Szükséges stressz

stressz, szervezet, hormon | Népszabadság   Népszabadság

Hogy az élet váratlan - negatív - fordulatai okozta stressz milyen hatással van a szervezetre, arról bizonyára magánemberként is sokat tudnának mesélni a múlt heti budapesti stresszkonferencia szervezői. A stresszelmélet megalkotója, Selye János születésének 90. évfordulójára időzített világkonferencia megrendezéséből származó profitot a tervek szerint a Selye-hagyaték (egy felbecsülhetetlen értékű tudományos könyvtár) megóvására fordították volna, ám most - a remélt szponzorok közönye miatt - inkább a veszteség ledolgozása miatt fő a fejük. A tudományos szempontból mindenképpen sikeres tanácskozáson szerencsére nem a pénzügyi kudarc volt a legfőbb érdekesség.

Ha laikusként kellene válaszolnunk arra a kérdésre, hogy a stressz hasznos-e vagy káros, alighanem az utóbbira szavaznánk. A szakemberek vélekedése már nem lenne ilyen egyöntetű, számos kutatási eredmény igazolja ugyanis, hogy stressz nélkül a személyiség "elpuhul", és a szervezetnek sem használ, ha mentesítjük azoktól a megpróbáltatásoktól, amelyek kivédésére az evolúció során felkészült. Krízisek vezetnek a személyiségfejlődéshez - mondja már régóta a pszichológia, és ez a gondolat a sterssztanba is kezd bevonulni. Az ember korántsem védtelen: a nehéz helyzetekkel való megbirkózás készségének csírái bennünk vannak, de csak akkor fejlődnek ki, ha a gyakorlatban is próbára teszik őket. Az elmélet immár a gyakorlatot is kezdi átformálni: az amerikai iskolákból korábban tudatosan száműzték a stersszhelyzeteket, mostanában viszont - leginkább a sport és a különféle szituációs játékok révén - megpróbálják azokat visszacsempészni.

Angol kutatók derítettek rá fényt, hogy a stressz meg- vagy átélését tekintve igencsak különböző embertípusok léteznek. Közkeletű tapasztalat, hogy ugyanaz a váratlan nehézség - például egy fogós keresztkérdés - némelyik vizsgázót egyszerűen kiüt, mások viszont kifejezetten élvezik, kihívásként fogják fel az ilyen helyzeteket. Hogy ki tartozik a leblokkolós és ki a "felajzós" típusba, azt a vizsgálatok szerint erősen befolyásolják a csecsemőkori élmények. Ekkor alakul ki ugyanis az az ősbizalomnak nevezett attitűd, ami hozzásegít, hogy ne ellenségként, veszélyforrásként tekintsünk a környezetünkre. Az anya-gyerek kapcsolat (leginkább a korai testi kontaktus) az agyban olyan változásokat idéz elő, amelyek megalapozzák az optimizmust, a hosszú távra tervezést és a derűs életszemléletet. (Éppen emiatt jobb helyeken már a koraszülöttek sem "nőnek bele" az inkubátorba, hanem időről időre kiteszik őket a mama hasára.) Az agyban ilyenkor termelődő oxitocin, ez a kémiai "jutalmazó" hormon segíti a pozitív beállítódást, s egyes feltételezések szerint a drogfüggők - akiknek többségénél dokumentálható a zaklatott csecsemő- és gyerekkor - éppen a hiányzó oxitocint próbálják a különféle szerekkel pótolni. A stressz - amely a szervezetnek az őt ért "támadásra" adott rekciója - a legelterjedtebb vélekedés szerint a hormonokon keresztül gyakorol befolyást a szervezetre. George P. Chrousos, az USA Nemzeti Egészségvédelmi Intézetének kutatója - aki a konferencián vette át a kanadai Selye János Alapítvány 1997. évi Selye-érmét - a hormonháztartás és az immunrendszer kölcsönhatásait vizsgálja, s kimutatta, hogy a stresszreakció egyik szabályozója, a CRH-hormon számos allergiás betegség (például az asztma, az ekcéma) kialakulásáért felelős, a magas hormonszint depressziót okoz és gátolja az immunrendszernek a vírusok és a rák ellen küzdő részlegét. Amerikai gyógyszergyárak éppen ezért dollártízmilliókat fordítottak olyan hatóanyagokra, amelyek csökkentik a CRH-hormon szintjét, és munkájuk eredménye hamarosan gyógyszer formájában is megjelenik. Igaz, sokan kétségbe vonják, hogy a stersszártalmak ellen hatékonyan küzdhetünk gyógyszerekkel, ám ők - dr. Kopp Mária, a SOTE Magatartáskutató Intézetének munkatársa szerint - azok kudarcát tartják szem előtt, akik nyugtatókkal próbáltak védekezni. A hormonrendszeren keresztül ható készítmények szerinte új távlatokat nyithatnak.

Hogy a stresszelmélet mára az orvostudomány távolabbi részterületeire is termékenyítőleg hatott, azt Fábián Tibor fogorvos előadása bizonyította leginkább, aki a hipnózisnak a fogászati kezelésben való alkalmazhatóságáról beszélt. A hipnózis hatósugara sajnos még nem terjed odáig, hogy némi rábeszélésre mondjuk "magától" betömődjön a fogunk, az viszont már megtörténhet, hogy hipnotikus technikákkal feleslegessé teszik az érzéstelenítést. (Erre azoknál lehet szükség, akik allergiásak az injekcióra.) Igaz, az összes páciensnek legfeljebb öt százaléka hipnotizálható olyan fokon, hogy más fájdalomcsillapításra már nem szorulnak. Sokkal többen vannak viszont, akiknek maga a kezelés akkora stresszt okoz, hogy szabályos fóbia vesz erőt rajtuk a fogorvosi székben. A hipnózis elsősorban rajtuk segít, mivel egy másik világba repíti őket a fúrás vagy a húzás idejére. A betegek a beszámolók szerint egy filmszerű történetbe csöppennek, amelyben a fájdalmat érzékelik ugyan, ám csak egy távoli, nem igazán lényeges epizódként.

Egy hazai kutatócsoport keresett választ arra a kérdésre, hogy a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyzet hogyan befolyásolja a minket ért tartós stressz következményeit. Munkanélküliek körében vizsgálódva arra a különös eredményre jutottak, hogy nemcsak az aktív menedzsereknek vannak jellemző betegségeik. Az egyik leggyakoribb tünet, az immunrendszer gátlása ugyanis csak a (volt) beosztottaknál következik be, míg az egykori vezetőknél leginkább a szív- és érrendszeri problémák előfordulásának veszélyét növeli a hosszan tartó bizonytalanság.

| stressz, szervezet, hormon
2002-07-10 10:37:46


Web Design & Development Prowebshop