Hirdetés

A változás és a gyógyulás lehetősége: amit magunk is megtehetünk

A hozzászokások és a szenvedélyek nem megváltoztathatatlan, gyógyíthatatlan dolgok. Mint már említettük, nagyon sokat tehetünk ellenük. Ha idejekorán felismerjük, hogy valamilyen kémiai anyaghoz vagy viselkedésmódhoz hozzászoktunk, sokféle lehetőség kínálkozik.

gyógyulás |

Szenvedélyeink 1995 ;   SubRosa Kiadó | Buda, B.

Amikor a hozzászokás még nem erős, s valaki tudja, milyen veszélyek leselkednek rá, még meg tud állni. Ha nem túl régóta dohányzik, ha az ivás még nem fajult szenvedéllyé, aránylag könnyű elhatározni, hogy nem csináljuk tovább. Bármilyen kellemes is a rágyújtás vagy az ital, nem szükségszerű, abba lehet hagyni, vagy legalábbis sokkal ritkábban kell ezekkel az anyagokkal élni. Ugyanez áll kábítószerek kipróbálására, izgalomkeresésre, szerencsejátékokra is. Számos nyugati országban komoly társadalmi nyomást sikerült kifejteni annak érdekében, hogy a szenvedélyek korai szakaszában próbáljanak megváltozni az emberek, és ez sokaknak sikerül is.

A legtöbb esetben azonban az igazán korai időszakban még nem tűnik fel, hogy itt valami veszélyről van szó. Az emberek többsége úgy érzi, természetes dolog, amit csinál, hisz mások is ezt teszik. Általában akkor szembesülnek először vele, hogy hozzászokásról van szó, amikor az adott szenvedélyben rejlő kielégülési mód vagy hatásforma már nagyon fontos a számukra. Ilyenkor viszont már nem könnyű lemondani ezekről az élvezetekről.

A változás vágya leginkább akkor támad fel, ha valamilyen szövődmény, komplikáció támad. A dohányzástól idült hörghurut, gyakori megfázás, tartós rekedtség keletkezik, néha zavaró a dohányost körüllengő dohányszag, a kezek nikotintól sárgák, a bőr néha sárgásszürke, a környezet pedig rosszallja a szokást.

A szubjektív panaszok és a környezeti helytelenítés nyomán sokan elhatározzák, leszoknak. Hetekig-hónapokig kínlódnak az elvonási tünetekkel, rágják a szipkát, üres pipát, vagy erre a célra készített "álcigarettát" tartanak a szájukban. Sajnos, leszokni csak keveseknek sikerül.

De van, aki le tud szokni. Végigkínlódja a hiánytüneteket, ezek között fontos a székrekedés (a dohányzás során ugyanis általában a reggeli rágyújtáshoz kondicionálódik a széklet), a megnövekedett éhségérzet, a figyelési nehézségek; majd azután már nem nyúl tovább a cigarettához.

Sokan így szakadnak el a pohártól is. Eleinte kerülik az italt, nem vesznek bort vagy sört, nehogy kísértésbe essenek, sok folyadékot, teát isznak inkább. Néhány hónap múlva már beáll valamiféle egyensúly, nincs vágy az alkohol iránt, akár ihat is valaki a környezetben.

A próbaszerűen fogyasztott kábítószerről is le lehet mondani, búcsút Iehet inteni lóversenynek, játékautomatának, kártyának. Az izgalomkereső magatartási hozzászokások esetében is szembetűnővé válhatnak a kockázatok, előfordulhat "lebukás", konfliktus, beállhat a csömör. Többnyire valami jelentős kellemetlenség a leszokás motivációja.

Visszaesés és kibúvók.

Ilyenkor azonban már rendszerint erős a kielégülés rögzülése, és gyakori a visszaesés. Hetek-hónapok múlva, többnyire valamilyen stressz vagy konfliktus után, újra visszatér és a régi szinten folytatódik a visszaélésszerű szerhasználat vagy viselkedésmód. Néha szinte észrevétlenül következik be a visszaesés. A dohányos vagy az iszákos úgy gondolja, hogy egy cigaretta vagy egy pohár ital nem árthat meg. De megárt, és minden kezdődik elölről.

