Könyv a női agresszióról

Ha már szóval nem bírja, bírja ököllel.

nők, erőszakos, agresszió, nÅ‘k, erÅ‘szakos | The New York Times Health News Service   Medincorp | Nevala, A. E.

"Ha behúzok valakinek, sokkal jobban érzem magam - mondta a 25 éves Chrystal, az egyike annak a 60 nőnek, akik interjút adtak az új könyvhöz -, teljesen felszabadulok ilyenkor, minden gond megszűnik."

Az erőszakos, negatív agresszió (mint Chrystalé is) vagy az egészséges, pozitív agresszió (ami egy rossz partnerkapcsolat megszakításában vagy a ranglétrán való előrejutásban segít) egyaránt helyet kapott abban az új könyven, amelynek címe "Behind the Mask: Destruction and Creativity in Women’s Aggression" (Az álarc mögött: pusztítás és rombolás a nők agressziójában, Harvard University Press, 321 oldal, 24,95 dollár).

Ez az első, a női agresszióról írott kötet, amely egy nő szemszögéből láttatja a jelenséget.

A Western Washington University professzora, Dana Crowley Jack azért írta ezt a könyvet, mert úgy véli, hogy ebben a férfi agresszióval átitatott világban a nőket csak nagyon ritkán kérdezik meg saját erőszakosságukról.

"A nők általában kevésbé erőszakos módon kezelik a dühüket vagy fájdalmukat" - mondta a szerző -, és én az ebben az erőszakos társadalomban élő összes emberre ki akarom terjeszteni a vitát, ehhez pedig hiányzott a női oldal."

Az agresszióról szóló értekezések többnyire a férfi viselkedéssel foglalkoznak, tette hozzá Marci Feldman, a Harvard orvosi karán működő erőszakmegelőzési program igazgatója.

"Történelmileg a férfiak voltak azok, akik a bűnöket elkövették" - mondta Feldman. Ám ez a tendencia változóban van, és egyre több nőt ítélnek el erőszakos bűncselekményekért.

Ennek ellenére Jack professzor hiszi, hogy a nők új módszereket találhatnak a negatív agresszió leküzdésére.

Az agressziónak nincs általános definíciója, tudtuk meg Jacktől. Könyvében minden nyilatkozót megkért arra, hogy saját szavaival írja körül a jelenséget. "Egy tanult ügyvédnőnek persze egészen más a definíciója, mint egy szegénységben felnőtt nőnek" - mondta a professzor.

Jack könyvének a különböző korú, nemzetiségű, származású nőkkel készített interjúi képezik az alapját. A megkérdezettek között van tanár, művész, háziasszony, rendőrnő és kábítószeres is. Mindenki a keresztnevén szerepel a korával, foglalkozásával és bőrszínével együtt. A legtöbben az Egyesült Államok északnyugati részén élnek.

Maria, a 32 éves, kisebbségi ügyfelekkel foglalkozó ügyvéd szerint: "az agresszió számomra erőt jelent. Egyáltalán nem látom negatív értelemben."

Ezzel szemben Lyn, aki 39 évesen is tanul, és együtt él két tizenéves lányával, úgy látja, hogy agresszívnek lenni "nem szép" dolog.

Jack úgy találta, hogy ellentétben Chrystallal, a legtöbb nő elnyomja erőszakosan agresszív érzéseit, ahelyett, hogy kiadná őket magából. "Arra a kérdésre, hogy miért nem élik ki ezen érzéseiket, a válasz az volt, hogy nem akarnak másoknak fájdalmat okozni" - mondta Jack.

Ehelyett a szerző úgy véli, hogy a nők manipulációval, hallgatással, túlzott érzelmességgel vagy "gyilkos pillantásokkal" adják ki magukból az agressziót. Ám idővel ezek a módszerek depresszióhoz, rossz párkapcsolatokhoz vagy addikcióhoz - túlzott evéshez, alkoholizmushoz, droghasználathoz - vezethetnek.

Nikki, a 39 éves tanár a dühét és pusztító vágyát "tányértöréssel, félig hangos zsörtölődéssel" vezeti le ahelyett, hogy "kimondanám, hogy mi is az, ami valójában zavar, és arról beszélnénk. Ezzel teljesen terrorizálni tudom a családomat."

Jack, akit nagyon érdekel a nők egészséges vagy egészségtelen agresszió-kiadásának mindeddig feltáratlan terepe, elmondta, hogy "az agresszió tanulmányozása helyett a legtöbbször a nők depressziós tüneteivel kellett találkoznom."

A professzornak korábban már két kötete is megjelent, az egyik éppen a depresszióról (Silencing the Self - Az én elhallgattatása, Harvard University Press, 256 oldal, 19.95 dollár).

Új könyvével az volt a célja, hogy "kiderítse, miért leplezik le olyan gyakran a nők az agresszivitásukat, amikor tudjuk, hogy ők is képesek intenzív gyűlöletre és képesek erőszakos cselekményekre, nemi erőszakra".

Jack arra is hoz példákat, amikor nők pozitív irányban használták agresszivitásukat. Ez Lynnea, a 32 éves szociális munkás számára azt jelentette, hogy kiállt magáért, amikor megtudta, hogy a férje megcsalja.

"Azt mondta, hogy a legjobb, ha elfelejtjük az egészet, mire én azt válaszoltam, lehet, hogy te el tudod felejteni, de én soha nem fogom. Az érzéseim megváltoztak. Nem szeretlek. Nem bízom benned. Nem tisztellek. Akkor miért is kellene együtt maradnunk?"

"Azon a napon - emlékezett vissza Lynnea - úgy éreztem, hogy végre felnőttem."

Carol a 32 éves biológus számára az agresszió a munkájából adódó félelem legyőzésében segít, hiszen gyakran dolgozik együtt grizzlikkel, farkasokkal és hóbaglyokkal. Ezt a bátorságot azután a kapcsolataiban is felhasználja.

"Amikor a nemzeti parkban dolgoztam, a szabadban táboroztunk. Emlékszem, hogy a sátramat a többiekétől messze állítottam fel, hogy teljesen egyedül lehessek" mondta Carol.

Később az így megszerzett magabiztosságot egy nepáli expedíció alkalmával is használni tudta egy barátságtalan csapatvezetővel szemben. "Beszéltem vele, elmondtam, mennyire tisztességtelenül bánt velem." Carolt ez a beszélgetés segítette fel a csúcsra.

A magabiztos kiállás az agresszió olyan formája, ami az erő, érettség és bátorság új érzését kelti a nőben, mondta Jack. A Chrystalhoz hasonló nők pedig, akik testükkel és nem értelmükkel vagy szavaikkal kezelik a kérdést, destruktív agressziót élnek meg.

"A pozitív agresszió segít az önvédelemben, a kiállásban vagy a tagadásban... és új lehetőségeket kínál a sérülések elkerülésére" - fogalmazott a könyv szerzője.

Megjelent: The Seattle Post-Intelligencer

| nők, erőszakos, agresszió
2002-08-01 00:43:44

Web Design & Development Prowebshop