Voltaképpen a korai felismerés és kezelésbe vétel is a megelőzés egyik formája. Ez különösen az alkohol esetében bevált megoldás, ezért irányítják ma inkább az ártalmas ivásra a figyelmet. A világban három nagy kezelési-megelőzési rendszer alakult ki:

a) munkahelyi bázisú alkoholkezelés;

b) krízisorientált korai kezelés;

c) háziorvosi és szakorvosi kezelésbe vétel.

A nyugati országokban a nagy munkaszervezetekben külön szakmai csoportok (pszichológusok, szociális munkások) foglalkoznak az ártalmas ivás korai jeleinek megfigyelésével (gyakori hiányzások, a munkateljesítmény romlása, alkoholeredetű testi tünetek stb.), és a korai alkoholistának bizonyuló dolgozók számára igen kedvező, ösztönző feltételek mellett ajánlanak kezelést. E korai szakaszban az eredmények jók, a kezelési rendszer költségei megtérülnek a munkaadónak. A rendszert elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban használják kiterjedten.

A krízisorientált kezelés lényege, hogy az iszákosság miatti konfliktusok, botrányok megrázkódtatását használják fel a kezelés elfogadtatására. Ilyen lehet valamilyen alkoholeredetű szövődmény kialakulása, a gyerek lelki válsága, tüneti megnyilvánulása, amely a szülő iszákosságával függ össze, vagy a jogosítvány elvonása ittasság miatt (ez utóbbi többnyire nagy krízis, ilyenkor sok helyen a hatóságok is előírnak valamiféle kezelést).

Sokat tehetnek végül a háziorvosok és különféle szakorvosok (fogászok, szemészek, bőrgyógyászok stb.) - akikhez gyakran fordulnak az emberek, hiszen ők találkoznak legelőször az ártalmas ivás egészségi károsodásaival, és ők vannak abban a helyzetben, hogy ezekkel szembesítsék az embereket, és korán kezelésre irányítsák őket. Erre külön ellátó rendszer jött létre, amely főleg Ausztráliában és Nagy-Britanniában működik jól. Az orvosokat külön képzik, hogy kell az alkoholproblémás embereket rábeszélni, motiválni a kezelésre.

Másodlagos megelőzés. A korai kezelésbe vétel az ún. másodlagos megelőzés módja, mert a már kialakult hozzászokást, szenvedélyt próbálja megszüntetni, illetve a további súlyosbodást megakadályozni, enyhíteni. Erre gyakorlatilag minden szenvedélyforma esetében megvan a mód, ha nem is olyan világos feltételek mellett, mint az alkohol esetében.

A másodlagos megelőzést szolgálja a drogok esetében az ún. ártalomcsökkentés elve, amikor is a kezelés lemond a gyógyítás céljáról - főleg azért, mert ez a kábítószer-élvező erős ellenállásával találkozik, és emiatt sokszor lehetetlen -, és inkább arra törekszik, hogy a károkat csökkentse, vagy a kábítószer adagolásával (például a heroin orvosi felírásán át), pótlásával (például Metadonnal), vagy a kábítószer-használatot biztonságosabbá tevő eszközökkel (steril tűk és fecskendők biztosításával, tűcsere-programokkal stb.). Az ilyen programok előnye, hogy a drogbetegekkel kialakul valamilyen kapcsolat, amelynek talaján valóságos elvonó, viselkedés-változtató kezelések is megindíthatók a megfelelő alkalmakkor. A drogosokat esetleg a kezelési intézménybe lehet irányítani, először az ambulanciákra, majd a méregtelenítést elvégző intézményekbe, onnan a személyiséget felerősítő, fejlesztő drogközösségekbe, rehabilitációs otthonokba.

A kábítószerek esetében ismeretes, hogy vannak bizonyos rizikócsoportok, főleg olyan fiatalok, akik kisodródtak vagy éppen kisodródóban vannak a családjukból, és szélsőséges ellenkulturális kortárs csoportok, galerik vonzáskörébe kerülnek. Az ilyen fiatalok számára a lelki gondozás, a tanácsadók létesítése,, az egészséges viselkedésmintákat képviselő programok (kirándulások, közös foglalkozások) igen nagy segítséget nyújthatnak, nagy megelőzési értékük lehet. Ilyen csoportok számára szoktak anonim tanácsadást biztosítani, ahová bárki bemehet, nem kérdezik meg a nevét, csak ellátják, segítséget kap. Ezekre a helyekre a problémás fiatalok szívesen visszatérnek, és esetleg rávehetők, hogy komolyabb pszichológiai kezelést vegyenek igénybe.

Az elsődleges megelőzés. Az igazi megelőzés természetesen az elsődleges megelőzés lenne, amelynek keretében azt kellene elérni, hogy ki se alakuljon a hozzászokás. Ez a kémiai anyagok esetében járhatónak látszott olyan módon, hogy a hozzáférhetőséget szüntetik vagy nehezítik meg. Ennek jegyében próbálkoztak alkoholtilalommal, ezért épült ki a kábítószerek és a veszélyes gyógyszerek ellenőrzése, a csempészet és az illegális drogtermelés és -elosztás elleni - ma már világméretű - harc.

A szakemberek azonban szkeptikusak ezzel a megoldással kapcsolatban. A tilalmak ugyanis sorra csődöt mondanak, a drogpiac megfékezése nem sikerült. Az óriási nyereség fenntartja a törvénytelen drogellátást, s ennek szervezettsége a bűnözés más módjait is erősíti.

Mégsem kell lemondani erről az eszközről. Ha a drogok esetében nem is eredményesek a korlátozások, az alkohol, a dohányzás és a szerencsejátékok vonatkozásában vannak olyan formái, amelyek használhatóak. Bizonyos helyzetekben (a közlekedésben, iskolákban, nevelőotthonokban, munkahelyeken stb.) a szesztilalom ésszerű és bizonyos mértékig eredményes. Hasznosak lehetnek más korlátozások is. Egyes országokban például szeszes italt csak étkezéshez adnak bizonyos nyilvános helyeken, munkakezdéskor nem lehet alkoholt vásárolni stb.

A dohányzás tilalma ugyancsak ésszerű. Az Amerikai Egyesült Államokban sikerült olyan közhangulatot létrehozni, főleg a passzív dohányzás ártalmainak hangsúlyozása révén, illetve az ilyen ártalmak miatti perek nyomán, hogy a középületekben, sőt a szórakozóhelyek többségében is vagy tilos a dohányzás, vagy csak kijelölt helyeken szabad rágyújtani.

A játékautomaták esetében ezek számát, illetve a játék árát, a tét nagyságát korlátozzák. Számos országban külön törvény van arra, mekkora összegekre állítsák be az automatákat, hogy ne lehessen sokat kockáztatni, a játékhoz hozzászokó gyerekek ne kényszerüljenek lopni, elzülleni.

Harc a rossz minták ellen.

A legjárhatóbb útnak azonban a megelőzésben a hajlam csökkentése látszik. Ennek egyik módja a mintaátadás nehezítése, meggátlása. Ma például már az alkoholisták gyerekeit is bevonják a kezelési programokba, és megpróbálnak a szülői minta ellen hatni. Ennek igen eredményes módszerei alakultak ki. Van, ahol külön gyűjtik össze az alkoholisták gyerekeit, gyakrabban azonban abban a közegben foglalkoznak velük, ahol a szülőt kezelik. Tudatosítják a gyerekben az alkohol problémáját, kezelik a kialakult lelki traumákat, fejlesztik önérvényesítési készségeit.

Az iskolai megelőzés.

Nagyon fejlettek az iskolai megelőzésre összpontosító programok. Az iskolában a kortárs csoport együtt van az osztályokban, és a megelőzés összeköthető a neveléssel. Az iskolai programokban a gyerekekkel sok ismeretet is tudnak közölni a szenvedélyekre vonatkozóan, fel tudják készíteni őket a "kísértésekre", a kritikus fénybe tudják állítani a hibás feszültséglevezetési mintákat, amelyeket a különféle szenvedélyek váltanak ki. Főleg azonban az olyan lelki problémamegoldó, feszültséglevezető, önérvényesítő mechanizmusokat fejlesztik a gyerekekben, amelyek alkalmazása nem teszi számukra szükségessé, hogy droghoz, alkoholhoz, cigarettához folyamodjanak.

Számos országban (például Németországban, Franciaországban) külön foglalkoznak az étkezési zavarokkal (nagy súlyt fektetnek az édességekre), a televízió visszaélésszerű használatával, a dohányzással, a drogokkal és az alkohollal.

Az iskolai megelőzés meglehetősen költséges, kialakítása sok erőfeszítést igényel, mégis mind többet foglalkoznak vele, mert a szükséges kiadások eltörpülnek a kialakult szenvedélyek gyógykezelésének költségei és a tönkrement egzisztenciák társadalmi kárai mellett.

Ma egyre inkább bebizonyosodik, hogy ha a megelőzés és a kezelés lehetséges módjai, rendszerei együtt működnek, és ha a társadalom olyan légkört alakít ki, amelyben megfelelő ismereteket terjesztenek, helyes attitűdöket nevelnek az emberekbe, a szenvedélyproblémákat le lehet küzdeni, vagy legalábbis be lehet szűkíteni.

Az Egyesült Államokban és más országokban - igaz, mintegy két évtizedes erőfeszítés után - jelentősen csökkent a dohányosok száma (és ennek következtében csökkentek a szívkoszorúér-megbetegedések, illetve az ilyen betegségek miatti elhalálozások). Nyugat-Európában az alkoholfogyasztás fejenkénti mennyiségének és az alkohol okozta halálozásnak a csökkenése figyelhető meg országos programok hatására. Számos országban egyensúlyban lehet tartani, sőt lassanként vissza lehet szorítani a drogokat és más szenvedélyformákat is anélkül, hogy a rendőri akciókat, a tiltást erősíteni kellene, mert sikerül a megelőzés, az ártalomcsökkentés, a korai kezelésbevétel.

Éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a közvélemény minél több és korszerűbb ismerettel rendelkezzen a szenvedélyekről, és az átlagember is tudja, hogy a saját szokásait, feszültséglevezetési módjait, kialakult szenvedélyeit hogyan ismerheti fel és küzdheti le, és hogyan segíthet ebben másoknak is.