A visszaesés erősen károsítja a hozzászokásban szenvedő ember önértékelését és önbizalmát. Többnyire nem is ismerik be maguknak, mi történt. Próbálják meggyőzni magukat, hogy ez csak ideiglenes dolog, ha nagyon akarják, végleg le tudják tenni a cigarettát vagy a palackot, tájára sem mennek a játékteremnek vagy a versenypályának.A visszaesés azonban már komoly jel, mutatja a közeledést a függőséghez.

Még ilyenkor sincs azonban minden veszve. Ha az illető nem csinál nagy tragédiát a kudarcból, a leszokást újra lehet kezdeni. Mai felfogásunk szerint néhány hónapos szünet is nagy előny, addig sem károsodik a szervezet, és a hiánytünetekkel, feszültségekkel kínlódó énhez ezalatt is eljutnak kihívást jelentő ingerek, ezalatt is előre lehet lépni a problémamegoldásban.

Nem a visszaesés az igazi kudarc, hanem az, ha valaki ennek nyomán elkönyveli magáról, hogy ő menthetetlen, reménytelen. Kéthárom visszaesés után sem szégyen, ha valaki mégis változni tud.

Önvizsgálat.

A visszaesések után azonban nyilvánvaló, hogy az akarat nem elegendő. Ilyenkor célszerű valamilyen önvizsgálat. Mit jelent, mit helyettesít a hozzászokás, a szenvedély? Hogyan kellene pótolni, ellensúlyozni?

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell a szenvedélyfüggő embernek választ keresnie. Fel kell ismernie, mi elől menekül, mit kompenzál a szenvedéllyel_ Néha meg lehet találni valamilyen ártalmatlan pótszert. Máskor hosszú szabadság, kellemes utazás, úi szerelem, új és izgalmas munkahelyi feladat adhat erőt a leszokással járó nyugtalanság és hiányérzet elviseléséhez.

Segítségkérés.

Ha ez nem segít, akkor segítséget kell kérni. Társtól, baráttól, családragtól, aki vagy az önkontrollt erősíti, vagy - a fokozott törődéssel - a hiánytüneteket enyhíti.

Nagy azonban ilyenkor a veszély, hogy hozzánk közel álló másik embert csak a kodepencia már említett állapotába visszük: túl nagy felelősséget hárítunk rá, rákényszerítjük, hogy kényszeresen figyeljen ránk, aggódjon értünk, és ebben esetleg ő jobban szenved és károsodik, mint amennyi hasznunk nekünk van az egészből. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy minden külső segítőt ki lehet játszani, áltatni lehet, be lehet csapni.

Ezért gyakran eleve külső tekintélyszemélyt vagy szakembert kell segítségül hívni. Lelkész, lelki gondozó, közösségi vezető lehet a tekintélyszemély, szociális munkás, pszichológus, orvos lehet a szakember. Ilyen esetekben a külső segítő irányítja a figyelmet a visszaesés csapdáira, ő ajánlhat pótcselekvéseket, kompenzációs formákat. Néha pszichoterápiával, gyógyszerekkel is segíthet a krízisekben.

Általában komolyabb, több visszaeséssel vagy más, egyértelmű leszokási képtelenséggel és szövődményekkel járó esetekben lehet szükséges a kezelés és terápia. De számos országban van még egy lehetőség - ott, ahol világi vagy egyházi iszákosmentő és drogmentő szolgálatok léteznek, önsegítő csoportokba lehet belépni. Egyfajta önsegítés a Névtelen Alkoholisták csoportja is. Ezek a lehetőségek gyakran azért hatékonyabbak, mint a bármilyen korszerű kezelési mód, mert a csoport, a közösség a hozzászokások, szenvedélyek keltette lelki űr legjobb ellenszere. Ha valaki eljut odáig, hogy belátja, közösségi vagy terápiás segítségre van szüksége, és ezt maga kezdeményezi, nagy lépést tesz előre.

gyógyulás

2003-01-27 18:26:44

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop