Angyalbőrbe bújnak a drog elől?

1998. 02. 11

A sorozáskor készített orvosi felmérések és vizsgálatok tapasztalatai szerint a sorozott fiatalok 4,5 százaléka a bevonulás előtt több-kevesebb rendszerességgel már fogyasztott kábítószert. Az utóbbi időben évente közel 250 fiatalt kezeltek drogfogyasztással összefüggésben a Honvéd Kórházban. Egyre nő azonban azok száma, akik azért szeretnének mielőbb bevonulni, hogy "a seregben leszokhassanak a kábítószerekről". A februárban bevonuló sorkatonákat drogellenes felvilágosító programmal várja a hadsereg. Miután évről évre emelkedik azoknak a száma, akik kábítószerfüggők, s emiatt nem vonultathatók be, a Honvéd Vezérkar egészségügyi csoportfőnöke elrendelte, hogy átfogó - a drogok hatásának bemutatásán túl, az AIDS, és a hagyományos nemi betegségek veszélyeire is figyelmeztető - felvilágosító kampányt kell tartani a bevonuló fiatalok körében. Svéd László orvos vezérőrnagy és munkatársai, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet (NEVI) főtanácsosa, Gálné dr. Szendi Katalin segítségével több olyan kiadványt szerkesztettek, amelyek a szabadságra, kimenőre induló katonákat figyelmeztetik a drogok és az alkalmi szexuális kapcsolatok veszélyeire, a védekezés lehetőségeire. A kiadványokkal együtt egy doboz gumióvszert is átadnak majd a katonáknak. Felmérések szerint a bevonuló fiatalok 4,5 százaléka fiatalon több-kevesebb rendszerességgel már fogyasztott kábítószert. A legtöbben közülük valamelyik szintetikus drogot, elsősorban az amfetamint próbálták ki. A honvédség drogellenes programja keretében rendszeres egészségügy vizsgálatnak vetik alá majd - többek között - azokat, akik fegyveresen őrszolgálatot adnak. Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a katona drogot fogyasztott, szolgálatba lépése előtt vizelettesztet végeznek, s csak akkor veheti fel az éles lőszereket, s léphet szolgálatba, ha annak eredménye negatív. Az utóbbi időben évente 250 sorkatonát kezelnek kábítószer-függőség miatt a Honvéd Kórházban; többségük önként jelentkezett. A honvédség illetékeseitől kapott tájékoztatás szerint sokan kifejezetten kérik, hogy minél előbb vonultassák be őket, mert azt remélik, hogy így kiszakadnak abból a környezetből, amelyben a drogokra rászoktak.

