Kérdések és válaszok egy pszichiáter szemszögéből világjárvány idején

Munkám révén, immár több évtizede beszélgetek az emberekkel, kérdezem őket, kérdeznek engem, ők válaszolnak, vagy tőlem várnak válaszokat. Ez nem történik másképp most, a koronavírus járvány idején sem.

| InforMed Hírek18   InforMed | Bezzegh, É.

A kérdések válaszok egy jelentős része eddig is a világhálón hangzott el, vagy válaszolódott meg, most, amikor az orvosi, pszichiátriai munkám szinte egészében a virtuális térbe helyeződött, video vagy telefonos konzultációkat végzek pácienseimmel és ismeretlen emberekkel.

A legfontosabb most az emberi életek megmentése, a betegek meggyógyítása, a járvány terjedésének mérséklése, megállítása, e küzdelemben nem mindig jut erő és energia az egyént és a közösséget érő pszichés sérülések felismerésére, megelőzésére, kezelésére. 

Közös jellemzője az egyént és közösséget egyszerre érő nagy stressz -, és veszélyhelyzetnek hogy a testi és lelki sérülést átélő egyén és a segítő ugyanannak a populációnak a tagja, tehát a segítő ugyanúgy ki van téve a testi és mentális károsodásoknak.

Most a betegség, fertőzés, járvány fizikai orvosi megjelenésével leírásával felismerésével, kezelésével nem foglalkozom, hiszen azt megteszik, megtették az elérhető számos csatornán sokan, szakmai irányelvként és személyes tapasztalatok közlésén keresztül is. De mindannyiunkban ott van egy hatalmas félelem az ismeretlen helyzettől, a soha át nem élt világméretű veszélytől a láthatatlan, de mégoly potens ellenségtől.

Ezen írásomban a világjárvány egyént és közösséget érintő lelki kísérőjelenségeivel, a félelmek természetével, kontrollálásával, megküzdési lehetőségekkel foglalkozom, elsősorban az átlag populáció reakcióját véve alapul. A hozzám érkező feltett és fel nem tett kérdések, dilemmák, lehetséges segítő tevékenységek felsorolásával.

Ezek a kérdések mindannyiunkban felmerülnek, és hogy az olvasók most konkrét kérdéseket nem tesznek fel, az is annak tudható be-szerintem- hogy olyan erős a félelem, a bizonytalanság, hogy már nem is merünk kérdezni…

Hol van a reális és irreális félelem közötti határ? Mi is az a félelem, stresszhelyzet, egyént és közösséget érintő testi lelki megrázkódtatás, amivel szembe kell néznünk? 

A veszély valós, hisz a megfertőződés megbetegedésekhez vezethet, sőt elterjedt egész Földünkön, hathatós ellenszer vagy ismert jól bevált kezelési módok nélkül, de a valós veszélyérzésre éppen a kiszámíthatatlanság, a tünetmentes fertőzöttek, a láthatatlan ellenség miatt, sok nem valós félelem rakódik, ami a gyors, de nem mindig hiteles információáramlás miatt egymást erősítve fokozódhat.

Amikor egy súlyos negatív esemény ér el egyidőben egy egyént vagy egy közösséget, mindenki fokozottan érzékennyé válik, ez egy normális reakció. Ez az érzelmi reakció az esemény lezajlása közben, után, de sokszor jóval utána is gátolhatja az egyént és a közösséget, hogy képességeinek megfelelően cselekedjen.

Az akut sokk hatása idején zavarodottságot, bénultságot érezhetünk, majd jön az érzelmi érintettség fázisa, a negatív érzelmek, mint félelem, düh, szorongás, szomorúság széles skálájával, az ezt kísérő testi tünetekkel, nem tudunk nyugalmi állapotba kerülni.

Ebben az időszakban feltoluló, ismétlődő negatív gondolatok, e gondolatok elkerülésére tett kísérletek, lehangoltság, indokolatlan bűntudatérzés, düh, szégyen, alvászavarok, gyakran túlalvás, alvásba menekülés, evési rendellenességek, érdeklődés elvesztése fordul elő, a szokásos napi tevékenységeket fárasztónak éli meg az egyén.

Az izoláció, a korlátozások betartása, a karantén mind természetes, hogy lelki nehézséget is okoz és pszichés tünetekhez vezethet. Nagyon fontos, hogy az egyén megértse és azonosulni tudjon a követendő szabályokkal és érezze személyes felelősségét az események alakulásában, hogy azokat ne túlzó külső kényszernek élje meg.  Ezért is fontos a folyamatos, nyugodt, korrekt és türelmes tájékoztatás, felvilágosító munka.   

Ezt váltja fel a megküzdési fázis, amikor magyarázatot, válaszokat keresünk a történésekre, számba véve erőforrásainkat. 

Fontos, hogy tudatosítsuk: ezek az érzelmi és testi reakciók ilyen helyzetben normálisak, és hogy nem vagyunk egyedül ebben az elveszettségben.

Mit tehetünk?

Igyekezzünk hiteles forrásból informálódni a járvány természetét és a veszély nagyságát illetően. Sajnos ilyenkor gyakran előtörnek az emberből irracionális félelmek, ősi, gyerekkori félelmek, ne adjunk ezeknek esélyt a pontatlan információkkal, pánikkeltő hírekkel.

Korlátozzuk az informálódás idejét, ne nézzük vagy hallgassuk egész nap a híreket, válasszunk ki egy vagy két rövidebb híradást, ne engedjük, hogy egész nap a negatív hírek hatása alatt legyünk.

Fontos betartani azokat az egészségügyi és tisztasági ajánlásokat, amit országunkban javasolnak.

Lehetőség szerint őrizzük meg a napi időbeosztásunk struktúráját, mert az biztonságot ad, kiszámítható.

A rendszeres testmozgás sorsdöntő lehet a testi és lelki egészség fenntartásában, még ha nehezek is a körülmények. A séta, éjszakai megfelelő pihenés alapvető segítség.

Töltsünk időt barátainkkal, családtagjainkkal, ha nem személyesen az izoláció miatt, akkor a világháló segítségével.

Keressen lehetőséget, hogy kétségeiről félelmeiről, érzéseiről beszéljen akár a családtagjain kívüli emberrel is, ne restelljünk akár pszichológiai segítséget kérni.

Idézze fel, hogy az eddigi életében nehéz stresszel teli helyzetekben mi segített, és vegye elő azokat a tevékenységeit, pl. jógázzon, relaxáljon, hallgasson zenét, ültessen virágot vagy fessen.

Végül de nem utolsó sorban nagyon erőteljesen oldja a félelmet, szorongást, és segít leküzdeni a tehetetlenségérzést, ha az ember erejéhez képest valamilyen segítő aktivitásba kezd, vagy fizikailag is segítve embertársainak, bevásárol idős szomszédjának, kitalál valamilyen hiánycikk előállítási lehetőséget, akár csak együttérzőn meghallgatva a szomszédasszonyt, persze szigorúan betartva a távolságot.

Ezek a gondolatok ajánlások részben az EMDR (pszichés traumafeldolgozás viszonylag új módszere) európai egyesületének ajánlásai alapján íródtak, és az átlagpopuláció tagjaira vonatkoznak. 

A speciális helyzetekre, mint a fertőzöttekkel, betegekkel közvetlenül foglalkozó egészségügyi dolgozók lelki támogatására már most sok hivatalos és önkéntes segítő csatorna létesült. Nekik még sokkal nagyobb testi és lelki erőre van szükségük, hogy elláthassák napi gyógyító, ápoló feladataikat, megküzdhessenek a fizikailag, érzelmileg különösen megterhelő nehéz helyzetekkel.

Dr. Bezzegh Éva pszichiáter



| koronavírus járvány, pszichés terhelés, félelem, szorongás
2020-04-04 14:10:32

Web Design & Development Prowebshop