Narkotikum addikció

A narkotikum addikció erős pszichés és testi függőség, kényszer a narkotikum szedés folytatására. A tolerancia kialakulása miatt azonos hatás eléréséhez az adagot folyamatosan emelni kell, a megvonásos tünetek megelőzésére pedig ugyanannak, vagy egy hasonló narkotikumnak a folyamatos szedése szükséges.

kényszerbetegség, narkotikumok, ópium, morfin, kodein, hidromoorfon, oxikodon, meperidin, heroin | MSD Orvosi kézikönyv a családban   Merck
Az egészségügyben szabályszerűen használt, erőteljes fájdalomcsillapító hatással rendelkező narkotikumokat ópioidoknak nevezzük; ide tartozik a kodein (melynek alacsony a függőségi potenciálja), oxikodon (egymagában és különféle kombinációkban más szerekkel, pl. oxikodon és paracetamol), meperidin, morfin, és hidromorfon.Az USA-ban tiltott heroin az egyik legerősebb narkotikum.

Tolerancia és enyhe megvonás már 2-3 napig tartó folyamatos szedés után is kialakulhat. Néha a megvonásos tünetek a szer leállítása után alakulnak ki. A legtöbb narkotikum egyenértékű (ekvivalens) adagban egyenlő mértékű toleranciát és testi függőséget hoz létre. A szenvedélybetegek felcserélhetik egyik narkotikumot a másikkal. Akiknél tolerancia fejlődött ki, a droghasználat alig jár tünetekkel, és mindaddig, amíg hozzájutnak a szerhez, normálisan végzik mindennapi tevékenységüket. Azok a betegek, akik súlyos fájdalom kezelésére kapnak narkotikumokat, a szer előírt alkalmazása mellett kevéssé mutatnak hajlamot addikció kialakulására.

Tünetek

A fájdalomcsillapításra használt narkotikumoknak egyéb hatásaik is lehetnek, pl. székrekedés, kipirult vagy meleg bőr és vérnyomáscsökkenés, viszketés, szűk pupillák, álmosság, lassú, felszínes légzés, csökkent szívritmus és alacsony testhőmérséklet. A narkotikumok eufóriát is okozhatnak, néha csupán azért, mert végre csökkent a fájdalom.

A megvonási tünetek általában a drog hatásával ellentétesek: túlzott tevékenység, fokozott éberség-érzés, gyorsult légzés, izgatottság, emelkedett szívritmus és láz. A megvonási tünetegyüttes első jele általában a gyorsult légvétel, melyhez ásítás, verejtékezés, könnyezés és orrfolyás társul. További tünetek tág pupillák, lúdbőrzés, remegés, izomrángás, meleg és hidegérzés rohamok, izomfájdalmak, étvágytalanság, gyomor-bélrendszeri görcsök és hasmenés lehetnek. A tünetek a narkotikum alkalmazásának abbamaradása után 4-6 órával jelentkezhetnek, és 36-72 órán belül érik el maximális erősségüket. A megvonásos tünetek súlyosabbak azoknál, akik nagy adagokat használtak hosszabb ideig. Mivel a narkotikumok különböző sebességgel ürülnek a szervezetből, a megvonási tünetek szerenként változnak.

Szövődmények

A kábítószer-használat megvonásos tüneteken kívül számos egyéb szövődménnyel is járhat, főleg ha a szer befecskendezése közös, sterilizálatlan tűvel történik. Pl. a vírusos májgyulladás - mely közösen használt tű útján terjedhet - májkárosodást okoz. A nem steril injekciók eredményeként csontfertőzések (oszteomielitisz) is kialakulhatnak, főleg a csigolyákban. A "drog-könyöknek" nevezett miozitisz osszifikánsz az ismételt, rosszul alkalmazott tűszúrások következménye; a könyök körüli izomzatot hegszövet váltja fel. Sok szenvedélybeteg bőralatti injekciókkal kezdi ("bőrpukkasztás"), mely bőrgyulladást okozhat. Az addikció erősödésével a szenvedélybeteg a szert már a vénájába fecskendezheti, a bőralatti injekciókra pedig csak akkor tér vissza, mikor vénái már teljesen elhegesedtek és nem hozzáférhetőek.