A magány káros szenvedélyhez vezethet

1998. 01. 14

A Budapesten lakó, 25 évnél fiatalabb, felsőfokú oktatási intézményben tanuló fiatalokat veszélyezteti leginkább, hogy rendszeres kábítószer-fogyasztóvá válnak - állapítja meg egy közelmúltban elkészült szociológiai tanulmány. A 18-35 év közötti megkérdezettek úgy vélik: a magány, a társ hiánya sok esetben káros szenvedély kialakulásához vezethet. A Bánáti Ferec szociológus által vezetett csoport felmérése során 1250 felsőfokú oktatási intézményben tanuló, ipari, mezőgazdasági és szolgáltató területen dolgozó vagy közalkalmazottként elhelyezkedett 18 és 35 év közötti fiatalt kerestek meg. A megkérdezettek 12 százaléka fogyasztott már legalább egy alkalommal valamilyen kábítószert, csaknem 80 százalékuk fogyasztott alkoholt és 40 százalékuk dohányzik. Az alkoholt fogyasztók 68 százaléka csak nagyon ritkán, 23 százaléka étkezéshez vagy ünnepi alkalmakkor, 7 százaléka naponta, de többnyire csak egyfélét és 2 százaléka naponta többféle italt, nagy mennyiségben ivott. A dohányosok 30 százaléka csak nagyon ritkán gyújt rá, 18 százaléka napi tíz, 35 százaléka napi tíz-húsz szálat, 17 százaléka pedig napi egy doboz cigarettánál is többet szív el. A fiatalok 28 százaléka volt már olyan társaságban, ahol valaki kábítószert fogyasztott. Azoknak, akik már voltak ilyen társaságban, 68 százalékuk még soha nem próbálta a drogot, a többiek viszont igen. A fogyasztók mintegy 60 százaléka még csak egyszer próbálta ki valamelyik kábítószert, valamivel több mint 31 százaléka már legalább kétszer, 8 százaléka pedig egyszer kipróbálta valamelyiket és azóta rendszeres fogyasztó. Ha a kábítószer-fogyasztók 12 százalékos arányát a teljes, 18-35 éves korcsoportra vetítjük, ez mintegy 300 ezer fiatalt jelent. A súlyosan veszélyeztetettek köre azonban ennél is nagyobb, hiszen a felmérésben részt vevő fiatalok kivétel nélkül dolgoztak, és többségük családi, anyagi körülményei is rendezettek voltak. Ráadásul azok is veszélyeztetettnek számítanak, akik már voltak kábítószert fogyasztó társaságban. A tapasztalatok szerint az absztinensek többsége nem dohányzik, míg a nem dohányzók 30 százaléka absztinens, s további 50 százaléka csak nagyon ritkán fogyaszt alkoholt. A naponta egy doboz vagy ennél is több cigarettát elszívók között volt a legmagasabb a naponta alkoholt fogyasztók aránya. A dohányzás és kábítószerfogyasztási szokások összefüggését vizsgálva az derült ki, hogy a napi 10-20 szálat szívók csoportjában található a legtöbb rendszeres drogfogyasztó. Az adatok szerint a nem dohányzók döntő többsége még soha nem kábítószerezett. A kábítószerrel rendszeresen élők 70 százaléka csak igen ritkán iszik alkoholt, s a fennmaradó 30 százalékuk is csak ünnepi alkalmakkor. Az ifjúság dohányzásának, drog- és alkoholfogyasztásának mértékét legerőteljesebben a foglalkozás, az életkor, a lakóhely és a származás befolyásolta. A képzetlen fizikai foglalkozásúak és a szakmunkások között a dohányzók, az értelmiségiek között pedig a nem dohányzók aránya volt az átlaghoz képest magas. Megállapították, hogy az életkor előrehaladtával nő a dohányzók száma, és növekszik az elszívott cigaretták mennyisége is. Az absztinensek között, és abban a csoportban, ahol csak nagyon ritkán fogyasztanak alkoholt, a nők vannak többségben, míg a naponta alkoholt fogyasztók között csaknem kétszer annyi a férfi, mint a nő. A 25 év alattiak az átlaghoz képest kevesebbet, a 25 év felettiek viszont többet isznak. A saját egészségi állapot megítélésére vonatkozó kérdésekre adott válaszokból kiderül: a fiatalok a káros szenvedélyek - kábítószer, dohányzás, alkoholfogyasztás - mellett a magas vérnyomást és a megfelelő emberi kapcsolatok hiányát is egészséget károsítónak tartják. Véleményük szerint a magány, az egyedüllét, a társhiány sok esetben lehet okozója valamely káros szenvedély kialakulásának.

Szavaznak a nemzeti drogprogramról

1997. 12. 15

A parlament hétfőn szavaz a kábítószerek hazai terjedésének visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottság határozati javaslatáról. A testület egyebek között azt javasolja a kormánynak, vizsgálja felül a kábítószerügyi tárcaközi bizottság eddigi tevékenységét és utasítsa a nemzeti drogstratégia kidolgozására. Szakértők becslései szerint Magyarországon 150 ezren fogyasztanak rendszeresen kábítószert. A kábítószerek hazai terjedésének visszaszorítása érdekében létrehozott parlamenti eseti bizottság végszavazás előtt álló jelentése megállapítja: az elmúlt években Magyarország tranzitországból a drogkereskedők célországává vált. Jelenleg - becsült adatok szerint - Magyarországon 150 ezren fogyasztanak rendszeresen valamilyen kábítószert. Tavaly az országban 289-en haltak meg kábítószer-túladagolásban. Egy felmérés szerint a középiskolások közül minden tizedik kipróbált valamilyen drogot. Egy-egy hétvégén - a rendőrség becsült adatai szerint - több tízmillió forintot költenek el a fiatalok diszkódrogokra. Juhász Gábor szocialista képviselő (képünkön), a bizottság elnöke lapunknak azt mondta: a testület ülésein pártállástól függetlenül teljes volt az egyetértés abban, hogy határozott lépéseket kell tenni a kábítószereknek a közelmúltban tapasztalt rohamos terjedésének megállítására. A képviselő cáfolta, hogy az igazán éles viták nem a különböző pártállású képviselők, hanem a kormányzat képviselői és a bizottság között robbantak volna ki. Elismerte ugyanakkor, hogy néhány - felelős beosztásban lévő - kormányzati tisztviselő több esetben a változtatásokat sürgető képviselői javaslatok ellen szólalt fel, és a jelenlegi, láthatóan nem működő rendszert védte. A bizottság jelentése szerint a kábítószerekkel kapcsolatos szabályozás megfelel a nemzetközi egyezményekben foglaltaknak. A büntetőjogi szabályok szigorúak, de kellően nem differenciáltak. Indokolt lenne megvizsgálni annak a rendelkezésnek az érvényesülését, amely kimondja, hogy meg kell szüntetni az eljárást azzal szemben, akinél csekély mennyiségű kábítószert találnak, de vállalja a gyógykezelést. Nem teljesítette az 1991-ben hozott kormányhatározatban előírt feladatait a kabinet kábítószerügyi tárcaközi bizottsága - állapította meg a testület. A határozati javaslat értelmében "a parlament fontosnak tartja a kábítószer-visszaélésekkel összefüggő, költségvetési pénzekből finanszírozott megelőzési, kezelési és rehabilitációs programok értékelő felülvizsgálatát". Sürgeti a drogokkal foglalkozó szociális, rendészeti, jogi, bűnüldözési, büntetés-végrehajtási és egészségügyi intézményrendszer fejlesztését, a szakemberképzés feltételeinek megteremtését, finanszírozását.

Öt gramm marihuána a coffeeshopból

1997. 10. 31

Az Európában sokat vitatott holland drogpolitika sikeresnek látszik. Holland kábítószerfüggők körében nemcsak kevesebb a HIV-fertőzött, mint a többi európai országban, hanem számuk is csökken. Kevesebben fogyasztanak kemény drogokat, mint Angliában, Olaszországban és a köztudottan szigorú fellépést szorgalmazó Franciaországban. Az immár húsz éve folytatott holland drogpolitika kiindulópontja az 1976-os ópiumtörvény, amely éles különbséget tesz az úgynevezett könnyű (hasis, marihuána), illetve a kemény drogok (pl. Extasy, heroin) között. Ugyancsak eltérően ítéli meg a kábítószer kereskedelmét és használatát. A kemény drogok kereskedelme tizenkét évig terjedő börtönbüntetéssel és százezer gulden pénzbírsággal sújtható, míg egyéni használatuk egy év szabadságvesztéssel és tízezer gulden pénzbírsággal jár. A könnyű drogok kereskedelme legfeljebb négy év szabadságvesztést és százezer gulden pénzbírságot von maga után. Jogilag büntethető ugyan a coffeeshopok könnyűdrog-kereskedelme, a gyakorlatban azonban tolerálják azt, ha az üzlet az előírásokat betartja. Ezek közül legfontosabb, hogy személyenként naponta maximum öt gramm könnyű drogot adhatnak el. (Korábban 30 gramm volt az eladható mennyiség.) A coffeeshopok nem reklámozhatják a drogfogyasztást, nem árulhatnak kemény drogokat, és nem engedhetik, hogy kiskorúak látogassák üzleteiket. A hollandiai rendelkezések szerint magánszemélyek maximum 30 gramm könnyű drogot birtokolhatnak, e feletti drog birtoklása büntetendő. A kábítószer halálos áldozatainak száma lényegesen alacsonyabb Hollandiában, mint más nyugati államokban: a nemzetközi statisztika szerint Hollandiában egymillió lakosból átlagosan 2,4 fő halt meg drogfogyasztás következtében, Franciaországban 9,5, Németországban 20, Svédországban pedig 23,5. Az AIDS-megelőzés is eredményesnek tűnik: Európában átlagosan az AIDS-betegek 39,2 százaléka intravénás kábítószer-fogyasztó, Hollandiában ez az arány mindössze 10,5. A holland kábítószerfüggők száma évek óta stabilan 25 ezer körül mozog. (Ez körülbelül megegyezik a német, belga és svéd adatokkal.) Ám közöttük alig vannak fiatalkorú heroinfüggők, ez szintén a könnyű és kemény drogok közti éles határvonalnak tudható be. A keménydrog-függők átlagéletkora 36 év, ez még tehát az a generáció, amely nem a drogellenes kampányokon nőtt fel.

Becslések a drogfogyasztásról

1997. 09. 29

Valamikor a hetvenes években kezdődött a nejlonzacskóba tett ragasztók gőzének beszippantásával. Ez jelentette a kábítószerek korának hajnalát. A rendszerváltás után a drogok birtoklása valamelyest liberalizálódott, s ma rosszabb a helyzet, mint korábban bármikor. Nemrég két fiatal halt meg kábítószer-túladagolásban, Budapesten óvodások kerültek kórházba drogfogyasztás miatt, mintegy százezerre tehető a kokainnal, heroinnal, amfetaminokkal (speed, extasy) rendszeresen élők száma, és egy-egy hét végén 200 ezer drogtablettát adnak el a különböző szórakozóhelyeken. A statisztikák szerint évente megkétszereződik a kábítószer-fogyasztók száma, ami azt jelenti, hogy a mai százezerrel szemben 1990-ben csak körülbelül ezerötszázan használtak kábítószereket. Rohamosan nő az úgynevezett nehéz drogokat használók száma, s a drog az iskolák után elérte az óvodát, azaz mind fiatalabb gyerekeket ismertetnek meg a kábítószerekkel. Becslések szerint a fiatalok tíz százaléka már kipróbált valamilyen anyagot. A lányok általában korábban kezdik, ám a fiúk közül többen próbálkoznak meg vele, és főként a keményebb drogokkal. Nemtől függetlenül elmondható azonban, hogy rendszerint valamilyen kábítószerrel átitatott bélyeggel, könnyű porral kezdődik a beetetés. A középiskolások, egyetemisták és a velük azonos korú fiatalok körében az ópiátok, illetve a marihuána és a hasis használatos. Nem feltételezés tehát, hogy a kábítószer-fogyasztás elterjedése veszélyezteti ma leginkább a magyar ifjúságot. Az ország minden pontjáról éjjel-nappal ingyen hívható Drog Stop Egyesület olyan súlyos pénzhiánnyal küszködik, hogy bármelyik nap bezárhat. A Népjóléti Minisztérium, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, a Mentálhigiénés Programiroda iskolai megelőzési programjai még nem jutottak el minden iskolába, a pedagógusok közül sokan nincsenek felkészítve a kábítószer-fogyasztás megelőzését elősegítő technikák alkalmazására, idevágó, főként a drogokkal kapcsolatos ismereteik pedig esetenként elmaradnak a gyerekekéi mögött. Magyarország drogtérképét nézve ma Budapest, Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megye a legfertőzöttebb.

Minden tizedik hazai középiskolás már kóstolt drogot

1997. 09. 29

Minden tizedik középiskolás legalább egyszer már kipróbált valamilyen drogot, s növekszik a fogyasztás az általános iskolák felső tagozatosai körében is - tájékoztatta lapunkat Juhász Gábor, az illetékes parlamenti bizottság elnöke. Magyarországon 150 ezren fogyasztanak rendszeresen kábítószert - áll a drogok hazai terjedésének visszaszorítására alakult parlamenti eseti bizottság jelentésében. E jelentés sürgeti újabb drogambulanciák létesítését, a kábítószerbetegek kezelése finanszírozásának mielőbbi megoldását, továbbá javasolja egy kábítószerügyi koordinációs bizottság létrehozását. A parlament Juhász Gábor szocialista képviselő javaslatára tavaly december 10-én eseti bizottságot hozott létre a kábítószerek hazai terjedésének visszaszorítása érdekében. A testület elkészítette jelentését, melyben megállapította: Magyarországon az elmúlt években folyamatosan és rohamosan nőtt a kábítószer-fogyasztók száma. Egy 1995-ben húszezer fős reprezentatív mintán elvégzett felmérés szerint minden tizedik középiskolás fogyasztott már életében legalább egyszer drogot. Az idén a hadseregbe besorozott 36 ezer fiatal közül 1706-an állították azt, hogy "találkoztak már valamilyen droggal", amit 818 fiatal esetében a szakorvosi vizsgálat is kimutatott. Közülük 48 sorkötelesről megállapították, hogy drogfüggő. A különböző szervezetektől kapott jelentések alapján a testület és szakértői mintegy 150 ezerre becsülik azoknak a számát, akik rendszeres drogfogyasztóknak tekinthetők. Közülük 35-50 ezren kábítószerfüggő betegek. Tavaly a rendőrség adatai szerint 289-en haltak meg kábítószer-túladagolásban, illetve drog hatása alatt bekövetkezett baleset vagy bűncselekmény áldozataként. Terjed az ún. beszerzési bűnözés; mind többen követnek el kisebb súlyú bűntetteket - főleg lopásokat - azért, hogy a napi kábítószeradagjuk árát előteremtsék. A bizottság szerint a hazai jogszabályok összességükben kellően szigorúak és megfelelnek az európai normáknak. A testület ugyanakkor a kábítószerek iránti kereslet csökkentése érdekében fontosnak tartja a megelőzés erősítését. Jelenleg nem egyértelmű, hogy az állam évente mennyit költ ilyen célokra, s milyen elvek szerint osztják szét az illetékesek a rendelkezésre álló pénzt. Ezért a képviselők indokoltnak tartanák, ha az e célra fordítható összegeket a jövőben nyílt, áttekinthető pályázatokon osztanák szét. A drogosok gyógyítására és utógondozására szolgáló intézményrendszer még nem alakult ki, a meglévő intézmények szakmai ellenőrzése megoldatlan, munkájukat a társadalombiztosítás gyakorlatilag nem finanszírozza. Nincs elegendő drogambulancia. A bizottság ezért jelentésében sürgeti új ambulanciák megnyitását azokban a megyékben, amelyekben egyáltalán nincs megoldva a kábítószerfüggő betegek kezelése. A testület úgy véli, a civil szervezeteket be kell vonni a megelőzési és a rehabilitációs munkába, de közülük költségvetési támogatást csak azok kaphassanak, amelyek tevékenysége megfelelő szakmai-egészségügyi kontroll alatt áll. A testület sajnálattal állapította meg, hogy miközben évről évre nő Magyarországon a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények száma, a városi rendőrkapitányságoknak gyakorlatilag nincs a helyi drogkereskedők leleplezésére szakosodott szervezetük. Kábítószer-felderítéssel szinte kizárólag a megyei rendőr-főkapitányságok, valamint a BRFK és a KBI szakszolgálatai foglalkoznak. Az ő energiájukat azonban lekötik a nagy ügyek. A bizottság azt javasolja, hogy a kábítószerügyi tárcaközi bizottság az év végéig dolgozza ki a kábítószer-ellenes-stratégia tervét. Készítsen jelentést az 1992-es megalapítása óta végzett munkájáról, majd a kormány jelenlegi formájában szüntesse meg ezt a szervezetet. Feladatait egy új, szélesebb jogkörrel felruházott testület vegye át, a kábítószerügyi koordinációs bizottság. Ez a szervezet a Miniszterelnöki Hivatalon belül kormánybiztos (drogkoordinátor) irányításával és a tárcákétól független költségvetéssel működne. Juhász elmondta: ezt a javaslatot az előzetes egyeztetések során több tárca is bírálta, mivel megvalósítása esetén megszűnne az a gyakorlat, hogy az egyes minisztériumok a drogmegelőzésre fordítható költségvetési részösszegek felett egymástól függetlenül, saját belátásuk szerint rendelkezhetnek. A testület emellett több jogszabály, így a Btk. módosítására is javaslatot tesz a kormánynak. A bizottsági jelentést a napokban terjesztik a parlament elé.

