Munkám révén, immár több évtizede beszélgetek az emberekkel, kérdezem őket, kérdeznek engem, ők válaszolnak, vagy tőlem várnak válaszokat. Ez nem történik másképp most, a koronavírus járvány idején sem.

Jelenleg képtelenség bármit tenni anélkül, hogy ne hallanánk a "koronavírus" szót. A közösségi média tele van a COVID-19 említésével; a híroldalak nem tudnak lépést tartani a folyamatos frissítésekkel.

A pókok sokkal jobban félnek az embertől, mint fordítva: ezért is van az, hogy lényegesen kevesebb a valódi pókcsípés, mint azt általában hiszik.

Pánikrohamot minden tizedik ember átél élete során legalább egyszer, de a pánikbetegség a lakosság 2-4 százalékát érinti, nőknél gyakoribb. Nem mindig egyértelmű miért alakul ki, azonban jól gyógyítható.

A szakembereken kívül kevesen tudják, hogy az orvosok a hozzájuk fordulók mintegy 20 százalékának vérnyomását akkor is magasnak találják, ha az illetőknek egyébként a rendelő küszöbén kívül semmi bajuk sincs a vérnyomásukkal.

A félelem az, ami megvéd a veszélytől. A fóbiáknak nem sok közük van a veszélyhez. Olyan intenzív, irracionális félelemről van szó, ami bizonyos helyzetekben, tevékenységek közben, vagy tárgyak kapcsán keletkezik az emberben.

A kutatók szerint antidepresszánsokkal segíteni lehet a kóros vásárlási szokásokban szenvedőknek.

Dühösen üvöltenek a filmekben, a tévé sorozatokban, a valóságshow-kban, a számítógépes játékok is tele vannak agresszióval – azt hihetnénk, divat a dühöngés.

A 25 éves kor alatti terhes londoni nők kétharmadának van mentális egészségi problémája a brit Országos Egészségügyi Szolgálat (NHS) Egészségügyi Kutatóintézete (NIHR) kutatása szerint.

Ha az ember fél a kígyótól, póktól, vagy akár csak a saját árnyékától is, az még nem teszi tönkre az életpályáját, de mi van akkor, ha valaki attól retteg, hogy nem elég jó valamiben, vagy hogy az emberek nem jó szemmel nézik, ha valamibe beleszól? Az ilyen fajta félelmek gátolhatják, esetleg teljesen tönkre is tehetik valakinek a karrierjét.