A narkotikumokat szedőknél tüdőproblémák is kialakulnak, így az aspiráció (nyál vagy hányadék belégzése) következtében kialakuló nyálkahártya izgalom, tüdőgyulladás, tályogok, tüdőembolizáció, és a szennyezett injekciókban levő talkumtól származó hegesedés.

Immunrendszeri elváltozások is felléphetnek. Az intravénás kábítószer-élvezők elvesztik a fertőzésekkel szembeni ellenállóképességüket. Mivel a mán immundeficiencia vírus (HIV) közösen használt tűk útján is terjed, az intravénás narkotikumokat használóknál nagy számban alakul ki AIDS is.

A narkotikum-szenvedélybetegeknél idegrendszeri szövődmények is felléphetnek általában az agy csökkent vérellátása miatt. Akár kóma is kialakulhat. A kinin, mely gyakori heroin-szennyező anyag, kettős látást, bénulást, és egyéb idegrendszeri károsodási tüneteket okozhat, a Guillan-Barré-szindrómát is beleértve. A nem steril tűkről származó fertőző mikroorganizmusok megfertőzhetik az agyat, agyhártyagyulladást (meningitisz) és agytályogot okozva.

Szövődményként még bőrtályogok, bőr és nyirokcsomó-fertőzések, valamint véralvadási zavarok is felléphetnek.

A kábítószer-túladagolás életet veszélyeztető lehet, különösen, mivel a narkotikumok gátolhatják a légzést és hatásukra tüdővizenyő alakulhat ki. Intravénásan adott, vagy akár felszippantott, váratlanul magas heroinkoncentrációk túladagoláshoz és halálhoz vezethetnek.

A terhesség alatti narkotikumfogyasztás rendkívül súlyos következményekkel járhat. A heroin és a metadon könnyen eljut a magzathoz a méhlepényen keresztül. A súlyos függőségben lévő anya újszülöttjében könnyen kialakulnak megvonásos tünetek, remegés, jajveszékelés, nyugtalan vergődés, görcsök és gyors légzés. HIV-vel vagy hepatitisz B-vel fertőzött anyáról a vírus átterjedhet a magzatra.

Kezelés

A narkotikum-túladagolás orvosilag sürgősségi esetnek számít, ami azonnali kezelést igényel a végzetes kimenetel megelőzésére. A túladagolás gátolhatja a légzést, és a tüdőben folyadékgyülem alakulhat ki (tüdőödéma), mely lélegeztetőgépes kezelést tehet szükségessé. Az orvos vagy a mentőtiszt általában naloxon nevű szert ad intravénásan, ami gátolja a narkotikum hatásait.

Csak kevés orvos rendelkezik hivatalos kiképzéssel vagy tapasztalattal a narkotikum-szenvedélybetegek kezelése terén, és szövetségi, állami és helyi törvények korlátozzák az orvos cselekvési lehetőségeit. Mégis, a narkotikum-szenvedélybetegeknek az alapellátásban dolgozó orvossal kell megbeszélniük problémájukat, aki addikció kezelési központot ajánlhat. Az ilyen központok a megvonásos tünetek kezelése mellett pszichológiai és társadalmi beilleszkedési tanácsadással is szolgálnak.

Bár a megvonásos tünetek végső soron mérséklődnek, a heveny megvonásos tünetegyüttes súlyos lehet és több napig eltarthat. A kellemetlen panaszok erős késztetést jelentenek a szer szedésének újrakezdésére. A tünetek általában nem veszélyeztetik az életet és gyógyszerekkel enyhíthetők.

A megvonásos tünetegyüttes kezelésének elsődleges módja a narkotikum pótlása metadonnal. A metadon maga is narkotikum, szájon át szedhető, és kevésbé változtatja meg az agyműködést, mint az egyéb narkotikumok. Mivel hatása sokkal tovább tart, mint a többi narkotikumé, ritkábban, általában csak naponta egyszer kell szedni. A kábítószerszedők hónapokig vagy évekig kellően magas metadon adagon tartása lehetővé teszi, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak, mivel hiány-gondjaik megoldódnak. Bizonyos esetekben a kezelés hatásos. Másokat nem feltétlenül sikerül szociálisan rehabilitálni.

A szenvedélybetegeknek mindennap meg kell jelenniük a klinikán, ahol a metadont a lehető legkisebb mennyiségben megkapják, ami még megelőzi a súlyos megvonásos tünetek kialakulását. Általában napi 20 mg metadon megakadályozza a súlyos tünetek kialakulását, bár egyeseknél nagyobb adagok szükségesek. A megvonásos reakció csökkentését okozó dózis meghatározása után, naponta általában 20%-al kell csökkenteni az adagot. Ez megvédené az egyént a heveny megvonásos tünetektől, azonban a heroin használat újrakezdését nem feltétlenül képes megelőzni.

A metadon fenntartó adagok megvonása kellemetlen reakciót, így mély izomfájdalmakat (csontfájdalom) okozhat. Az egyéneknek általában rossz a közérzetük és alvási zavaraik vannak. Néhány éjszakára altatók bevétele segíthet. 7-10 nap múlva a legtöbb megvonási tünet eltűnik, azonban a gyengeség, az álmatlanság, és a fokozott szorongás akár hónapokig is eltarthat.

Néhány kezelési központ rendelkezik a metadon hosszabban ható alakjával, az L-alfa-acetil-metadollal (LAAM). Ennek segítségével elkerülhető a mindennapi kórházi jelentkezés vagy az otthoni gyógyszerszedés. Azonban a LAAM még kísérleti stádiumban van, és a kezelési lehetőségek, valamint a LAAM-mal kapcsolatos vizsgálatok száma csökkent, mióta a metadon-kezelés finanszírozását csökkentették.

A narkotikumokkal kapcsolatos megvonási tüneteket a klonidinnak nevezett másik szerrel is lehet enyhíteni. A klonidinnak azonban káros hatásai is lehetnek, pl. vérnyomáscsökkenés, álmosság, nyugtalanság, álmatlanság, ingerlékenység, gyorsult szívritmus, és fejfájás.

A naltrexon nevű szer még az intravénásan adott heroin nagy adagjainak hatását is képes gátolni. Dózistól függően a naltrexon hatása 24-72 órán át tart, ezért a stabil szociális háttérrel rendelkező szenvedélybetegek a heroin használatának elkerülésére naponta (vagy hetente háromszor) szedhetik ezt a szert. A kezelés sikerében nagy szerepe van az orvost, a családot és a barátokat magában foglaló támogató csoportnak.

A terápiás közösség koncepciója 25 évvel ezelőtt merült fel, a heroin-szenvedélybetegséggel kapcsolatos gondok megoldására. Az Egyesült Államokban a Daytop Village és Phoenix House központokban kezdték meg először ezt a gyógyszer nélküli megközelítést. A kezeléshez tartozik a közösségi, viszonylag tartós (rendszerint 15 hónapos) bentlakásos elhelyezés, melynek során gyakorlással, neveléssel és visszavezetéssel segítik elő a drogfüggők új életviteli lehetőségeinek kialakítását. Ezek a programok sok esetben megoldást jelentenek, de továbbra is megválaszolatlan marad a pontos hatásmód és az alkalmazás kiterjesztésének szükséges mértéke.

Az AIDS járvány arra a javaslatra késztetett egyeseket, hogy az intravénás kábítószer-élvezők számára steril fecskendőket és tűket biztosítsanak. Az intézkedés csökkentette a HIV terjedését.

| kényszerbetegség, narkotikumok, ópium, morfin, kodein, hidromoorfon, oxikodon, meperidin, heroin
2009-02-20 20:47:45

Web Design & Development Prowebshop