A drogos nem gyógyul attól, ha bezárjuk

1997. 09. 26

Pszichiátriai betegek jogaival, illetve kábítószer-fogyasztók büntetőügyeivel foglalkozó közös kutatások után két jogász és egy szociológus 1994-ben Társaság a Szabadságjogokért néven alakított egy nonprofit szervezetet, amely elsődleges céljául a segítségnyújtást tűzte ki. Évente több mint százan keresik fel őket, jelenleg közel negyven ügyben látnak el - pályázati pénzek segítségével - ingyenes jogi képviseletet. Foglalkoznak például olyan esetekkel, amelyeknél gyanú van arra, hogy jogellenesen szállítottak valakit elmegyógyintézetbe. Dr. Pelle Andrea, az alapító ügyvédek egyike azt mondja: a társaság folyamatban lévő ügyeinek kilencven százalékát azok az esetek teszik ki, amelyeket a jog kábítószerrel való visszaélés bűntettének nevez. Ezekről beszélgettünk. -Elszomorító, hogy milyen sok a tévhit a kábítószerekkel és a fogyasztóikkal kapcsolatban. Baj, hogy a sajtó sem mindig tudósít objektív és korrekt módon erről a témáról. Ha az újságíró maga is tájékozatlan, emiatt előítéletekre építi fel a beszámolóját, nem csodálkozhatunk azon, hogy nálunk az emberek egyre nagyobb ellenszenvet éreznek a kábítószer-fogyasztókkal szemben. Ami ismeretlen és veszélyes, attól félni kell - ezt sugallják az ilyen címek az újságokban: "Ötvenezer drogos hazája vagyunk", vagy "Kokainos gyilkosság". Magyarországon a kábítószer-fogyasztás szinte teljes mértékben a kriminalisztika világába sodródott. A díler az úr -A magyar törvények büntetik a kábítószerek fogyasztását. -Valóban. Bár abszurd és egyedülálló, hogy egy betegség már önmagában bűncselekménynek számítson. A rendőrök a kábítószer-fogyasztás miatt azonnal bevihetik az őrszobára a gyanúsított fiatalt, megmotozhatják, vizeletvizsgálatra kötelezhetik, házkutatást tarthatnak nála, kihallgathatják, akár többször is, bevonhatják az útlevelét. A drogfogyasztó hamarosan a bíróság előtt találhatja magát. Ha egy tanár bejelenti a rendőrségen, hogy az egyik diákja kábítószert fogyasztott - ő persze azt hiszi, hogy a diák vallomása alapján kizárólag a drogárust veszik majd üldözőbe -, számíthat arra, hogy a tanulója ellen is vizsgálat indul és büntetőügy gyanúsítottja lesz. Ugyanez történik, ha egy szülő a rendőrséghez fordul kétségbe-esésében. -Miért nem tudnak együttműködni a drogfogyasztók és a nyomozók? -Azok a fővárosi rendőrök, akik ilyen ügyekre specializálódtak, tisztában vannak azzal, hogy nem a drogfogyasztás a legfőbb probléma ezen a területen. Nem is a fogyasztók megbüntetését tekintik a legfőbb céljuknak. Az eljárást azonban le kell folytatniuk, ami rengeteg idejüket és energiájukat emészti fel, különösebb eredmény nél-kül. A kábítószer-fogyasztó a legtöbbször nem vezeti újabb nyomra őket, mivel alig ismeri a dílert, akitől az anyagot vette. Vagy ismeri, de nem beszél róla. Szüksége van a szerre, vásárolnia kell, ki van szolgáltatva a dílernek. Nem az árust védi ilyenkor, a saját érdekében hallgat. Ráadásul tudja: attól nem gyógyul meg, hogy a rendőrség eljárást indít ellene. -Mi a helyzet az orvosokkal és mentősökkel? Mivel a drogfogyasztás bűncselekmény, kötelesek értesíteni a rendőrséget, ha ilyen páciensük van? -Semmi esetre sem. Sőt az orvosi titoktartás kifejezetten megtiltja ezt minden olyan személynek - ápolók, szociális munkások stb. -, akik a drogossal a gyógykezelése miatt kerülnek kapcsolatba. Az új egészségügyi adatkezelési törvény arról is rendelkezik, hogy a drogos betegeket azonosító adatokat - név, lakcím -, valamint a betegségükre és gyógykezelésükre vonatkozó adatokat egymástól jól elkülönítve kell tárolni. Többé nem fordulhat elő az, ami 1995 októberében, amikor a rendőrség gyógyszerész munkatársai megjelentek az egyik budapesti drogambulancián, hogy ellen-őrizzék az ópiátfüggők - ilyenek például a heroinisták - kezelésére ajánlott Depridol gyógyszer felhasználásával kapcsolatos iratokat. Eközben persze kórházi zárójelentések és a betegek adatai is a kezükbe kerültek. Az adatvédelmi biztoshoz