A Neuron című folyóiratban megjelent tanulmányukban a szakértők leszögezik, hogy a szaglás a legősibb érzékelés. Az utóbbi időben végzett vizsgálatok szerint nemcsak az igen érzékeny orrú állatok, például a kutyák, hanem az emberek orra is sokkal több külső illatingert felfog, mint amennyi tudatosul belőlük.

Diego Restropo és munkacsoportja évek óta foglalkozik a szagok érzékelésével és a szagingerek idegi földolgozásával. "Keveset tudunk a szaglásunkról, és mind több derül ki róla, annál meghökkentőbb a bonyolultsága" - mondta Restropo professzor.

A szaglószerv már születésünk pillanatában teljes mértékben működőképes, és az is marad - szemben más érzékszerveinkkel. Ennek magyarázata, hogy az orrunkban az érzékelő sejtek átlag kéthavonta elhalnak, és azokat új sejtek pótolják.

A kutatócsoport először egereken kísérletezett. Kimutatták, hogy miközben a többi érzékszervvel szemben a szaglóhámból az agyba bejutó ingerek egyetlen központba, a talamusz körülírt területébe kerülnek, ott a szaglásközpont nem azonnal dönt a befutó ingerről, hanem igen gyors idegrostok útján oda-vissza ingerfolyamatok indulnak el, végül az agyi központ dönt a szaginger jelentőségéről.

Azok a szagingerek - a feromonok -, melyek az állatvilágban fontos szerepet játszanak a párválasztásban, az emberben is működnek, még ha nem is tudatosulnak.

"A szaglás ősi érzékünk, mely alapvetően másképp kapcsolódik az agyhoz, mint a többi érzékszervünk" - írják a kutatók.

A női könnynek nincs szaga vagy illata, de a férfiak mégis megérzik ezt, ha más érzékszervvel nem is érzékelik. Kimutatták, hogy erre a férfiak tesztoszteronszintje azonnal és jelentősen csökken.

Föltételezték, hogy a vakok hallása és szaglása érzékenyebb, mint a látó embereké. Több vizsgálat is igazolta, hogy a nem látók orra vagy füle nem működik jobban, mint ép szemű társaiké, de megtanulják, hogyan lehet és kell koncentrálniuk az ép érzékszerveikből származó ingerekre.