Amikor a stresszből betegség lesz

A modern szemlélet alapján teljesen egyértelmű - és remélem, ebből a könyvből is kiderül -, hogy a stressz elválaszthatatlan az emberi létezéstől. Univerzálisan, életünk minden vonatkozásában jelen van, hibás lenne tehát úgy felfogni, hogy egyszer van, egyszer meg nincs-sokkal inkább csak fokozatairól lehet beszélni, és arról, hogyan tudja kezelni azt az érintett személy. Nyilvánvaló, hogy az emberek nagy hányada jelentős családi és munkahelyi stresszel találkozik nap mint nap, de képes ezeket megfelelően, jól kezelni, nem szenved vagy betegszik meg.

stressz, betegség | Életünk válsághelyzetei A depresszió és a stressz 1995 ;   SubRosa Kiadó | Bíró, S.
Egyre egyértelműbben kirajzolódik, hogy az emberi stresszreakció következményeit sokban eldönti, hogyan értelmezi, ítéli meg vagy fogja fel (tudatosan vagy tudattalanul) az egyén a stabilitást fenyegető valamely esemény megjelenését. Azaz, a stressz élményintenzitása nem attól függ elsősorban, mennyire káros, fenyegető dologról van szó, hanem inkább attól, hogy az érintett személy mit érez, tudja-e kezelni az aktuális eseményt.

A stressz kimenetele alapvetően a személyiségen belül dől el. Látható, hogy a stresszfolyamat első stációja a fenyegetés megítélése. Ennek a megítélésnek a végeredménye függ az egyéntől, elsősorban személyiségétől, hozzáállásától, korábbi tapasztalataitól, valamint családi és munkahelyi környezetétől.

Stresszállapot tulajdonképpen csak akkor jön létre, ha ez a megítélés pozitív. (A megítélés szó használata itt egy kicsit félrevezető lehet. Nem gondolhatunk ugyanis valamilyen teljesen tudatos dologra, hiszen az egyénben zajló folyamatok nagy része nyilvánvalóan tudattalan! Tovább bonyolítja ezt a kérdést, hogy a váratlan esemény, megpróbáltatás által kioldott hormonválasz vajon milyen hatással lehet a helyzet értékelésére?)

A fenyegetés átélése, értékelése valószínűleg módosítani képes a testi folyamatokat, többek között a hormonális válaszreakciót, és mozgósítja az egyén problémamegoldó kapacitását. Ha ez a kapacitás elegendő a stressz legyűréséhez, vagyis az alkalmazkodás sikeres, az egyén túljut a problémán.

A káros stressz folyamata (vastag keretben a "látható" mozzanatok)Mellékletként a lap alján.

Amennyiben kudarcot vall, vagy rossz megoldásokat választ, elindul az a folyamat, amelyet kártékony stressznek tarthatunk. Ennek a folyamatnak a végén rendszerint valamilyen pszichoszomatikus betegség van.

A pszichoszomatikus jelzőt sokféleképpen lehet érteni, kontextustól függően. Egy olyan körzeti orvos szájából, aki többnyire csak testi",kézzel fogható' bajokban tud gondolkodni, a kifejezés használata üdvözlendő, mert azt jelzi, hogy az orvos gondolkodásában a test mellett valahol a lélek is bekerült. Mások azt vallják, hogy ez a szó félrevezető, sőt káros, mivel arra utalhat, hogy az emberben két külön rendszer létezik egymás mellett: lélek és test.

Ne foglaljunk itt állást, hanem használjunk inkább egy harmadik, praktikus értelmezést: pszichoszomatikus betegségen értsük azt, amikor valamilyen lelki, érzelmi, indulati, gondolati behatás következtében egy viszonylag jól körülírható, határozott tünetekkel rendelkező testi betegség alakul ki.

Ha feltételezzük, hogy a pszichoszomatikus betegséget megalapozó lelki ok vagy állapot - többnyire valamilyen stressz - sokszor tudattalan a beteg számára, akkor elég evidens, hogy még gyakrabban marad ismeretlen a lelki tényező az orvos számára is. Így kezdődik el a kezelés is, és a testi baj "önálló életre kel" (például az illető fekélybetegnek minősíti magát, és ehhez a minősítéshez idomul a kezelés, a családi környezet).

Most csak utalunk: abban, hogy a pszichés jelenségek felderítése - és ezzel együtt a befolyásolás lehetősége is elsikkad, gyakran a páciens, a környezete és az orvosa közötti, nem mindig tudatos összejátszás is megbújik: a páciens és a környezete gyakran még betegség megjelenése árán sem akar tudni kiváltó konfliktusairól, a baj alapját képező tartós stressz előzményeiről, az orvos pedig gyakran képzetlen - és ideje sincs - az ilyen problémák felderítésére és a velük való foglalkozásra.

Természetesen a valóság az, hogy a stresszállapot lelki, érzelmi és fizikai tüneteket egyszerre, egymással párhuzamosan okoz. Csak illusztrációként soroljunk fel néhány lelki jelenséget: tartós ingerültség, az érdeklődés beszűkülése, a betegségtől való félelem, a probléma megoldásával kapcsolatos tehetetlenség átélése, segítségnélküliség és reménytelenség érzése, döntésképtelenség, a jövőtől való félelem, önbizalomhiány, hibázástól való félelem, koncentrációs és gondolkodási nehézség, kapkodás, a dolgok befejezésének képtelensége, félelem az egyedülléttől vagy bizonyos cselekvésektől (különféle fóbiák, például liftbe szállástól). Ezekkel a tünetekkel tökéletesen keverten, azoktól elválaszthatatlan módon jelennek meg a stressz testi jegyei, mint étvágytalanság vagy túlzott étvágy, hasmenés vagy székrekedés, álinatlanság, állandó fáradékonyság, fejfájás, zsibbadásérzés, izomgörcsök, ízületi és izomfájdalmak, hányinger, nehézlégzés, szapora szívdobogás, csökkent szexualitás vagy a szexuális érdeklődés elvesztése, impotencia, magas vérnyomás, gyakori vizelési inger, hasi fájdalmak, csillapíthatatlan köhögés és asztma, bizonytalan mellkasi fájdalom, szájszárazság, a szemhéjak, az arc- vagy egyéb izom ideges rángása.

Természetesen nem ismert minden láncszem ezekben a gyakran nagyon komplex folyamatokban. Azonban például a stressznek tulajdonított, illetve a stresszel legalábbis bizonyított kapcsolatban lévő egyik leggyakoribb betegség, a magas vérnyomás esetében a betegség megjelenéséhez vezető út sok elemét ismerjük. Ezt a típusú magas vérnyomást nevezik esszenciális hipertóniának, az esszenciális jelző arra utal, hogy a baj kezdetekor még nem található semmiféle, a vérnyomásemelkedést magyarázó szervi eltérés (vesebetegség stb.).

Ebben az állapotban egyértelműen igazolódott, hogy a tartósan fennálló feszültség felborítja a szervezet vegetatív egyensúlyát, ezzel együtt a vérnyomás belső szabályozását, majd a huzamosan fennálló emelkedett vérnyomás fokozatosan "kitermeli' a szervi elváltozásokat is, amelyek azután tovább rontják, sőt esetleg visszafordíthatatlanná teszik a helyzetet.

Az ún. pszichoszomatikus betegségek teljes köre vitatott kérdés. Ha tiszteletben tartjuk azt az elvet, hogy az emberi szervezet egységes egész, nem választható különálló testre és lélekre, akkor felhagyunk azokkal a kísérletekkel, hogy valamelyik oldalt abszolutizáljuk. Mint láttuk, a stressz lelki és testi folyamatokat egyaránt beindít (sőt, ha a korábban említett afrikai példára gondolunk, a völgyzárógát miatt történt áttelepítésre, akkor kulturális, szociális folyamatokat is).

Csak ezen az alapon állva jelenthető ki, hogy biztosan stressz eredetű a magasvérnyomásos esetek túlnyomó része, a gyomor- és nyombélfekély, a vastagbélhurut és -gyulladás, az 50 év alattiak szívinfarktusainak kb. 85, az 50-65. életév közöttiek infarktusának kb. 60 százaléka, a krónikus fájdalmi szindrómák (fejfájás, nyaki és háti fájdalmak, izomgörcsök, ízületi megbetegedések), az asztmás esetek és a különféle allergiák egy része.

Emellett számtalan bizonytalanul körvonalazott, változatos tünetekkel járó funkciózavarnál kell a stressztényezők meghatározó részvételére gondolnunk: étkezési és emésztési zavarok, viszketés, pajzsmirigy-túlműködés, menstruációs problémák, szexuális zavarok. Említettük már, hogy vannak vizsgálatok, amelyek adott betegcsoportokban a stressz és a rák együttjárását bizonyítják.

Evidens lenne, hogy ezeknél a bajoknál, amelyeknek a kialakulása és fejlődése is rendkívül összetett, a kezelésnek is komplexnek, minden testi és lelki vonatkozásra kiterjedőnek kellene lennie. Ezzel szemben nagyon gyakran látjuk, hogy a pszichoszomatikus betegségből a testi, fizikális panaszok mintegy "függetlenednek", csak ezeket veszi figyelembe a kezelés-és rendszerint csak gyógyszerrel. Valószínűleg ebben is fontos szerepet játszik a fentebb leírt "összejátszás" orvos, beteg és környezet között.

Az utóbbi években mégis egyre elfogadottabb és elterjedtebb az a szemlélet, hogy a szűkebb értelemben vett orvosi, gyógyszeres kezelés mellett alapvető szükség van az életstílus gyakran gyökeres irányváltására, néha jelentős változtatások végigvitelére az életkörülményekben - mindazok mellett, amiket ennek a fejezetnek az elején már taglaltunk. Ezen célok, azaz az önismeret és az egyéni problémamegoldó képesség, a magabiztosság fejlesztése, valamint a gyökeres változások bevezetése az egyéni és családi életbe gyakran nem sikerül szakszerű segítség nélkül.A segítség a pszichoterápia valamely fajtája, relaxáció, meditáció, autogéntréning vagy mélyebbre menő önismereti feltáró módszer.

depi.pdf - Megnyitás/Mentés (32.10 KB byte)
| stressz, betegség
2003-01-28 18:56:28


Gyermekvárás és depresszió

A 25 éves kor alatti terhes londoni nők kétharmadának van mentális egészségi problémája a brit Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) Egészségügyi Kutatóintézete ...


A félelem tönkreteheti a karrierünket

Ha az ember fél a kígyótól, póktól, vagy akár csak a saját árnyékától is, az még nem teszi tönkre az életpályáját, de mi van akkor, ha valaki attól retteg, hogy ...


A pánikroham tünetei

A pánikroham hirtelen ránktörő félelemérzéssel jár, ráadásul bármikor előfordulhat, még álmunkban is. Sokan összetévesztik a szívrohammal, olyan erős halálféle...


A stressz tíz testi jele

Mindannyiunkkal előfordul, hogy feszültebbek vagy éppen levertebbek vagyunk a szokásosnál, ez sajnos a modern élet velejárója. A krónikus stressz állapot - erősen megte...


A pánikbetegség jól gyógyítható

Pánikrohamot minden tizedik ember átél élete során legalább egyszer, de a pánikbetegség a lakosság 2-4 százalékát érinti, nőknél gyakoribb. Nem mindig egyértelmű m...