A drogos nem gyógyul attól, ha bezárjuk
1997. 09. 26
Pszichiátriai betegek jogaival, illetve kábítószer-fogyasztók büntetőügyeivel foglalkozó közös kutatások után két jogász és egy szociológus 1994-ben Társaság a Szabadságjogokért néven alakított egy nonprofit szervezetet, amely elsődleges céljául a segítségnyújtást tűzte ki. Évente több mint százan keresik fel őket, jelenleg közel negyven ügyben látnak el - pályázati pénzek segítségével - ingyenes jogi képviseletet. Foglalkoznak például olyan esetekkel, amelyeknél gyanú van arra, hogy jogellenesen szállítottak valakit elmegyógyintézetbe. Dr. Pelle Andrea, az alapító ügyvédek egyike azt mondja: a társaság folyamatban lévő ügyeinek kilencven százalékát azok az esetek teszik ki, amelyeket a jog kábítószerrel való visszaélés bűntettének nevez. Ezekről beszélgettünk. -Elszomorító, hogy milyen sok a tévhit a kábítószerekkel és a fogyasztóikkal kapcsolatban. Baj, hogy a sajtó sem mindig tudósít objektív és korrekt módon erről a témáról. Ha az újságíró maga is tájékozatlan, emiatt előítéletekre építi fel a beszámolóját, nem csodálkozhatunk azon, hogy nálunk az emberek egyre nagyobb ellenszenvet éreznek a kábítószer-fogyasztókkal szemben. Ami ismeretlen és veszélyes, attól félni kell - ezt sugallják az ilyen címek az újságokban: "Ötvenezer drogos hazája vagyunk", vagy "Kokainos gyilkosság". Magyarországon a kábítószer-fogyasztás szinte teljes mértékben a kriminalisztika világába sodródott. A díler az úr -A magyar törvények büntetik a kábítószerek fogyasztását. -Valóban. Bár abszurd és egyedülálló, hogy egy betegség már önmagában bűncselekménynek számítson. A rendőrök a kábítószer-fogyasztás miatt azonnal bevihetik az őrszobára a gyanúsított fiatalt, megmotozhatják, vizeletvizsgálatra kötelezhetik, házkutatást tarthatnak nála, kihallgathatják, akár többször is, bevonhatják az útlevelét. A drogfogyasztó hamarosan a bíróság előtt találhatja magát. Ha egy tanár bejelenti a rendőrségen, hogy az egyik diákja kábítószert fogyasztott - ő persze azt hiszi, hogy a diák vallomása alapján kizárólag a drogárust veszik majd üldözőbe -, számíthat arra, hogy a tanulója ellen is vizsgálat indul és büntetőügy gyanúsítottja lesz. Ugyanez történik, ha egy szülő a rendőrséghez fordul kétségbe-esésében. -Miért nem tudnak együttműködni a drogfogyasztók és a nyomozók? -Azok a fővárosi rendőrök, akik ilyen ügyekre specializálódtak, tisztában vannak azzal, hogy nem a drogfogyasztás a legfőbb probléma ezen a területen. Nem is a fogyasztók megbüntetését tekintik a legfőbb céljuknak. Az eljárást azonban le kell folytatniuk, ami rengeteg idejüket és energiájukat emészti fel, különösebb eredmény nél-kül. A kábítószer-fogyasztó a legtöbbször nem vezeti újabb nyomra őket, mivel alig ismeri a dílert, akitől az anyagot vette. Vagy ismeri, de nem beszél róla. Szüksége van a szerre, vásárolnia kell, ki van szolgáltatva a dílernek. Nem az árust védi ilyenkor, a saját érdekében hallgat. Ráadásul tudja: attól nem gyógyul meg, hogy a rendőrség eljárást indít ellene. -Mi a helyzet az orvosokkal és mentősökkel? Mivel a drogfogyasztás bűncselekmény, kötelesek értesíteni a rendőrséget, ha ilyen páciensük van? -Semmi esetre sem. Sőt az orvosi titoktartás kifejezetten megtiltja ezt minden olyan személynek - ápolók, szociális munkások stb. -, akik a drogossal a gyógykezelése miatt kerülnek kapcsolatba. Az új egészségügyi adatkezelési törvény arról is rendelkezik, hogy a drogos betegeket azonosító adatokat - név, lakcím -, valamint a betegségükre és gyógykezelésükre vonatkozó adatokat egymástól jól elkülönítve kell tárolni. Többé nem fordulhat elő az, ami 1995 októberében, amikor a rendőrség gyógyszerész munkatársai megjelentek az egyik budapesti drogambulancián, hogy ellen-őrizzék az ópiátfüggők - ilyenek például a heroinisták - kezelésére ajánlott Depridol gyógyszer felhasználásával kapcsolatos iratokat. Eközben persze kórházi zárójelentések