatásáról, valamint a leszokás lehetőségeiről dr. Funk Sándor pszichiáter-addiktológust, a Nyírő Gyula Kórház Addiktológiai osztályának osztályvezető főorvosát kérdeztük.

K.J.: Leon Wurmser amerikai pszichiáter szerint a drogozás "egy a háttérben meghúzódó (lelki ­ szerk.) zavar kifejeződése, nem a betegség maga." Lelki problémáink, pszichés zavaraink (depresszió, szorongás) sokunknak vannak, mégsem válunk mindannyian drogbeteggé. Milyen lelki háttérrel, személyiségjegyekkel rendelkező emberek vannak leginkább kitéve a drogok csábításának?

Dr. Funk Sándor: Az addiktológiai szakirodalom nem tud egy olyan személyiséget kiemelni, amelyik kvázi függőségre hajlamos lenne. Lehetséges tényezőként sokszor az infantilis, apa- és mentorkereső, illetve a túlságosan önálló, erősen önérvényesítő személyiségjegyeket említik. Tény azonban, hogy az ember biológiai és genetikai sajátosságai révén bizonyos magatartásokra függővé tehető. A szocializációnk során elsajátított jutalmazó-büntető rendszer a drogokkal ugyanis "eltéríthető", s így a drogosok erőfeszítés nélkül jutnak olyan örömökhöz, amelyért mások megdolgoznak. Az, hogy kinek mi okoz gyönyörűséget biokémiailag meghatározott. Van olyan ember, akit az alkohol és van olyan, akit a heroin juttat extra élvezetekhez. Az ilyen genetikai és biokémiai háttérrel rendelkező ember jobban ki van szolgáltatva az alkohol- vagy heroinfüggés veszélyének.

K.J.: A genetikai és személyiségjegybeli meghatározottságon túl a droghasználat a külvilág felől érkező ingerekre adott válasz is egyben. Milyen külső hatások játszanak szerepet a drogozás kialakulásában?

F.S.: Tapasztalatom szerint a droghasználat sok fiatal esetében a kudarc elkerülésére adott életválasz. Elsősorban azok a fiatalok vannak kiszolgáltatva a drogos csoportok vonzerejének, akik nem részesülnek sikerélményekben, akiknek életéből hiányzik az a kis csoport (család, barátok), amelyik egyenrangú félként kezelné és szeretettel venné körül őket. A drogos csoportban megkapják, mindezt feltéve, ha a csoport által gyakorolt rítust ők is elvégzik (drogozás), illetve az ún. konspiratív technikákból kiveszik a részüket (ellátják a többieket anyaggal, kellőképpen szembefordulnak családjukkal, stb.).

"Az anyagozás évei alatt nem csináltam semmit csak anyagoztam... függöny le, viszlát világ. Nem akartam dolgozni, nem érdekelt semmi... jó pár évig nem történt velem semmi."

K.J.: A különböző típusú drogok közül a legerősebb függőséget az ópiátok (heroin, máktea) váltják ki, s ezért modellként szolgálhatnak a drogfüggőség általánosabb vizsgálatához. Milyen személyiségjegybeli változásokat idéznek elő ezek a drogok?

F.S.: A testi és lelki függőségben élő drogosoknál a kudarckerülés és az extra gyönyörszerzés odáig fajul, hogy minden más örömforrás megszűnik az életükben. Szociális életterük teljesen beszűkül, érzelmi életük elsivárosodik. A sok drogosra jellemző "lesz ami lesz" magatartás a személyiség igen destruált állapota, amikor már csak két út létezik számukra: ha bennük van az anyag ­ ilyenkor semmi másra nincs szükségük ­, illetve ha nincs bennük anyag ­ ilyenkor egyedül anyagra van szükségük. A két állapot közti átmenet (a józanság időszaka) kb. 3/4 óra, amikor a drogos megpróbál normális szociális tevékenységeket végezni. Ez az idő azonban igen kevés, s így a droghasználó fokozatosan izolálódik a társadalom többi tagjától.

K.J.: A társadalmi elszigetelődés és a személyiség beszűkülése mellett milyen további veszélyeket rejt a drogfüggőség?

