Az eső és az autizmus

Valószínűleg nem magának az esőnek vagy a hónak van azonban köze a betegséghez, hanem inkább a csapadékkal kapcsolatos más tényezőknek, például annak, hogy többet kell zárt térben tartózkodni.

– Nem hiszem, hogy a maga csapadék lenne a jelenség oka – mondja dr. Michael Waldman, a kutatócsoport vezetője –, hanem inkább az olyan környezeti tényezők, amelyek a szobában való tevékenységgel kapcsolatosak, például a tisztítószerek jelenléte, a TV-nézés vagy a kevés napfény következtében kialakult D-vitamin hiány.

Az elmúlt 30 évben nagymértékben megnőtt az autisták arányszáma – 2550-ből 1-ről 150-ből 1-re. Ennek csak részben lehet az oka az autizmus definíciójának kiterjesztése (ma már autizmus spektrum-rendellenességről beszélünk). Az utóbbi időben egyre inkább azt valószínűsítik a kutatók, hogy az autizmus kialakulásában a genetikai és a környezeti tényezőknek együttesen van szerepük.

Mivel korábban már kizárták az autizmus és a TV-nézés kapcsolatát, a kutatók a csapadékkal való összefüggést kezdték vizsgálni, mint a betegség kockázati tényezőjét.

Három államban vizsgálták az adatokat, és megállapították, hogy egyenes és szoros kapcsolat van a csapadék mennyisége és az autizmus előfordulása között.

Lehet, hogy magának az esőnek is van szerepe, különösen a genetikailag hajlamosaknál, ez esetben a felső légkörből az eső által a földre került vegyi anyagokról lehet szó.

Másik ok lehet az az időmennyiség, amit a gyerek az igen esős területeken a szobában kénytelen tölteni, súlyosbítva a D-vitamin hiánnyal.

A kutatók hozzáteszik, hogy eredményeikkel csupán más kutatók figyelmét kívánták felhívni a hipotézisre, emiatt senki se költözzön szárazabb éghajlat alá, és ne korlátozza a TV-nézést sem.

WebMD