és a betegek adatai is a kezükbe kerültek. Az adatvédelmi biztoshoz fordultunk, aki jogszerűtlennek minősítette az ellenőrzést. Állásfoglalást várunk tőle most abban az ügyben is, vajon helyesen jár-e el a mentőközpontban az a személy, aki egy drogos rosszullétéről azonnal értesíti a rendőrséget. Konkrét példa: baráti társaság hasist fogyasztott. Egyikük rosszul lett, ezért kihívták a mentőt, onnan értesítették a rendőrséget is, így a mentők és a rendőrök egyszerre értek a helyszínre. Akinek orvosi segítségre volt szüksége, azt a mentő szállította el, a többieket a rendőrök vitték el és eljárást indítottak ellenük. És még egy eset: túladagolásban meghalt egy 23 éves fiatalember, akinek a társai nem mertek orvost hívni, annyira féltek a felelősségre vonástól. -A mentősök viszont azt mondják: gyakori eset, hogy amikor kimennek a helyszínre, a drogos ellenáll, nem hagyja, hogy segítsenek neki. A mentőorvos azért hív tehát rendőrt, mert a jogszabályok szerint senkit nem kényszeríthet akarata ellenére gyógykezelésre. Állítólag még az is előfordult, hogy a drogos rátámadt a segítő szándékú mentősökre. -Egyetlen ilyen esetről sincs tudomásunk. De ha mégis megtörténik, valóban értesíteni kell a rendőrséget. A helyszínről. És nem előre, automatikusan, amikor befut egy hívás drogos- rosszullétről. Csak ha nagy a baj -A kábítószerfüggő gyanúsított meglehetősen speciális bánásmódot igényel, hiszen ha huzamosabb időre veszik őrizetbe, elvonási tüneteit is kezelni kell. Hogyan viszonyulnak ehhez a fogdákban és a börtönökben? -Az akut elvonási tüneteket nyugtatókkal, altatókkal kezelik, a súlyosabb esetekhez mentőt hívnak. A drogosok őrizetben általában kevesebb gyógyszert kapnak, mint egy hagyományos kórházi elvonókúra alkalmával, ezért fizikailag megterhelőbb az elvonás a fogdában, de a többségük baj nélkül jut túl rajta. A szenvedélybetegek azonban komoly pszichoterápiát is igényelnek - mondhatni, a fizikai elvonás az egyszerűbb -, erre viszont sem a fogdákban, sem a börtönökben nincs lehetőség, már a fogva tartás körülményei miatt sem. Általános tapasztalat, hogy a drogos néhány hónapos előzetes letartóztatás után is - a fizikai elvonás ellenére - hamar visszaesik. A drogost nem gyógyítjuk meg azzal, hogy bezárjuk. -Milyen a kábítószer-fogyasztás nemzetközi megítélése? Nagyon sok országban, hasonlóan a mi jogi szabályozásunkhoz, büntetik a drogfogyasztókat. -Nagyon sok országban viszont nem. Európa több államában - például Spanyolországban, Görögországban, Lengyel-országban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban, ahol népszavazás döntött erről a kérdésről - praktikus okokból nem tartják bűncselekménynek a kábítószer-fogyasztást. A szakemberek tapasztalatai szerint a törvény szigora önmagában még nem visszatartó erejű, nem csökkenti a drogosok számát, ellenben kevesebben mernek orvosi segítséget kérni. Nálunk is megfigyelhető, hogy a keménydrogosok - például a heroinfüggők - általában csak akkor keresnek fel egy drogambulanciát, ha már nagyon nagy a baj. Ebben persze az is benne van, hogy félnek az előítéletektől, a kiközösítéstől, attól, hogy a hosszasabb gyógykezelés miatt az iskolájuk, a munkahelyük, a családjuk, a környezetük tudomást szerez a betegségükről. -Az elmúlt hónapokban több szórakozóhelyen tartottak drograzziát a rendőrök. A diszkókban kábítószer-árusokat és -fogyasztókat is találtak szép számmal. Általában a következő történt: egy orvos ellenőrizte a tömeget, és azokat, akiknek tágult volt a pupillájuk vagy hevesebben vert a szívük, azonnali vizeletvizsgálatra kötelezte. Ha az eredmény pozitív lett, vagyis az illetőről bebizonyosodott, hogy valóban fogyasztott kábítószert, eljárást indítottak ellene. Mit szól ehhez a jogász? -Az én jogi álláspontom szerint vizeletvizsgálatra akkor lehet kötelezni valakit, ha alapos a gyanú - például drogot találnak nála - a kábítószer-fogyasztásra. Tehát előbb meg kell gyanúsítanom az illetőt kábítószer-fogyasztással, és csak azután küldhetem el a vizsgálatra. -Megtagadhatja-e egy diszkózó a vizeletvizsgálatot? -Elméletileg megtagadhatja. De mégsem adhatok ilyen tanácsot, hiszen amikor mindez történik, nincs ügyvéd a közelben. De szerintem ha a büntetőeljárás megindulása és az alapos gyanú közlése előtt történik a vizeletvizsgálat, akkor - mivel a vonatkozó törvények is így rendelkeznek - annak eredménye nem használható fel bizonyítékként a büntetőeljárásban. Ha pedig nincs egyéb bizonyíték a drogfogyasztásra, nincs eljárás sem. A gyakorlat talán éppen ezért az, hogy a vizeletvizsgálatok eredménye alapozza meg a büntetőeljárásokat. Az egyik védencemet egy szigetszentmiklósi szórakozóhelyen vetették alá a vizeletvizsgálatnak. Amikor ez ellen panasszal éltünk, az ügyészség úgy foglalt állást, hogy senki nem kötelezte őt a vizsgálatra, annak önként tett eleget. Bár a körülmények ismeretében én úgy gondolom, hogy a vizsgálat nem udvarias felajánlás volt a rendőrök részéről - ha valakit nem kell fizikailag kényszeríteni, az még nem jelent önkéntességet -, az ügyészi válasz nagyon érdekes: azt tükrözi, hogy mégsem lehet kötelezni senkit a diszkókban a vizsgá-latra. -Szigorúak a bírák, vagy inkább engedékenyek, ha kábítószeres ügyben ítélkeznek? -A kereskedők esetében nő a szigor, manapság ötéves letöltendő szabadságvesztésnél kevesebbet nem nagyon szabnak ki rájuk. És itt nem kilogrammokról, csupán grammokról van szó. Száz gramm kábítószer üzletszerű árusításáért akár hét évet is kaphat valaki. A tapasztalataim szerint a bírók eljárása a fogyasztókkal szemben - néhány jogértelmezési bizonytalanságot leszámítva - korrekt. Nyomozati szakban gondot leginkább a vétség és bűntett elhatárolása okoz, valamint annak megítélése, ki és mikor élhet az elterelés lehetőségével. Ha valakinél ugyanis csak csekély mennyiségű kábítószert találnak, és vállalja, hogy minimum fél évig gyógykezelteti magát, akkor azonnal fel kellene függeszteni a büntetőeljárást már a nyomozati szakban és nem a bíróságon. Ezt hívják jogi útról való elterelésnek. Az utóbbi időben egyre gyakrabban rendelnek el olyankor is előzetes letartóztatást, amikor erre nincs igazán nyomós ok. Van egy fiatalkorú, állami gondozott védencem, aki a barátjával együtt fogyasztott kábítószert. Nem árusított, de a barátjának többször is adott a közös pénzen vett drogból. A bíróság szerint az átadott kábítószer mennyiségét össze kell adni, emiatt a védencem már nem vétséget, hanem bűntettet követett el. Letartóztatását pedig azzal indokolták, hogy korábban többször megszökött a nevelőotthonból, valamint tartani kell a bűnismétléstől is. A betegség az ok -Igaz az, hogy a kábítószerfüggő fiatalok könnyen átléphetnek a bűnözők világába? Pénzt kell szerez-niük az anyagra, sok pénzt - végső esetben bűncselekmények árán is? -A Pesti Központi Kerületi Bíróság hónapok óta tárgyal egy olyan ügyet, amelyben 28 fiatalt kábítószer árusításával vádolnak. Több ország joggyakorlata már elkülöníti az ilyen utcai dílereket a valódi kereskedőktől. Természetesen szigorúbb elbírálás alá esnek, mint a fogyasztók. Ugyanakkor be kell látni, hogy ezek a fiatalok elsősorban a betegségük, a kábítószerfüggésük miatt lettek bűnözők, és nem haszonszerzés motiválja őket. Magyarországon általában komoly büntetést kapnak. Sajnos a tapasztalatok azt mutatják, hogy a letöltendő szabadságvesztés nem visszatartó a számukra. Azoknak lehet igazuk, akik szerint inkább a gyógykezelés és nem a börtönök felé kellene terelni őket. -Sok szó esik arról, hogy a büntető törvénykönyv tervezett módosításánál a kábítószerrel való visszaélés bűntettére vonatkozó szabályozáson is változtatni kellene. -Elsősorban azok szeretnének változtatni, akik szigorítani akarnak. Nem jogászok, inkább rendőrök. Véleményem szerint az eredményes felderítést és a megfelelő bizonyítékok összegyűjtését nem lehet szigorúbb jogszabályokkal pótolni.