Elmebetegség és társadalom
Az utóbbi évtizedek mozgalmát, mely az elmebetegek az intézetek falai közül való kiszabadítását tűzte ki célul, a hatékony antipszichotikus gyógyszerek kifejlesztése tette lehetővé. Az intézeti kezelésre kisebb hangsúlyt fektető mozgalom a beteget inkább mint a családok és közösségek tagját kezeli.
Kép: The Economic Times
A kutatások szerint a család és a beteg közötti kölcsönhatások javíthatják vagy ronthatják a beteg állapotát. Ennek alapján olyan családterápiás módszereket dolgoztak ki, amelyek jelentős arányban csökkentették az idült elmebetegek kórházi ellátásának igényét. Ma a gyógyításban minden eddiginél jobban támaszkodnak a családi környezet kedvező hatására. A családorvos szintén fontos szerepet játszik abban, hogy a beteg megtalálja helyét a közösségben.
Azoknál az elmebetegeknél, akik mégis kórházi kezelésre szorulnak, az elszigetelődés és a korlátozások csökkentésére kell törekedni, szemben a korábbi szemlélettel, és minél hamarabb betegfoglalkoztatókba és nappali munkaterápiás centrumokba kell küldeni őket. Ez a rendszer olcsóbb, mivel kisebb személyzetet foglalkoztat, a hangsúly inkább a csoportterápián van, mint az egyéni terápián, és a betegek az éjszakát otthon vagy betegszállásokon töltik.
Az intézetek szerepének korlátozása azonban problémákkal is jár. Azok az elmebetegek, akik már nem ön- és közveszélyesek, akaratuk ellenére nem tarthatók tovább kórházban, és így sokan közülük hajléktalanná válhatnak. Noha ezek a törvények az ember személyiségi jogait védik, mégis megnehezítik, hogy a sokszor irracionálisan gondolkodó betegek megkapják a számukra szükséges gyógykezelést. A hajléktalanság szintén kihat a társadalomra.
Mindenki igényt tart a szociális hálóra, amely kielégíti emberi igényeit a gondozásra, elismerésre és érzelmi támogatásra, különösen a nehéz időszakokban. A kutatások bebizonyították, hogy az intenzív szociális gondoskodás jelentősen gyorsíthatja a testi és lelki betegségek gyógyulását. A társadalmi változások csökkentették azt a hagyományos támogatást, amelyet korábban a szomszédok és a család jelentett. Ennek pótlására országszerte önsegélyező csoportok és segélyegyletek alakulnak.
Közülük néhány önsegélyező csoport, mint pl. az Névtelen Alkoholisták a szenvedélybetegségekkel foglalkozik. Más egyesületek olyan csoportok érdekvédelmét szolgálják, mint pl. a fogyatékosok vagy az idős emberek.