F.S.: Az ópiátok esetében a legnagyobb veszélyt a túladagolás jelenti, mely a függőség bizonyos fázisában szinte törvényszerűen bekövetkezik. Mindez egy biokémiai folyamat eredménye, amelyben a droghasználó elveszíti azon képességét, hogy a szokott adagtól kielégüljön. Míg a függőség kezdetén a szükséges mennyiségnél meg tud állni, betegsége előrehaladtával egyre jobban kívánja az "anyagot", s így egyre nagyobb dózist nyom magába. A kínzó vágyakozás miatt előbb-utóbb akkora adagot "kénytelen" benyomni, amelytől kómába esik ­ így nem érzi az állandó sóvárgást. Ez az állapot súlyos egészségkárosodást okozhat (embólia, agyszövetkárosodás stb...) és rosszabb esetben ­ a komatikus állapot eredményeként fellépő reflexlassulás következtében ­ halállal végződhet.

"...nekem a józan életre semmiféle motivációm nem volt: akikkel anyagoztam, azok vagy meghaltak, vagy megmaradtak anyagosnak. Komlón tanultam meg, hogy rosszul lenni attól, hogy nincs meg az anyag, csak egy hiszti ­ pszichés eredetű kattogás."

K.J.: A drogfüggőség velejárója, hogy a szer hiányában elvonási tünetek jelentkeznek. Az ezzel járó testi és lelki kellemetlenségektől minden drogos retteg, és ezért sokan közülük úgy tartják, az anyagozással felhagyni fizikai képtelenség. Valóban olyan elviselhetetlen fizikai kínokkal járó folyamat az elvonás?

F.S.: Az, hogy a drogokról történő leszokás, az elvonás kibírhatatlan, egy mítosz!

Az olyan kemény drogok esetében, mint például a heroin a kémiai függőség következtében természetesen fellépnek bizonyos fizikai tünetek (hasmenés, izzadás, remegés, orrfolyás stb..), ám ezek meg sem közelítik a kibírhatatlanság határát.

Tapasztalataim szerint az elvonással járó kellemetlenségek jórésze a pszichés függőségnek tudható be és egyfajta hisztériaként jellemezhető. Egyébként az elvonáson átesettek beszámolói szerint is a testi tünetek eltörpülnek a sóvárgás okozta lelki szenvedés mellett.

K.J.: A kellemetlen tünetek és nehézségek ellenére számos fiatalnak sikerült már felhagyni káros szenvedélyével. Mi az a kis "plusz", amire támaszkodva drogfüggő fiatalok visszatalálhatnak az életbe?

F.S.: Úgy gondolom, hogy ezeket az embereket még a drogfüggőség szomorú állapotában is meg lehet közelíteni, hiszen az életösztön mindannyiunkban genetikailag kódolva van. Miután a kábítószer nyújtotta kezdeti eufórikus élmények fokozatosan elhalványulnak ­ egy ponton túl a drog már nem okoz élvezetet ­ a drogosok kénytelenek észrevenni, hogy az út végérvényesen bezárult: vagy abbahagyják, vagy a további szenvedéseket választják.

Ez utóbbi esetben azonban az út végén ­ tudják ők is ­ többnyire a korai halál áll. Ha a kiábrándultság ezen állapotában sikerül megközelítenünk a drogbeteget és az élet lehetőségéről ellenpéldát felmutatni, kedve támad, hogy kipróbálja a "normális" életet is. Fontos ­ különösen a leszokás időszakában ­, hogy állandó pozitív példa és őt következetesen támogató csoport álljon a drogos rendelkezésére. A direkt kommunikáció eszközeit, egy következetesen kialakított követelményrendszert használó és nagy-nagy szeretetet biztosító csoport (család, barátok, rehabilitációs csoport) tudja csak visszatartani az egykori drogost a gyakori kísértésben. Az őszinte érzelmek ugyanis még az apátiába esett drogbetegeket is ki tudják lendíteni kóros tohonyaságukból.

drogfüggőség, Funk, drog

2002-08-02 16:16:31

Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop