Az egyén és a stressz Az egyéni stresszérzékenység mértéke

A környezet stressze mellett egy további, nagyon jelentős tényező az egyén érzékenysége a stresszel kapcsolatban, azaz hogy az egyén mennyire tudja feldolgozni a reá ható stresszt. Ez az "emberi" tényező a stressz lefolyásában, aminek döntő szerepe van abban, hogy megjelenik-e a stressz következménye valamilyen betegség formájában, vagy pedig az érintett egyén egészséges marad.

stressz, egyéni érzékenység | Életünk válsághelyzetei A depresszió és a stressz 1995 ;   SubRosa Kiadó | Bíró, S.
Talán kicsit paradox, de mondhatjuk, hogy a stresszre adott emberi reakció a legelső lépés, a legelső mozzanat a fenyegetettség mértékének becslése. Ez részint környezeti tényezőktől, tehát családi, munkahelyi és személyes élethelyzettől függ, részint viszont egyéni tényezőktől, elsősorban az illető személyiségétől, hozzáállásától. A becslés eredménye jelentősen befolyásolja, hogyan lép át a szervezet a stressz állapotába, s erre reagálva beindulnak a megoldó mechanizmusok.

Ezek lehetnek sikeresek, ebben az esetben az egyén túlhaladja a problémát, vagy pedig sikertelenek, ez esetben fellép valamilyen káros stresszoldó tevékenység, aminek a következménye valamilyen stresszbetegség lehet (például a feszültséget megoldani nem képes személy elkezd fokozottan dohányozni, ezzel jelentősen megnövelve a szívinfarktus kockázatát). Próbáljuk ebből a folyamatból először megbecsülni az egyéni tényezők szerepét, tehát a személyiség karaktervonásait és attitűdjét, azaz hozzáállását.

Az A típusú személyiség

Ha megfigyelünk egy sorára váró társaságot, mondjuk egy postahivatal ablakánál, érdekes megfigyeléseket tehetünk. Világosan látszik, hogy az egyik ember türelmetlen, toporog, előrekukucskál, hogy mi történik, körbenéz, sóhajtozik vagy dühösen morog. Ugyanakkor egy másik, például a mögötte álló nyugodtnak és hűvösnek tűnik, arca rendezett, esetleg még mosolyog is. Olykor az is lehet, hogy a látszólag nyugodt arcon az éles megfigyelő észreveheti a türelmetlenség nagyon finom jegyeit: egy-egy rángás a szemhéjon, szorosabbra szorított ajkak stb. Egészen máskép viselkedhet a harmadik, akit valóban teljesen hidegen hagy a várakozás, nézeget ide-oda, érdeklődéssel tanulmányozhat valamilyen plakátot.

A témával kapcsolatosan az egyik legfontosabb vizsgálatot a hatvanas évek elején végezték, amikor két kutató megpróbálta a koszorúér-betegségre hajlamosok személyiségprofilját körvonalazni. A következő eredményre jutottak.

A koronária betegek sok tekintetben nagyon hasonlóan viselkednek: rendkívül versengő természetűek, nagyon magasra teszik a mércét, agresszívak, türelmetlenek és nyugtalanok, a beszédük hadaró, intenzív, arcizomzatuk feszes, és úgy tűnik, hogy állandóan a felelősség és az idő szorításában élnek. Ezt a viselkedést nevezték el A típusú személyiségnek, szemben a velük teljesen ellentétes B típusú személyiséggel, akiknél a koronária betegségnek nagyon alacsony a kockázata. Egy találó megállapítás szerint az A típusú személyiségre az jellemző, hogy ezek azok az emberek, akik gyakran annyira mélyen belemerülnek munkájukba és elkötelezik magukat, mint amennyire életük egyéb vonatkozásait elhanyagolják.

Néhány évvel később egy kiterjedt vizsgálatban megpróbálták ellenőrizni, mennyire igaz a fenti megállapítás. A kutatók 3400 amerikai férfit kérdeztek ki és sorolták be az A vagy B típusú személyiségcsoportba. Két és fél év múlva más orvosok, akiket a kísérletbe egyébként nem avattak be, megvizsgálták az érintetteket és azt találták, hogy az A típusúaknál 50 év alatt hat és félszer volt nagyobb a koszorúér-megbetegedés előfordulása, mint a B csoportban, az 50 év felettiek között pedig kétszer akkora.

A pontozás úgy történik, hogy az egyes sorokban nyert bekarikázott jegyek összegét összeadjuk. Fontos tudni, hogy az A és a B típusú személyiség között nincsen éles meghatározott határvonal, az emberi karakter inkább egy folyamatos kontinuumot képvisel, s ezen belül áll közelebb az egyik vagy a másik véglethez. A középértéktől magasabb pontszám esetén az illető az A típusú személyiséghez, annál alacsonyabb érték esetén a B típusú személyiséghez tartozik.

A 3 C mint személyiségvonás

Később más kutatók kidolgoztak egy másik elképzelést is, amelynek a kulcsszava a bátorság. Ez határozza meg a személyiség stílusát. Három c-vel jelölik az angol kezdőbetűk után: elköteleződés (commitment), kontroll (control) és kihívás (challenge).

Az elköteleződés azt a képességet jelenti, hogy az egyén hisz saját magában és az általa végzett dolgok igazságában, fontosságában, érdekességében, s ennélfogva teljes lendülettel veti bele magát az élet, a munka, a család és a szociális kapcsolatok sokféle helyzetébe. A kontrollt tendenciaként lehet definiálni: a személy hajlamos azt hinni - és úgy is cselekszik -, mintha befolyásolni lenne képes az események menetét. Az ilyen emberek mindig saját felelősségükre helyezik a hangsúlyt a történésekben és nem hivatkoznak a kiszámíthatatlan sorsra. "bátor" személyiség harmadik vonása a kihívás, ez az egyénnek azon a hitén alapul, hogy az élet normája inkább a folyamatos változás kell legyen, és nem a stabilitás. Az ilyen ember állandóan keresi az ingereket, a változást és a változásra, az akarat érvényesítésére szolgáló lehetőségeket.

A kontroll helye

Az előbbinél talán fontosabb egy másik személyiségvonás, amely meghatározhatja, hogy az egyén hogyan reagál egy stresszhelyzetre. Annál az embernél, aki úgy hiszi, hogy ő maga befolyásolni tudja, ami történik, és ezért meghatározónak tartja a döntéseit és a cselekedeteit, azt mondjuk, hogy "belül hordja a kontrollt".

Ennek ellentéte, amikor valaki azt érzi, hogy a kontroll nem rajta múlik, azaz rajta kívül van. Az ilyen személy azt éli át, hogy az ő akarata kevés a helyzetek befolyásolására, vagy egyáltalán nem is számít, és ezért azok kimenetelét többnyire a sorsnak vagy valamilyen más körülménynek tulajdonítja.

Ez az elmélet nagy érdeklődést váltott ki az utóbbi években, mivel meglehetősen jól rávilágít az egyéni felelősségvállalás meghatározó szerepére a környezeti stressz kezelésében.

Megoldó stratégiák

Az egyéni érzékenység témakörébe tartozik az is, hogy a személy hogyan tudja kezelni a stresszt okozó tényezőt, azaz milyen a problémamegoldó stratégiája. Fontos tudni, hogy ezen nemcsak a stresszre utólag adott szimpla reakciót értjük, hanem megelőző jellege is van azzal, ahogyan a stresszhelyzetet értékeljük. Nézzük, mi történik, amikor az egyén nehéz helyzettel találkozik!

Az első lépés, hogy felismeri a rá vonatkozó hatásokat mint a stressz okozóját. Ezután szorongást érez, majd azt, hogy képtelen megoldani a helyzetet. Ekkor átmenetileg a saját személyiségéből fakadó fizikális, testi és lelki tünetek is megjelenhetnek.

Ez a szakasz a "sokk"-periódus, amelyben az egyén összeszedi az erejét, hogy szembeforduljon a problémával. Ezt az időszakot a védekező visszavonulás fázisa követi, ez lehet olyan, ami az alkalmazkodást elősegíti, az egészség irányába hat, vagy lehet elhárító, tehát az egyén alkalmazkodási esélyeit rontó megoldás.

Egy érdekes vizsgálatban megvizsgáltak 2100 asszonyt, akik mellrákszűrés végett keresték fel a rendelőket. Azt találták, hogy azoknál az asszonyoknál, akik hajlamosak arra, hogy érzéseiket eltemessék (különösen olyan stressznél, mint például valamely szeretett hozzátartozó elvesztése), jelentősen nagyobb a mellrák megjelenése, mint azoknál, akik képesek voltak kifejezni érzéseiket, segítséget kerestek és egyáltalán felismerték az aláfestő stresszkeltő eseményt.

Az életesemények szerepe

A stresszel szembeni egyéni érzékenységet azok az életesemények is befolyásolhatják, amelyek szükségtelen érzelmi feszültséget okoznak. Minden változás, még a pozitív változás is, ha jelentős mértékű és viszonylag rövid időtáv alatt éri az embert, fokozza a stressz szintjét. Elsősorban a változás nagysága az, ami szerepet játszik.

Ezek az események eredhetnek olyan tényezőkből, amelyek túl vannak az ember egyéni kontrollján, például egy közeli hozzátartozó halála, de olyanok is vannak, amelyekben az érintett - akaratlagosan vagy nem akarva - részt vesz, mint például egy terhesség, válás stb.

A felmérések szerint a traumatikus életesemények igen komoly szerepet játszanak a stresszbetegségek megjelenésében. Minél jelentősebb az az életmódbeli változás, amit az egyén átél, annál súlyosabb lehet a kifejlődő betegség, s minden további változás a tünetek rosszabbodásával járhat.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az életeseményhez az érintett egyén a saját karaktere szerint viszonyul, emellett még korábbi emlékei, tapasztalatai, iskolázottsága szerint is más és más az adott életesemény "helyi értéke".

Az egyéni értékelést még az a kultúra is befolyásolja, ahol az illető él, tehát az életeseményekre vonatkozó skálákat nem is lehet korlátozás nélkül használni egy másik országban, mint ahol eredetileg kipróbálták azokat. Az egyéni stíluson túlmenően a kor, a nem és az etnikai különbségek is érzékenyebbé tehetik az egyént a stressz negatív hatásai iránt.

Nyilvánvaló például, hogy egy fiatal, magabiztos manager sokkal inkább kedvező, izgalmas lehetőségként él meg egy vállalati átszervezést, mint egy idősebb munkatársa, aki azt esetleg az állása lehetséges elvesztésével azonosítja, és ezért utóbbi számára ez sokkal erősebb stressztényező. Magukat a stressz kiváltotta betegségeket és tüneteket is erősen meghatározza az illető személy biológiai életkora. Széles körben ismert, hogy az úgynevezett "középkorúak krízise" (a közkeletű angol kifejezéssel "midlife crisis") fokozza az egyén érzékenységét, a stresszhelyzetekre vonatkozóan különösképpen. A legtöbb vizsgálat férfiaknál történt, és úgy tűnik, hogy a középkorúak krízise náluk a foglalkozástól függetlenül jelentkezhet. Az alábbiakban közlünk egy ilyen élettörténetet.

A 41 éves férfi meglehetősen határozott egyéniség volt. Ha magára gondolt, úgy látta, minden rendben van körülötte. Két éve egy nagyobb gazdasági társaságnál kinevezték csoportvezetőnek, függetlenséget élvezett, valamint kollégái és főnökei bizalmát, egészen jó fizetést, tervei voltak a megtakarított pénzével, és a családja is azt érezte, hogy az életük stabil és biztos. Tizenöt és tizenhárom éves fiai jól tanultak az iskolában. Feleségének részidős munkája volt, amit szeretett, és elég aktív társadalmi életet éltek.

A "lehetetlen" mégis megtörtént. A vállalatot, ahol a férfi dolgozott, átszervezték, egy másik hasonló nagyságú céggel egyesítették, és miután kétszer annyi vezetőre nem volt szükség, a férfit váratlanul elbocsátották. (Hozzátartozik a történethez, hogy első, pillanatnyi dacos reakciója miatt a felmondási időt is elpasszolta.)

Egy rövid időszak után, amit a nyíltan kifejezett düh uralt, a férfi depressziós lett. Ez nem volt különösebben súlyos, ingerültség, feszültség, alvászavar és egyre fokozottabban gyomor- és bélpanaszok jelentkeztek. Új állásba ment, azonban sokat kellett utaznia, és emiatt sokkal kevesebb időt tölthetett a családjával, és azokkal a kedvelt hobbijaival, amiket korábban szeretett. Ha összehasonlította a régi és az új helyzetét, mindig elfogta egy kellemetlen feszültség. Saját magát hibáztatta, hogy nem vette észre a fenyegető veszélyt, hogy nem lépett át időben egy másik céghez, ahol nem alacsonyabb, hanem éppenséggel magasabb állásba kerülhetett volna. A mostani státusában egy kicsit bezárva érezte magát, és még abban a helyzetben sem volt, hogy máshol körülnézhessen. Ezek az önmarcangolások fokozatosan életének minden vonatkozását átszőtték. Megkérdőjelezte még a házassága jövőjét is, amely valóban kezdett kihűlni, és előrevetült egy esetleges válás vagy különélés árnya is. Az asszonyok szintén érzékenyebbek a stresszre ebben az életkorban, miután addigi szerepüket gyakran meg kell változtatni, hiszen a gyermekek felnőttek. Gyakran sikerül új dolgokat találni, ami lefoglalja idejüket.

Az idősebb kor és a nyugdíjazás különösen azok számára jelent fokozott stressz-sérülékenységet, akik nem alkalmazkodnak jól az élet változásaihoz, s nem alakítanak ki új érdeklődéseket. Ezenkívül a barátok és a szeretett élettárs elvesztése ebben az időben különösen megnehezíti az élet elviselését.

További fontos befolyása van az egyén stressztűrő képességére az őt körülvevő társadalmi környezetnek és szokásoknak. Néhány évvel ezelőtt egy fontos tanulmányban a japán és az amerikai kultúrát hasonlították össze, a társadalmi segítség és a stressz kapcsolatát kutatva. A tanulmány idején már nyilvánvaló volt az a tény, hogy a magasabb zsírtartalmú amerikai étrend összehasonlítva a japánok zsírban sokkal szegényebb étkezési szokásaival, jelentősen emelik a koszorúér-betegség rizikóját.

Ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy megvizsgálják, hogy vajon vannak-e ezenkívül más szociális faktorok is, amelyek a szívinfarktus sokkal alacsonyabb arányát és halálozását magyarázzák Japánban. A tanulmány 12 000 japán férfira terjedt ki, amelyek közül 2000 Japánban, 8000 a Hawaii szigeteken, 2000 pedig Kaliforniában élt.

Azt találták, hogy a koszorúér-betegség előfordulása Japántól Kaliforniáig fokozatosan nő, tehát magasabb volt a hawaii japánok között, mint a Japánban élő japánok között, és magasabb volt a kaliforniai japánok között, mint Hawaii szigetén. Az ismert rizikófaktorok, magas vérnyomás, magas koleszterinszint és dohányzás lényegében azonos volt mind a három régióban, úgyhogy ezzel nem lehetett magyarázni a különbséget. Végül a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a japán életkultúra, illetve az, hogy a Japánból elvándoroltak mennyire adták fel tradicionális életstílusukat, és vették át az egészen más amerikai mintákat, magyarázhatja a különbségeket.

Nyilvánvaló, hogy a család szintén fontos szerepet játszik. A család egyik funkciója, hogy több különböző szerepet tud nyújtani az egyénnek: lehet az információk összegyűjtője és szétosztója, lehet visszajelentő, illetve orientáló rendszer, lehet az ideológia, az életfilozófia forrása, jó közvetítő és irányító lehet a problémamegoldásban és a konkrét segítségben is, ugyanakkor adott körülmények között megfelelő hely a pihenésre és a relaxációra, végül egy referencia- vagy kontrollcsoport is.

| stressz, egyéni érzékenység
2003-01-28 18:44:01


Gyermekvárás és depresszió

A 25 éves kor alatti terhes londoni nők kétharmadának van mentális egészségi problémája a brit Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) Egészségügyi Kutatóintézete ...


A félelem tönkreteheti a karrierünket

Ha az ember fél a kígyótól, póktól, vagy akár csak a saját árnyékától is, az még nem teszi tönkre az életpályáját, de mi van akkor, ha valaki attól retteg, hogy ...


A pánikroham tünetei

A pánikroham hirtelen ránktörő félelemérzéssel jár, ráadásul bármikor előfordulhat, még álmunkban is. Sokan összetévesztik a szívrohammal, olyan erős halálféle...


A stressz tíz testi jele

Mindannyiunkkal előfordul, hogy feszültebbek vagy éppen levertebbek vagyunk a szokásosnál, ez sajnos a modern élet velejárója. A krónikus stressz állapot - erősen megte...


A pánikbetegség jól gyógyítható

Pánikrohamot minden tizedik ember átél élete során legalább egyszer, de a pánikbetegség a lakosság 2-4 százalékát érinti, nőknél gyakoribb. Nem mindig egyértelmű m...