fordultunk, aki jogszerűtlennek minősítette az ellenőrzést. Állásfoglalást várunk tőle most abban az ügyben is, vajon helyesen jár-e el a mentőközpontban az a személy, aki egy drogos rosszullétéről azonnal értesíti a rendőrséget. Konkrét példa: baráti társaság hasist fogyasztott. Egyikük rosszul lett, ezért kihívták a mentőt, onnan értesítették a rendőrséget is, így a mentők és a rendőrök egyszerre értek a helyszínre. Akinek orvosi segítségre volt szüksége, azt a mentő szállította el, a többieket a rendőrök vitték el és eljárást indítottak ellenük. És még egy eset: túladagolásban meghalt egy 23 éves fiatalember, akinek a társai nem mertek orvost hívni, annyira féltek a felelősségre vonástól. -A mentősök viszont azt mondják: gyakori eset, hogy amikor kimennek a helyszínre, a drogos ellenáll, nem hagyja, hogy segítsenek neki. A mentőorvos azért hív tehát rendőrt, mert a jogszabályok szerint senkit nem kényszeríthet akarata ellenére gyógykezelésre. Állítólag még az is előfordult, hogy a drogos rátámadt a segítő szándékú mentősökre. -Egyetlen ilyen esetről sincs tudomásunk. De ha mégis megtörténik, valóban értesíteni kell a rendőrséget. A helyszínről. És nem előre, automatikusan, amikor befut egy hívás drogos- rosszullétről. Csak ha nagy a baj -A kábítószerfüggő gyanúsított meglehetősen speciális bánásmódot igényel, hiszen ha huzamosabb időre veszik őrizetbe, elvonási tüneteit is kezelni kell. Hogyan viszonyulnak ehhez a fogdákban és a börtönökben? -Az akut elvonási tüneteket nyugtatókkal, altatókkal kezelik, a súlyosabb esetekhez mentőt hívnak. A drogosok őrizetben általában kevesebb gyógyszert kapnak, mint egy hagyományos kórházi elvonókúra alkalmával, ezért fizikailag megterhelőbb az elvonás a fogdában, de a többségük baj nélkül jut túl rajta. A szenvedélybetegek azonban komoly pszichoterápiát is igényelnek - mondhatni, a fizikai elvonás az egyszerűbb -, erre viszont sem a fogdákban, sem a börtönökben nincs lehetőség, már a fogva tartás körülményei miatt sem. Általános tapasztalat, hogy a drogos néhány hónapos előzetes letartóztatás után is - a fizikai elvonás ellenére - hamar visszaesik. A drogost nem gyógyítjuk meg azzal, hogy bezárjuk. -Milyen a kábítószer-fogyasztás nemzetközi megítélése? Nagyon sok országban, hasonlóan a mi jogi szabályozásunkhoz, büntetik a drogfogyasztókat. -Nagyon sok országban viszont nem. Európa több államában - például Spanyolországban, Görögországban, Lengyel-országban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban, ahol népszavazás döntött erről a kérdésről - praktikus okokból nem tartják bűncselekménynek a kábítószer-fogyasztást. A szakemberek tapasztalatai szerint a törvény szigora önmagában még nem visszatartó erejű, nem csökkenti a drogosok számát, ellenben kevesebben mernek orvosi segítséget kérni. Nálunk is megfigyelhető, hogy a keménydrogosok - például a heroinfüggők - általában csak akkor keresnek fel egy drogambulanciát, ha már nagyon nagy a baj. Ebben persze az is benne van, hogy félnek az előítéletektől, a kiközösítéstől, attól, hogy a hosszasabb gyógykezelés miatt az iskolájuk, a munkahelyük, a családjuk, a környezetük tudomást szerez a betegségükről. -Az elmúlt hónapokban több szórakozóhelyen tartottak drograzziát a rendőrök. A diszkókban kábítószer-árusokat és -fogyasztókat is találtak szép számmal. Általában a következő történt: egy orvos ellenőrizte a tömeget, és azokat, akiknek tágult volt a pupillájuk vagy hevesebben vert a szívük, azonnali vizeletvizsgálatra kötelezte. Ha az eredmény pozitív lett, vagyis az illetőről bebizonyosodott, hogy valóban fogyasztott kábítószert, eljárást indítottak ellene. Mit szól ehhez a jogász? -Az én jogi álláspontom szerint vizeletvizsgálatra akkor lehet kötelezni valakit, ha alapos a gyanú - például drogot találnak nála - a kábítószer-fogyasztásra. Tehát előbb meg kell gyanúsítanom az illetőt kábítószer-fogyasztással, és csak azután küldhetem el a vizsgálatra. -Megtagadhatja-e egy diszkózó a vizeletvizsgálatot? -Elméletileg megtagadhatja. De mégsem adhatok ilyen tanácsot, hiszen amikor mindez történik, nincs ügyvéd a közelben. De szerintem ha a büntetőeljárás megindulása és az alapos gyanú közlése előtt történik a vizeletvizsgálat, akkor - mivel a vonatkozó törvények is így rendelkeznek - annak eredménye nem használható fel bizonyítékként a büntetőeljárásban. Ha pedig nincs egyéb bizonyíték a drogfogyasztásra, nincs eljárás sem. A gyakorlat talán éppen ezért az, hogy a vizeletvizsgálatok eredménye alapozza meg a büntetőeljárásokat. Az egyik védencemet egy szigetszentmiklósi szórakozóhelyen vetették alá a vizeletvizsgálatnak. Amikor ez ellen panasszal éltünk, az ügyészség úgy foglalt állást, hogy senki nem kötelezte őt a vizsgálatra, annak önként tett eleget. Bár a körülmények ismeretében én úgy gondolom, hogy a vizsgálat nem udvarias felajánlás volt a rendőrök részéről - ha valakit nem kell fizikailag kényszeríteni, az még nem jelent önkéntességet -, az ügyészi válasz nagyon érdekes: azt tükrözi, hogy mégsem lehet kötelezni senkit a diszkókban a vizsgá-latra. -Szigorúak a bírák, vagy inkább engedékenyek, ha kábítószeres ügyben ítélkeznek? -A kereskedők esetében nő a szigor, manapság ötéves letöltendő szabadságvesztésnél kevesebbet nem nagyon szabnak ki rájuk. És itt nem kilogrammokról, csupán grammokról van szó. Száz gramm kábítószer üzletszerű árusításáért akár hét évet is kaphat valaki. A tapasztalataim szerint a bírók eljárása a fogyasztókkal szemben - néhány jogértelmezési bizonytalanságot leszámítva - korrekt. Nyomozati szakban gondot leginkább a vétség és bűntett elhatárolása okoz, valamint annak megítélése, ki és mikor élhet az elterelés lehetőségével. Ha valakinél ugyanis csak csekély mennyiségű kábítószert találnak, és vállalja, hogy minimum fél évig gyógykezelteti magát, akkor azonnal fel kellene függeszteni a büntetőeljárást már a nyomozati szakban és nem a bíróságon. Ezt hívják jogi útról való elterelésnek. Az utóbbi időben egyre gyakrabban rendelnek el olyankor is előzetes letartóztatást, amikor erre nincs igazán nyomós ok. Van egy fiatalkorú, állami gondozott védencem, aki a barátjával együtt fogyasztott kábítószert. Nem árusított, de a barátjának többször is adott a közös pénzen vett drogból. A bíróság szerint az átadott kábítószer mennyiségét össze kell adni, emiatt a védencem már nem vétséget, hanem bűntettet követett el. Letartóztatását pedig azzal indokolták, hogy korábban többször megszökött a nevelőotthonból, valamint tartani kell a bűnismétléstől is. A betegség az ok -Igaz az, hogy a kábítószerfüggő fiatalok könnyen átléphetnek a bűnözők világába? Pénzt kell szerez-niük az anyagra, sok pénzt - végső esetben bűncselekmények árán is? -A Pesti Központi Kerületi Bíróság hónapok óta tárgyal egy olyan ügyet, amelyben 28 fiatalt kábítószer árusításával vádolnak. Több ország joggyakorlata már elkülöníti az ilyen utcai dílereket a valódi kereskedőktől. Természetesen szigorúbb elbírálás alá esnek, mint a fogyasztók. Ugyanakkor be kell látni, hogy ezek a fiatalok elsősorban a betegségük, a kábítószerfüggésük miatt lettek bűnözők, és nem haszonszerzés motiválja őket. Magyarországon általában komoly büntetést kapnak. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a letöltendő szabadságvesztés nem visszatartó a számukra. Azoknak lehet igazuk, akik szerint inkább a gyógykezelés és nem a börtönök felé kellene terelni őket. -Sok szó esik arról, hogy a büntető törvénykönyv tervezett módosításánál a kábítószerrel való visszaélés bűntettére vonatkozó szabályozáson is változtatni kellene. -Elsősorban azok szeretnének változtatni, akik szigorítani akarnak. Nem jogászok, inkább rendőrök. Véleményem szerint az eredményes felderítést és a megfelelő bizonyítékok összegyűjtését nem lehet szigorúbb jogszabályokkal pótolni.

| 81 |
Hirdetés

Legfrissebb

AZ ORVOS VÁLASZOL

Szakorvosaink válaszai olvasói kérdésekre

Mielőtt kérdez, keressen orvosaink korábbi válaszai között!

Hirdetés
Hirdetés

Web Design & Development Prowebshop