A játékosok ugyanis nem mindig az elméleti egyensúlynak vagy érdekeiknek megfelelően cselekszenek, Vannak, akik magukat is hátrányos helyzetbe hozzák csak azért, hogy ellenfelük is veszítsen, mások hajlanak az együttműködésre.

A közgazdászok azt vizsgálják, mennyiben befolyásolják ezek az eltérő viselkedések a gazdasági interakciókat. A neuro-ökonómiának nevezett új tudomány a neurológia eszközeivel igyekszik megtalálni, vajon a közgazdasági elméletek szerint vagy annak ellenére döntő résztvevők agyában milyen biológiai mechanizmusok zajlanak le.

A kísérletek során az önkéntesek a közgazdászok által a bizalom és a kockázat tanulmányozására kifejlesztett teszteket csinálják, a kutatók közben MRI és más vizsgálatokkal azt nézik, agyuk mely területe aktivizálódik. Ebből meglehetős megbízható módon lehet következtetni reakciójukra.

A közgazdászok mindeddig mint automatikus „termelő-funkcióra” tekintettek egy vállalatra, amely a munkaerőt, a tőkét és a forrásokat hasznosítja. Újabban azonban sokakat azért érdekel a vállalatok belső működése, hogy megtudják, hogyan lehet rávenni az alkalmazottakat, hogy inkább a tulajdonosok, semmint saját érdekeik vezéreljék őket.

A neurológusokat az érdekli, melyik része aktív az agynak, ha a kísérleti alany például bizonyos fényképeket néz, hogy eldöntse, kiben bízna meg leginkább. A neuro-ökológusok a laboratóriumi játékokkal a fantázián túl a valódi interakciókra kíváncsiak.

– Bár a kísérletek során a résztvevők nem látják, és nem ismerik egymást – mondja az egyik kutató –, a másik személyt is emberi lényként fogják fel. A kutatók állatkísérletekből kiindulva azt feltételezik, hogy a társadalmi kötődésért felelős oxitocin nevű hormon is szerepet játszik a bizalommal kapcsolatos döntéseinkben